Lehet azon vitatkozni, hogy helye van-e a politikának a lelátón. Ettől még a tény tény marad, hiszen nem csak jelen volt, de jelen van és jelen is lesznek a stadionokban olyan megnyilvánulások, melyek a társadalmat érdeklik és érintik.
Amióta a labdarúgás ekkora tömegeket mozgat meg, és igen fontos szerepet tölt be a társadalomban, sok más jelenséghez hasonlóan a politikusok és a napi politika is megjelenik a díszpáholyokban éppúgy, mint a fanatikusok körében, amióta foci a foci. Ez mindig így volt, és vélhetően mindig így is lesz.
A lelátókon széles körben elterjedt szervezett szurkolói szubkultúra, mint a legtöbb hasonló mozgalom, a hatvanas évek terméke. Fiatalok találkoztak egymással hétről hétre, és a klubszimpátián túl nyilván más is összekötötte őket. Ezeket a témákat pedig már a kezdetben is megjelenítették abban a közegben, amelyben működtek. Az olaszországi lelátókon kibontakozó ultra’ mozgalom pedig nem szűkölködött politikai megnyilvánulásokban. Maga az „ultra” elnevezés is a francia forradalom terméke, ez pedig jelzi, hogy eleinte kőkemény baloldali ideológiák mentén szerveződtek a legnagyobb csoportok, csak később jelentek meg a jobbos, szélsőjobbos brigádok. Olaszországban és nyugat-európában a mai napig talán több, magát szélső baloldalinak valló tábor működik, mint jobboldali, de ismerve az elmúlt évtizedek társadalmi folyamatait, ezen nem is nagyon lehet meglepődni. Livornoban vagy Pisaban teljesen általános a szurkolóknál Che Guevara arcképe vagy a sarló-kalapács szimbóluma, miközben a közismert Lazio szurkolói mellett például a Roma, a Verona vagy az Inter szurkolói is jobboldali beállítottságukról ismertek. Spanyolországban volt jelen erőteljesen a szélsőjobb a lelátókon, mind a Real Madrid, mind a Barcelona ultrái körében.
Baloldali csoportosulások főleg Németországban, Görögországban, Törökországban és az észak-afrikai országokban működnek. Ebben persze az is közrejátszik, hogy például a németeknél elképesztő szigorral lépnek fel minden szélsőjobbos jelenlét ellen olyan szinten, hogy bizonyos ruhamárkákban be sem lehet menni a stadionokba, míg a szélsőbalos propaganda magának a klub arculatának is része, mint például a mesterségesen ezzel a céllal felfuttatott St. Pauli esetében. Kelet-közép Európa teljesen más ilyen szempontból. A szocializmus átélése miatt nemigen alakultak ki balos-szélsőbalos táborok. Sőt, kifejezetten fontos a legtöbb csoportnak, szurkolótábornak a patriótizmus és a nacionalizmus kifejezése, amire a kelta kereszt használata az általánosan elterjedt eszköz. Az ismertebb csapatok közül egyedül a Polonia Warsónál jelentek meg szélsőbalos csoportosulások, de a jobb érzésű Polonia szurkolók néhány pofon kíséretében hamar rövidre zárták a kérdést.
Érdemes azonban azt is hozzátenni, hogy a nacionalizmus lelátói jelenléte mellett a fanatikusoknak csak elenyésző része veti magát bele ugyanolyan hévvel a politikai vagy mozgalmi munkába, mint a szurkolói aktivitásba, nyugaton ez inkább a balos brigádokra jellemző. Ebben persze az is szerepet játszik, hogy a szélsőjobbos tevékenységet sokkal inkább kontrollálják a hatóságok, és a következmények is sokkal drasztikusabbak lehetnek.
Magyarországon a rendszerváltás után jelentek meg a szervezett, ultra’ stílusú csoportok. Ezek sok esetben a helyi skinhead mozgalmakkal együtt alakultak ki, nagy átfedéssel működtek. Klasszikus és ismert példa Hódmezővásárhely, de a vidéki városokban ez szinte mindenhol így működött. A kerítéseken már a legelső időszakban megjelentek a kelta keresztes zászlók, Nagy-Magyarország, sőt, nem egy esetben a horogkeresztes zászlók is előkerültek a fotósok legnagyobb örömére. A kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején pedig viszonylag sok szurkoló volt aktív a nacionalista mozgalmakban, szervezetekben, az MTK elleni mérkőzéseken pedig rendszeresek voltak az antiszemita megnyilvánulások.
Idehaza a szélsőjobbos eszmék a Ferencváros, az Újpest, a Kispest és a Debrecen táborban jelentek meg legerőteljesebben. Talán némi ellenpólusként említhető, hogy Pécsett és Székesfehérváron elő-elő fordult Che Guevara arcképe, és egyéb baloldali szimbólumok, nem egyszer párhuzamosan nacionalista jelképekkel. Ez az időszak hamar le is zárult, azóta nem jelenik meg számottevően a baloldali ideológia a hazai lelátókon, igaz, nemrég szerveződöt egy Dinamo Torpedo nevű csapat, mely kifejezetten antifa jelképeket használ.
A 2006-os utcai események hoztak még egy nagy felfutást, de egy nagy törést is. Sokan folytatták a küzdelmet valamely szervezet keretein belül (Magyar Gárda, Hunnia, HVIM, Jobbik), miközben a szurkolói réteg egy jelentős része éppen ekkor távolodott el ezektől a szélsőjobbos köröktől, mert sokan úgy gondolták, hogy csak kihasználják erejüket és szervezettségüket. A törvények szigorodtak, a szélsőjobboldalra emlékeztető szimbólumokat elkezdték üldözni nem csak Európa szerte, de idehaza is. Mára szinte teljesen eltűntek a hazai lelátókról ezek a jelképek, a fanatikusok pedig teljesen igyekeznek száműzni nem csak a napi politikát, de bármilyen világnézeti megnyilvánulást, ami megosztó lehet. Ebben a folyamatban forduló pont volt a Ferencváros szurkolók Csatáry Lászlónak szóló üzenete is, mely nem csak a közvéleménynél verte ki a biztosítékot, de házon belül sem tapsolt mindenki a gesztusnak. Voltak azonban pozitív hozadékai is a politikai jelenlétnek. A 2006-os események, majd a 2008-as dunaszerdahelyi meccsen történtek hatására kialakult egy magyar sajátosság, miszerint a hazai táborok a nemzeti ügyek mentén képesek félretenni a rivalizálást, és hatékonyan közösen fellépni. Erre láttunk példát nem csak válogatott találkozók esetében, de akár karitatív megmozdulásokban is.
Bár sok helyen megjelenik az „ultra no politica” elv akár zászlón is, az nem lehet kérdés, hogy a nacionalizmusnak és a patriotizmusnak igenis van létjogosultsága egy olyan közegben, amely számos jobboldali jegyet visel magán a tekintélyelvűségtől kezdve a hierarchián át a fegyelemig – de ez már egy másik írás témája lesz majd.
– Palotay / Lelátó / N.Z. –
Szeretnél Te is blogger lenni oldalunkon? Úgy érzed, hogy lenne mit megosztanod a világgal? Készséged van az íráshoz? Küldj egy cikket, szabadon választott témában a nacionalistazona@gmail.com címre, és lehet, hogy holnaptól Te is propaganda divíziónk tagja leszel!
Vélemény, hozzászólás?