Motiváció a Jelenben: Értelmezési zavarokat okozó hiányosságnak tartanánk, ha nem foglalkoznánk jelenünkkel, mint fizikai/biológiai létünk terével, idejével, és sajnos problémájával, és mint elrettentő korrajzi alannyal.

Mint azt korábbi írásaink során említettük, korunkban soha nem tapasztalt mértéket öltött a szellemi értékek felé való érdektelenség és mély dekadencia. A pusztán materiális szinten létező javak, élvezetek és értékek dominálnak, bugyognak csupán, mint egy öntözőcsatorna, mikor kilép megszabott medréből és elönti a termést.  Ez kihat minden élő generációra, a politikára és a hétköznapokra is, valamint vonzza az olyan további problémákat, mint például a szellemi és életmódbeli igénytelenség, a bevándorlás támogatása, a feltétel nélküli elfogadás, vagy akár a valós problémákkal szembeni teljes érdektelenség.

 

 

 

„…soha nem tapasztalt mértéket öltött
a szellemi értékek felé való érdektelenség
és mély dekadencia.”

 

 

 

 

A de-motiváció talán a legveszélyesebb ebben az időben, mivel a nagy átlag csupán valamilyen anyagi haszon ellenében végez a rá rótt kötelezőn túli feladatokat. Ezt a már-már visszafordíthatatlan folyamatot teljes egészében a médiának és azok irányítóinak köszönhetjük. Fanatizmusunknak köszönhetően berkeinken belül még maradtak jó páran, akiket nem öntött el a dekadens ár, és akik képesek az önzetlen segítségre, meg nem fizetett munkára és abszolút motiváltak. Korunk betegségeire tehát úgy néz ki, mi vagyunk az orvosság, mert minden tőlünk eltérő gyógyítási kísérlet kudarcot vallott. Természetesen sokat kell tennünk azért, hogy szellemileg elérjük azt a szintet, hogy akár egy csekély esélyünk is legyen arra, hogy visszaszoríthassuk a dekadenciát.

 

 

 

„…még maradtak jó páran,
akiket nem öntött el a dekadens ár…”

 

 

 

 

De egy bizonyos: nem elég a múltban keresni a megoldást. Kizárólag a múltból megélni, csak a történészek és azok rokon-szakemberei tudnak. Nekünk meg kell hozni azokat az új értelmezéseket, melyek a 21. században is képesek megállni helyüket, mint egy régi és erős gyökérrel rendelkező fa egészséges új hajtása. Ez persze nem jelenthet önmagunkból való kifordulást, sem pedig a gyökértől való leválást, hiszen a jelen mindig annyira kapcsolódik a múlthoz, mint amennyire a jelenben élő ember ragaszkodik a jövőjéhez.

 

 

„…a jelen mindig annyira kapcsolódik a múlthoz,
mint amennyire a jelenben élő ember ragaszkodik a jövőjéhez.”

 

 

 

 

A múltat örökölni kell és ennek megfelelően használni a jelenben, újra kell értelmezni és tanulni kell belőle. Ez adhat motivációt a jelenben és ez a jövőbe vezető természetes út.

 

Folytatása következik!

 

– Csumi / Világnézet / N.Z. –

Kapcsolódó:

Szellemi alapok, melyekre érdemes építkezni I

Szellemi alapok, melyekre érdemes építkezni II

Szellemi alapok, melyekre érdemes építkezni III

 

 

Szeretnél Te is blogger lenni oldalunkon? Úgy érzed, hogy lenne mit megosztanod a világgal? Készséged van az íráshoz? Küldj egy cikket, szabadon választott témában a nacionalistazona@gmail.com címre, és lehet, hogy holnaptól Te is propaganda divíziónk tagja leszel!