Lehet azon vitatkozni, hogy helye van-e a politikának a lelátón. Ettől még a tény tény marad, hiszen nem csak jelen volt, de jelen van és jelen is lesznek a stadionokban olyan megnyilvánulások, melyek a társadalmat érdeklik és érintik.

Amióta a labdarúgás ekkora tömegeket mozgat meg, és igen fontos szerepet tölt be a társadalomban, sok más jelenséghez hasonlóan a politikusok és a napi politika is megjelenik a díszpáholyokban éppúgy, mint a fanatikusok körében, amióta foci a foci. Ez mindig így volt, és vélhetően mindig így is lesz.

Videoton szurkolók koreográfiája 1999-ben

A lelátókon széles körben elterjedt szervezett szurkolói szubkultúra, mint a legtöbb hasonló mozgalom, a hatvanas évek terméke. Fiatalok találkoztak egymással hétről hétre, és a klubszimpátián túl nyilván más is összekötötte őket. Ezeket a témákat pedig már a kezdetben is megjelenítették abban a közegben, amelyben működtek. Az olaszországi lelátókon kibontakozó ultra’ mozgalom pedig nem szűkölködött politikai megnyilvánulásokban. Maga az „ultra” elnevezés is a francia forradalom terméke, ez pedig jelzi, hogy eleinte kőkemény baloldali ideológiák mentén szerveződtek a legnagyobb csoportok, csak később jelentek meg a jobbos, szélsőjobbos brigádok. Olaszországban és nyugat-európában a mai napig talán több, magát szélső baloldalinak valló tábor működik, mint jobboldali, de ismerve az elmúlt évtizedek társadalmi folyamatait, ezen nem is nagyon lehet meglepődni. Livornoban vagy Pisaban teljesen általános a szurkolóknál Che Guevara arcképe vagy a sarló-kalapács szimbóluma, miközben a közismert Lazio szurkolói mellett például a Roma, a Verona vagy az Inter szurkolói is jobboldali beállítottságukról ismertek. Spanyolországban volt jelen erőteljesen a szélsőjobb a lelátókon, mind a Real Madrid, mind a Barcelona ultrái körében.

A Roma szurkolói a Livorno ellen

Baloldali csoportosulások főleg Németországban, Görögországban, Törökországban és az észak-afrikai országokban működnek. Ebben persze az is közrejátszik, hogy például a németeknél elképesztő szigorral lépnek fel minden szélsőjobbos jelenlét ellen olyan szinten, hogy bizonyos ruhamárkákban be sem lehet menni a stadionokba, míg a szélsőbalos propaganda magának a klub arculatának is része, mint például a mesterségesen ezzel a céllal felfuttatott St. Pauli esetében. Kelet-közép Európa teljesen más ilyen szempontból. A szocializmus átélése miatt nemigen alakultak ki balos-szélsőbalos táborok. Sőt, kifejezetten fontos a legtöbb csoportnak, szurkolótábornak a patriótizmus és a nacionalizmus kifejezése, amire a kelta kereszt használata az általánosan elterjedt eszköz. Az ismertebb csapatok közül egyedül a Polonia Warsónál jelentek meg szélsőbalos csoportosulások, de a jobb érzésű Polonia szurkolók néhány pofon kíséretében hamar rövidre zárták a kérdést.

Érdemes azonban azt is hozzátenni, hogy a nacionalizmus lelátói jelenléte mellett a fanatikusoknak csak elenyésző része veti magát bele ugyanolyan hévvel a politikai vagy mozgalmi munkába, mint a szurkolói aktivitásba, nyugaton ez inkább a balos brigádokra jellemző. Ebben persze az is szerepet játszik, hogy a szélsőjobbos tevékenységet sokkal inkább kontrollálják a hatóságok, és a következmények is sokkal drasztikusabbak lehetnek.

Ezért a tömeggyilkosért nem jár büntetés sehol (St. Pauli)

Magyarországon a rendszerváltás után jelentek meg a szervezett, ultra’ stílusú csoportok. Ezek sok esetben a helyi skinhead mozgalmakkal együtt alakultak ki, nagy átfedéssel működtek. Klasszikus és ismert példa Hódmezővásárhely, de a vidéki városokban ez szinte mindenhol így működött. A kerítéseken már a legelső időszakban megjelentek a kelta keresztes zászlók, Nagy-Magyarország, sőt, nem egy esetben a horogkeresztes zászlók is előkerültek a fotósok legnagyobb örömére. A kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején pedig viszonylag sok szurkoló volt aktív a nacionalista mozgalmakban, szervezetekben, az MTK elleni mérkőzéseken pedig rendszeresek voltak az antiszemita megnyilvánulások.

Legendás kispesti látvány az MTK ellen

Egyértelmű üzenet ugyanarról a meccsről.

Idehaza a szélsőjobbos eszmék a Ferencváros, az Újpest, a Kispest és a Debrecen táborban jelentek meg legerőteljesebben. Talán némi ellenpólusként említhető, hogy Pécsett és Székesfehérváron elő-elő fordult Che Guevara arcképe, és egyéb baloldali szimbólumok, nem egyszer párhuzamosan nacionalista jelképekkel. Ez az időszak hamar le is zárult, azóta nem jelenik meg számottevően a baloldali ideológia a hazai lelátókon, igaz, nemrég szerveződöt egy Dinamo Torpedo nevű csapat, mely kifejezetten antifa jelképeket használ.

A Ferencváros hírhedt nacionalista szurkolóiról

 

Újpesten sem minden lila-fehér

A 2006-os utcai események hoztak még egy nagy felfutást, de egy nagy törést is. Sokan folytatták a küzdelmet valamely szervezet keretein belül (Magyar Gárda, Hunnia, HVIM, Jobbik), miközben a szurkolói réteg egy jelentős része éppen ekkor távolodott el ezektől a szélsőjobbos köröktől, mert sokan úgy gondolták, hogy csak kihasználják erejüket és szervezettségüket. A törvények szigorodtak, a szélsőjobboldalra emlékeztető szimbólumokat elkezdték üldözni nem csak Európa szerte, de idehaza is. Mára szinte teljesen eltűntek a hazai lelátókról ezek a jelképek, a fanatikusok pedig teljesen igyekeznek száműzni nem csak a napi politikát, de bármilyen világnézeti megnyilvánulást, ami megosztó lehet. Ebben a folyamatban forduló pont volt a Ferencváros szurkolók Csatáry Lászlónak szóló üzenete is, mely nem csak a közvéleménynél verte ki a biztosítékot, de házon belül sem tapsolt mindenki a gesztusnak. Voltak azonban pozitív hozadékai is a politikai jelenlétnek. A 2006-os események, majd a 2008-as dunaszerdahelyi meccsen történtek hatására kialakult egy magyar sajátosság, miszerint a hazai táborok a nemzeti ügyek mentén képesek félretenni a rivalizálást, és hatékonyan közösen fellépni. Erre láttunk példát nem csak válogatott találkozók esetében, de akár karitatív megmozdulásokban is.

A ferencvárosi és a miskolci drukkerek emlékezése

Bár sok helyen megjelenik az „ultra no politica” elv akár zászlón is, az nem lehet kérdés, hogy a nacionalizmusnak és a patriotizmusnak igenis van létjogosultsága egy olyan közegben, amely számos jobboldali jegyet visel magán a tekintélyelvűségtől kezdve a hierarchián át a fegyelemig – de ez már egy másik írás témája lesz majd.

– Palotay / Lelátó / N.Z. –

Szeretnél Te is blogger lenni oldalunkon? Úgy érzed, hogy lenne mit megosztanod a világgal? Készséged van az íráshoz? Küldj egy cikket, szabadon választott témában a nacionalistazona@gmail.com címre, és lehet, hogy holnaptól Te is propaganda divíziónk tagja leszel!