A 2020-as esztendő első világpolitikailag is jelentős eseménye volt, hogy az amerikaiak meggyilkolták Kaszim Szulejmáni tábornokot, az iráni Forradalmi Gárda al-kudsz nevű különleges alakulatának a vezetőjét.

Mivel a támadás után sokfelé lehetett olvasni Szulejmáni életrajzát, ezért ennek részletes ismertetésétől eltekintenénk. Röviden azonban meg kell említeni, hogy gyakorlatilag tinédzserkorától fegyverrel harcolt hazájáért. Ott volt az irak-iráni háború összes jelentősebb csatájában, márpedig ennek a konfliktusnak a 8 éve alatt, több mint egymillióan vesztették az életüket, aki ezt a húsdarálót túlélte az nem csak szerencsés, hanem nyilvánvalóan kiváló katona is. Ezután harcolt az afganisztáni drogkartellek ellen az iráni-afgán határon. Ezután lett az al-kudsz vezetője, és nagyjából két évtized alatt, a közel- és közép-keleti térség egyik kulcsfigurája. Nem hivatalos információk szerint nem egyszer az amerikaiaknak is segített, például a tálibok elleni harcukban, vagy a 2003. után kibontakozó iraki felkelés lecsendesítésében. Nyilván nem azért tette ezt, mert szimpatizált volna egy minimális mértékben is az USA-val, hanem, mert ezekkel a külpolitikai manőverekkel tudta szélesíteni Irán térségbeli mozgásterét. Oroszlánrésze volt abban, hogy a folyamatosan rendkívül erős szankciókkal sújtott, háborúk által megtépázott Irán regionális nagyhatalommá váljon. Ha valaki beleolvas az életrajzába, még akkor is egy vérbeli harcos karaktere rajzolódik ki, ha az életrajzot valamelyik liberális és/vagy cionista portál tálalja.

Balra Szulejmáni tábornok, jobbra pedig a járművének a roncsa a dróntámadás után

Nem lehet elmenni amellett sem szó nélkül, hogy teljesen egyértelműen izraeli érdekek (is) meghúzódnak Szulejmáni likvidálása mögött. A hathatós amerikai-izraeli titkosszolgálati felforgatásnak köszönhetően a Közel-Kelet, amely korábban is sokszor átláthatatlan viszonyokkal rendelkezett, az utóbbi évtizedben totális káoszba süllyedt, gyakorlatilag stabil országok nincsenek, óriási belső, és külső feszültségekkel, harcokkal terhelt széthulló államok láncolata lett a térség. Ez alól jószerével kettő kivétel mutatkozik, amelyek nem csak megőrizték viszonylagos belső stabilitásukat, hanem érdekeik érvényesítésére határaikon túl is képesek, ez pedig Irán és Izrael. (Iránban egyébként az utóbbi hónapokban folyamatosan zavargások vannak, amelyeken nem nehéz felfedezni a külső erők kéznyomát.) Izrael méretében és lakosságának a számában eltörpül Irán mellett (különösen, ha a közel-keleti siítákat is Irán mellé soroljuk), ugyanakkor a világ egyik legkorszerűbb, és legütőképesebb hadseregével rendelkezik (közel 200 nukleáris robbanófejjel!), valamint maga mögött tudhatja az USA-t, amelyet nem véletlenül szoktak Nagy-Izraelnek nevezni. Érthető tehát, hogy e két állam -egyelőre!- láthatatlan háborújának az egyik mozzanata volt a rendkívül befolyásos, és tehetséges katona, Kaszim Szulejmáni meggyilkolása.

Netanjahu és Trump, Izrael és Nagy-Izrael vezetői

Ezután, a hosszúra nyúlt bevezető után azonban rátérnénk a cikk lényegére. Tesszük ezt azért is, mert érdemes olyan szempontból is rátekinteni a dologra, amely kissé elszakad a napi geopolitikai játszmák aktuális fordulataitól.

A “miért” rendkívül fontos kérdése mellett, azonban a “hogyan” is üzen nekünk, mégpedig egy hátborzongató üzenetet olvashatnak ki ebből az erre fogékony emberek. Az elembertelenedés, és a nyugati világ haláltusájának a szorosan összefüggő üzenete ez.

Adott tehát a képlet, az egyik oldalon egy ember, aki harcosként élte az életét, fegyverrel a kézben küzdött hazája érdekeiért, a térségbe otrombán betolakodó külső erők ellen, nyilvánvalóan számtalan alkalommal életének kockáztatásával. A másik oldalon pedig egy kényelmes, kipárnázott forgószékben, egy légkondicionált konténer félhomályából, gombnyomásra halált osztogató, kvázi rendszergazdát találunk, akinek a monitorok mögül szinte a számítógépes játékok világává alacsonyul le a harc. Műholdas közvetítéssel sok ezer kilométerekről irányított drónok küldenek a másvilágra embereket, az irányító pedig közben egykedvűen szürcsölgeti kóláját. Élet és halál ura, anélkül, hogy megérezhetné ennek a jelentőségét, súlyát.

Félreértések elkerülése végett: A háború mindig is gyilkolással járt, mióta világ a világ. Azonban nagyon nem mindegy, hogy valaki testközelből érzi meg ezt, adott esetben úgy, hogy az ő élete is veszélyben forog. Így kialakulhat egy kölcsönös tisztelet az ellenfelek között, bármilyen paradoxnak is tűnik ez.

Ha még eggyel távolabb lépünk a konkrét szituációtól, akkor azt láthatjuk, hogy a nyugati ember próbálja levetkőzni a felelősséget mindenben. A végletesen eltúlzott individualizmus miatt azt akarja, hogy minden az ölébe hulljon, befektetett energia, felelősség, és következmények nélkül. Számítógépen és okostelefonon keresztül intézzük az életünk minden mozzanatát. Természetesnek hat, hogy kapcsolatainkat nem személyesen tartjuk már, ahogy valódi érzelmeink is lájkokká és posztokká változtak át. Ebbe a sorba illeszthető be, hogy a háborúinkat is szépen lassan már csak virtuális felületeken keresztül kívánjuk megvívni. Ott nem fáj, még csak leizzadni sem kell, és ha meguntuk, akkor kilépünk a felületről.

Amellett, hogy ez egyenes út oda, hogy mindent levetkőzzünk, ami korábban emberré tett minket, van még egy apró bökkenő: előfordulhat, hogy valaki kihúzza a konnektort és bekopogtat hozzánk. Mondjuk egy háború…

Ivan – /Világnézet/ – N.Z. –

Lobbi effektus – A modern kor csodafegyvere

Jobb, ha tudod, hogy háború van – 1. rész

Jobb, ha tudod, hogy háború van – 2. rész

Szeretnél Te is blogger lenni oldalunkon? Úgy érzed, hogy lenne mit megosztanod a világgal? Készséged van az íráshoz? Küldj egy cikket, szabadon választott témában a nacionalistazona@gmail.com címre, és lehet, hogy holnaptól Te is propaganda divíziónk tagja leszel!