Lezajlott a 2018-as labdarúgó világbajnokság Oroszországban, melynek végén Franciaország (illetve Kongó, Csád, Nigéria, Marokkó stb) legjobbjai emelhették magasba a világkupát. Idézzük fel, mi is történt ebben a néhány hétben!
Kezdjük a helyszínnel. A FIFA már a rendezés odaítélésekor heves támadásokat kapott, hiszen a mai Oroszország finoman szólva sem tartozik a nyugati liberális elit kedvenc helyei közé. A Vladimir Putin vezette állam politikája, politikai berendezkedése ugyanis erősen bezavar abba az erőtérbe melyet a modern nyugaton igyekeznek minden áron fenntartani. A félelmeket tovább erősítették a 2016-os franciaországi Európa bajnokságon történt orosz huligán akciók is, melynek nyomán a BBC a 2018-as foci vb-t csak mint „Az erőszak fesztiválja” kezdte emlegetni a várható szurkolói akciók miatt.
Oroszországba, mint az egykori keleti blokk többi országába, csak késve érkeztek meg a Nyugaton kialakult szurkolói irányzatok. Lengyel kollégáikhoz hasonlóan azonban nagyon gyorsan felvették a versenyt az európai legjobbakkal. Több ezres táborok, látványos koreográfiák, erős szurkolói csoportok. Az erő pedig itt tényleg erő. Ahol nagyon nagy tömeg verődik össze, ott mindig lesznek, akik nem csak hangjukkal, de öklükkel is szeretnék nyomatékosítani ellenfeleik feletti fölényüket. Az orosz huligánok hamar megtalálták azt a formát, melyben a leginkább kiteljesedhetnek. Tulajdonképpen már-már profi sportolókként élnek ezek a fiatalemberek, akik a stadionoktól távoli erdőkben mérik össze küzdősport tudásukat az ellenfél hasonszőrű elemeivel. Hogy ez a fajta stílus jó-e, azt lehetne hosszasan boncolgatni több szempontból is, talán egyszer erre is sort kerítünk. Inkább térjünk vissza a vb-re.
A címvédő Németországnak ezúttal sem termett sok babér orosz földön…
A fentiek fényében tehát sokan tartottak tőle, hogy magas lesz az erőszak szintje, főleg a lengyel, német, angol hármast illetően. Kijózanító volt a torna. Az angolok eleve nagyon kevesen, néhány ezren érkeztek, miközben több ezer olyan szigetországi szurkolónak vonták be a torna idejére az útlevelét, akik talán még értek is volna valamit szláv kollégáikkal szemben. A németek címvédő csapatuk harmatgyenge szereplése miatt hamar hazamehettek, de az argentin (Messi), brazil (Neymar), portugál (Ronaldo) hármastól is többet vártunk, bár utóbbi két játékosra lehet legkevésbé panasz, társaik nemigen tudtak azonban felnőni hozzájuk. Jellemző, hogy a sokak által előzetesen esélyesnek tartott argentinok legemlékezetesebb momentumait világklasszis, ám visszavonult zsenijük, Diego Maradona mutatta be a díszpáholyban. Lengyel barátaink oldalán gyakorlatilag alig jelentek meg valódi fanatikusok, igaz, arrafelé nincs is nagy divatja a válogatottnak, oda inkább az egyszerűbb, általuk „piknik szurkolóknak” nevezett réteg jár ki. Ha pedig ez nem lenne elég, Vladimir Putin egyértelműsítette, hogy nem tűr semmilyen erőszakot, és rendkívül szigorú törvények léptek életbe a világbajnokság idejére, csírájában elfojtva minden orosz próbálkozást, akiknek így nem maradt más, mint néhány kocsmateraszról lekötött angol zászlóval való pózolás. Az intézkedések nem csak a hazai drukkereket érintették, a csoportmeccsek nagy részén ugyanis tilos volt a stadionokba csoport zászlókat bevinni, ám később ezt az intézkedést feloldották.
Az angolok kevesebben, de a szokásos külsőségek mellett érkeztek
Maga a vb azért nem volt rossz hangulatú, köszönhetően elsősorban annak, hogy angol válogatott hosszú évtizedek után végre mutatott valamit, ráadásul olyat, ami bizakodással tölthet el mindenkit, aki a háromoroszlánosoknak szorít. Fiatal, tehetséges csapat, amelyik nagyon sokra viheti még, akár már a két év múlva esedékes Európa bajnokságon is. Egy másik csapat is gondoskodott a nem is annyira szenzációról. Déli szomszédunk, Horvátország nemzeti tizenegye ugyanis egészen a döntőig menetelt! A dalmátok húsz évvel ezelőtt érték el legnagyobb sikerüket, a délszláv háború és a függetlenség kivívása után alig néhány évvel bronzérmet szereztek Franciaországban – most épp velük szemben maradtak alul a döntőben. A felületes szemlélő számára egy kis csapat óriási bravúrja ez, azonban ha megnézzük, a legtöbb horvát válogatott játékos évek óta valamelyik európai top csapatban játszik meghatározó szerepet, így pedig már egyáltalán nem akkora meglepetés Modricék sikere.
Horvátországban százezrek ünnepelték az ezüstérmet szerzett válogatottat
A vb ezüst megszerzése mellett mással is felhívták magukra a közvélemény figyelmét a piros-fehér kockás mezesek. A horvát játékosok ugyanis soha nem rejtették el nacionalizmusukat, sőt, nyíltan vállalják, hogy mérkőzéseikre a hazafias Thompson zenekar zenéivel hangolnak, és győzelmeiket szintén az együttes dallamaira ünneplik meg. Így volt ez a foci vb alatt is, amiért sok támadást kaptak a libernyákoktól. Nekünk meg marad kis grofó a válogatott öltözőjében…
Luka Modric és Marko Perkovic többször is szerepeltek együtt.
Összefoglalva, az „erőszak fesztiválját” elmosta a jogszabály eső, a torna alatt mindössze egyetlen, ám annál komolyabb erőszakos cselekmény történt, mégpedig világbajnoki döntő után. A francia (kongói, csádi stb) győzelmet ugyanis Párizsban a „franciák” (valójában kongóiak, csádiak, nigériaiak stb) arra használták fel, amihez ez a koszos afrikai söpredék a legjobban és kizárólagosan ért. Gyújtogatások, fosztogatások, rablások. Primitív, állatias erőszak. Ahogy sokan megjegyezték az események kapcsán, a világkupát megnyerték, de az országukat sajnos úgy néz ki, tényleg végérvényesen elveszítették.
“Ünneplő” “franciák”
A szélsőbaloldali Pussy Riot tagjai próbálták megzavarni a vb döntőt, egy ideig viszont nyugiban lesznek vélhetően…
Maga a foci vb pedig bár a sportág legfontosabb eseménye, nem több már mint a FIFA üzleti vállalkozása, mely 2022 decemberében Katarban folytatódik, szinte biztosra vehetően üres lelátók és valódi fanatizmus (na meg sejthetően a magyar válogatott) nélkül.
– Palotay / Lelátó / N.Z. –
1 Pingback