Hogyan kerül Nelson Mandela egy XI. kerületi parkba, és miért enged teret a főváros egy nyíltan sztálinista eszméket valló, fehérgyűlölő feketének? A kérdésre nem adhatunk választ, de arra igen, hogy ki is volt valójában Nelson Mandela.


Miközben komplett generációk szocializálódnak bele abba, hogy Magyarországon reggeltől-estig a lappangó fasizmus rémétől kell rettegni, a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésén úgy határozott, hogy a XI. kerületben egy park hamarosan felveszi egy a nemzetközi porondon is ikonikussá vált személy nevét. No, nem hazánk nagyjai közül szemezgettek, és még csak nem is egy olyan külföldi karakterre esett a választás, aki élete, munkássága során bármi hasznosat is tett volna értünk, de még csak azt a fajta csendet sem törjük meg, mely Franco tábornok utolsó köztéri szobrának eltávolítása során keletkezett. Nem, kérem. A XI. kerület, és ezáltal hazánk is gazdagabb lesz egy Nelson Mandela parkkal. A mainstream közgondolkodásban Mandela a béke harcosa, mi több az igazság mártírja. De ki is volt valójában az a ”jóságos” Nelson Mandela.

A témával összefüggésben ajánljuk:

Mandela helyett Terre’Blanche teret Budapestre! További információkért katt. a hivatkozásra!

Mandela – miután kicsapták a Fort Harei egyetemről – belépett az Afrikai Nemzeti Kongresszusba (ANC) és ettől fogva 18 éven át egyik vezetője volt az ANC/CPSA szövetségnek. 1948-ban másik két társával megalakította az ANC ifjúsági részlegét, amelynek 1950-ben lett a főtitkára. Az ANC akkor már hosszú évek óta a sztálinista Moszkva befolyása alatt állt.

A kommunizmus Afrika déli részén már 1917-ben megkezdte hódítását, az ötödik hadoszlop ügynökei beszűrődtek a munkások szakszervezeteibe, majd 1921-ben megalakult az első Kommunista Párt, a CPSA. A kezdetben “feketék védelmét és érdekeit képviselő” ANC 1912-ben alakult meg, mely szervezet aztán a legnagyobb bolsevista befolyás alá került: a Komintern hatodik kongresszusán 1928-ban elhatározta, hogy a CPSA-nak át kell alakítania az ANC-t harcoló forradalmi szervezetté. Az ideológiai harc vezetői 1948-tól az ANC ifjúsági részlegének a vezetői voltak, közöttük Mandela. 1936-ban az ANC már kommunistát választott főtitkárának.

A 37 éves Mandelát 1955-ben letartóztatták hazaárulásért, de 1961-ben felmentették. Kihasználva a visszanyert szabadságát fegyveres ellenállásra készült, amelyre külföldön kapott kiképzést.


Földalatti mozgalmat indított és megalakította az “Umkhonto we Sizwe” /a nemzet lándzsája/ terrorszervezetet, az ANC katonai részlegét. A hatvanas évektől Kuba egyre inkább kiépítette kapcsolatait Dél-Afrikával: Che Guevara vezetése alatt kiképzést, hírközlési és diplomáciai segítséget és fegyvert szolgáltatott. 1963-ban Mandelát és ANC/CPSA-s társait tetten érték, amint 48 ezer szovjet gyártmányú akna és 210 ezer kézigránát behozatali tervein dolgoztak. Birtokukban találtak számos okmányt is, amelyek bebizonyították, hogy Moszkva, Algéria, Kína, Csehszlovákia és Kelet-Németország pénzelte és támogatta kommunista forradalom kirobbantását Dél-Afrikában.

Mandela a kommunista-terrorista

Hazaárulási tárgyalásán Mandela beismerte bűnösségét és hét társával együtt életfogytiglani börtönre ítélték. A tárgyaláson a bizonyítékok között szerepelt Mandela saját, kézírásos, 62 oldal terjedelmű „How to be a good communist” /Hogyan legyünk jó kommunisták/ c. irománya, amelyben többek között így ír:
“Mi a Kommunista Párt tagjai a modern történelem legelőrehaladottabb forradalmárai vagyunk. Ahhoz, hogy a legelőrehaladottabb kommunista harcossá legyünk, nem elég megérteni és elfogadni a marxizmus/leninizmus elméletét. A Kommunista Párt tagja alá kell rendelje személyes érdekeit a Párt érdekeinek…” 
Az ANC kommunista jellege nem kétséges, mert ezt számos kiadvány is bizonyítja. Mandela volt felesége, a véreskezű Winnie politikai vallomásai 1986-ban:
”A Szovjetunió hordozza a fáklyát minden reményünk és cselekedetünk előtt. A leleményességet és bátorságot példaképünktől, a szovjet néptől tanultuk meg, amely szintén a szabadságért harcol, és hűsége rendíthetetlen a nemzetközi elkötelezettség iránt. A Szovjet-Oroszországban régi álmokból vált valóra a nép igazi hatalma. A szovjetek országa minden nép igazi barátja és szövetségese a sötét reakciós erők ellen vívott harcban.”
/The Richmond News-Leader, 1986. 05. 02./

Winnie és kommunista terrorszervezete, az ANC foga fehérjét 1986 áprilisában mutatta ki igazán:
“Gyufásdobozainkkal és nyakláncainkkal fogjuk felszabadítani ezt az országot.”
És tegyük hozzá, hogy mindez a Nyugat teljes hozzájárulásával és jóváhagyásával! A felszabadító honleány “nyakláncolása” abból állt, hogy az ellenfeleik nyakába tettek egy petróleumba mártott autógumit,amit meggyújtottak majd gyönyörködtek az áldozat hosszas kínhalálában.


Mandela 1991 júliusában – moszkvai és washingtoni bábáskodással  – a Dél-afrikai Köztársaság elnöke lett. Az ANC az évszázad eleje óta 30 millió feketét próbált meggyőzni, hogy mostoha sorsukat a dél-afrikai fehéreknek köszönhetik, s ha mindenki fegyvert fog, lehet az majd másként is. A terroristáknak ez csak részben sikerült, de azok a feketék, akik ellenálltak, csúnyán megfizettek Mandela asszony “nyakláncaival”.

Nos, Nelson Rolihlahla Mandela – akárcsak magyarországi elvtársa, Kun-Kohn Béla 1919 tavaszán – is a börtönből szabadult 27 évi fegyház után 1990 februárjában, hogy mint az elnyomásban élő dél-afrikai feketék nemzeti hőse, az ANC főtitkáraként kézbe vegye a demokrácia gyeplőit. Nem a bőrszíne miatt volt börtönben, hanem mert az istenfélő, erkölcsös dél-afrikai államra komoly veszélyt jelentettek Mandela kommunista kapcsolatai és tevékenységei. Hogy a dolgok egészen simán menjenek, 1993 decemberében Nobel-díjat is kapott, Dél-Afrika demokratizálódásáért folytatott erőfeszítéseiért. A hatalom átadására óriási nyomást gyakorolt az amerikai kormány Moszkvával karöltve.

1991 decemberében a dél-afrikai kommunista “forradalmár”, Chris Hani kijelentette:
”Az ANC nem titkolja, hogy nagyon erős kapcsolatokat tart fenn Kubával, mely állam mindig segítette szervezetünket.”

 MANDELA és az ANC ámokfutásának nemzetközi háttere

Az ENSZ, a Szovjetunió és szövetségesei, valamint néhány nyugati állam illetve szervezet cselekvő segítségével, az ANC nemzetközi elismerést és támogatást nyert. 1974-ben az ENSZ nemcsak elismerte az ANC-t, mint „Dél-Afrika nagytöbbségű népeinek képviselő szervezetét,” hanem több millió dollárral is támogatta a terroristákat. Moszkva és más kommunista kormányok 1985-ben 30 millió dollárt adományoztak az ANC terrorcsoportnak.  A hírhedt Dél-afrikai Kommunista Párt (CPSA) 1956 őszén támogatta a szovjetek véres beavatkozását Magyarországon, majd Csehszlovákiában és Afganisztánban.

Mint korábban említettem, a szovjet-féle “világbéke” élenjáróját, az ANC-t, a Dél-afrikai Kommunista Párt irányította, s ez utóbbi Moszkva teljes befolyása és irányítása alatt állt, két vezetője pedig a két zsidó származású KGB-s, Albie Sahcs és Yossel Mashel (Joe) Slovo (1926-1995).

A parancsokat, utasításokat egyenesen Moszkvából kapták. Az ANC-ben elvtársai a fegyveres ellenállást és terrort fokozatosan a ’70-es években kezdték, amikor a marxista-leninista elveket visszautasító, másként gondolkodókat a legnagyobb kegyetlenséggel gyilkolták meg a “felszabadulás, forradalom és emberi jogok” nevében. A nyugati sajtó ezeket a borzalmakat elhallgatja, sőt úgy állítja be, hogy a rengeteg vérontásért, gyilkosságért kizárólag a rasszista fehér apartheid kormány a felelős!

A kommunista hatalomátvétel óta megkezdődött az országban a fehér lakosság szisztematikus kiirtása. A nemzetközi Interpol szerint Dél-Afrika ma a világ harmadik legveszélyesebb állama. Minden évben 20 ezren lesznek gyilkosság áldozatai, javarészt fehérek; a nemi erőszak bűncselekmények terén a második helyet foglalja el (minden 100 ezer nőből 137 áldozat), az áldozatok többsége itt is fehér. Dél-Afrika valóban “felszabadult”. A lakosság 20 százaléka – főleg feketék  – fertőző AIDS-beteg.



Akárcsak Magyarországon 1920-ban a Szamuelly-féle nyilvános akasztások és kivégzések rettegésbe taszították a lakosságot, hasonlóképpen Dél-Afrikában is a nyilvános mészárlások fő célja a megfélemlítés volt. Ahogy Tim Ngubane (ANC) magyarázta 1985 októberében a kaliforniai egyetem egyik előadásán:
“Azt akarjuk, hogy a kollaboránsok halála olyan visszataszító és félelmetes legyen, hogy soha senkinek az eszébe ne jusson velünk ellenkezni.”
Joe Modise ANC-tag 1985 decemberében így szólt az ANC Radio Freedom egyik adásában:
“Népünknek csoportokba kell szerveződnie, és hagyományos fegyverekkel kell szembeszállnia az ellenséggel. Miután felismerte az ellenség ügynökeit, népünknek ezeket meg kell ölnie. A parlament bohócait mind el kell pusztítani.”
1986-ban újabb felszólítás a Radio Freedom hullámain:
“Ragadjuk meg a fegyvereket, ’nyakláncokat’, kézigránátokat, géppuskákat, aknákat, és minden más eszközt, s vegyük fel a harcot a rendőrség és karhatalom ellen.”

Dél-Afrika kommunizálása csekély tíz év alatt sikerült, és ezért súlyos felelősség terheli az amerikai és európai politikusokat, s nem utolsó sorban a Council on Foreign Relations és Trilateral Commission, és a Bilderberg nemzetközi csoportot. A hatalomátvételt lényegesen felgyorsította az ANC és a Kommunista Párt beszűrődése, nem is beszélve magában a Dél-afrikai Külügyminisztériumban befészkelődött marxista ügynökök munkájáról.
Mandela Nobel-békedíját  az apartheid rendszer békés felszámolásáért és az új, demokratikus Dél-Afrika alapjainak lefektetéséért kapta. Hogy mennyire békés és mennyire demokratikus ez, ennek eldöntését a fentiek tükrében mindenkinek saját belátására bízom.

– Octopus / Világnézet / N.Z. –

Téged is felháborít, hogy 2018-ban Magyarországon felmerül annak az ötlete, hogy Mandeláról nevezzenek el egy közterületet? Akkor csatlakozz a Légió Hungária tüntetéséhez október 23-án, ahol többek közt a poszt-kommunista jelenségek ellen is tiltakozni fognak.

További információk: legiohungaria.org

 

Szeretnél Te is blogger lenni oldalunkon? Úgy érzed, hogy lenne mit megosztanod a világgal? Készséged van az íráshoz? Küldj egy cikket, szabadon választott témában a nacionalistazona@gmail.com címre, és lehet, hogy holnaptól Te is propaganda divíziónk tagja leszel!