“Véres Báró”, “Kegyetlen Báró”, a “Barbár Hadosztály” megszervezője. Ezekkel az eposzi jelzőkkel illették kortársai Ungern bárót, aki I. világháborús teljesítményével a Szent György-keresztet és a Szent Anna-érdemrendet is kiverekedte magának, majd az ellenforradalmi időkben a régi rendhez hű erők élsorába került. A Bajkál-tó keleti parti területeinek kormányzója lett, azonban megromlott a viszonya Kolcsak admirálissal, küldetéstudata viszont hajtotta, egészen addig, hogy kiűzte a megszálló Kínai csapatokat Urgából (ma Ulánbátor, Mongólia fővárosa), és visszasegítette a hatalomba Bogdo kánt. Ezzel érdemelte ki a “Mongólia legfőbb hadura és a szent monarcha reprezentánsa” címet, majd teuton őseinek örökségéhez hűen keresztesként indult a Szovjetunió ellen.
Származását, életét és halálát egyaránt kérdőjelek tarkítják, de egyvalami biztos: Szélsőjobboldali ember nem engedheti meg magának, hogy ne szenteljen személyének, irányultságának, motivációinak figyelmet. Az alábbiakban olyan rövid gondolatokat fűzök össze, melyek minimális számban a bárótól származnak, illetve azoktól a kortársaktól, jobboldali gondolkozóktól, akiket megihletett “Az örjöngő”, ahogy Vladimir Pozner bolsevik, zsidó író nevezte (tőle nem idézek…)
Az idézetek kiválasztásánál az volt a fő szempont, hogy közérthetőek legyenek, és felkeltsék az érdeklődést a báró munkásságának komolyabb vizsgálata iránt. Akik ezen már túl vannak, talán túl profánnak találják a szelektálás végeredményét, akik ezután látnak neki, talán meglepődnek majd irányultsága szellemi mélységén. Előbbieknek azt a választ tudom adni, hogy jelen blog olvasóközönsége a kiválasztott idézetek nyomán mutat fogékonyságot a továbbiakra, utóbbiaknak pedig azt, hogy egy nagy kaliberű vezető élete nem csak a vörösök mészárlása, de önmagán túlmutató metafizikai célok megvalósítása is kell, hogy legyen. A Véres Báró mindkét utat örömmel járta…
Varga Szilárd: “A szent monarcha reprezentánsa” – Monográfia Ungern-Sternberg báróról
Roman Ungern-Sternberg ősi balti nemesi család leszármazottja, saját bevallása szerint hun, magyar, és teuton felmenői is voltak; a családban találhatók keresztes-, kóbor-, és rablólovagok, diplomaták, alkimisták is. Egyes források szerint Ungern-Sternberg báró Dzsingisz kán unokája, Batu kán leszármazottja (mások a nagykán reinkarnációjának tartották). Nagyapja kalóz volt az Indiai-óceánon, elfogása után Oroszországba küldték, ahol transzbajkáliai száműzetésre lett ítélve.

A szentpétervári tiszti akadémia növendékeként.
Az első világháborúban Galíciában és Volhíniában, majd a Kaukázusban is harcol, négyszer megsebesül, bátorságáért kitüntetik a Szent György-kereszttel és a Becsületrenddel.
Az 1919-es csitai Pánmongol Konferencián bejelenti tervét, mely szerint egy teokratikus vezetésű Mongólia (illetve egy ún. „Központi Birodalom”) megteremtése után Dzsingisz kán nyomdokain egy óriási, nyugat felé törő lovas haderőt szándékozik létrehozni. A szovjetek hatalmának megsemmisítése és a fehérek győzelme után a francia forradalomból származó világot el kell pusztítani, majd egy teokratikus és tradicionális alapokon nyugvó rendet felállítani Európában és Ázsiában egyaránt.
1920 október és november folyamán többször is összecsapott a kínai köztársasági csapatokkal, Urgánál (Ulánbátor) először kudarcot vallott, de 1921. február 4-én egy merész hadicsellel (a több mint kétszáz éve érintetlen Bogdo Ula szent hegyén keresztül vezette csapatai nagy részét, illetve megtévesztésképpen nagy tüzeket gyújtatott a város környékén) elfoglalta a mongol fővárost. A Bogdo kán kiszabadítása, és uralmának helyreállítása (1921. március 13-án Mongólia deklarálta a függetlenségét) után megkapta a „Mongólia legfőbb hadura és a szent monarcha reprezentánsa” címet, katonái Ungern kánnak szólították.
Minden bizonnyal a saját katonái árulták el és adták ki a bolsevikoknak; Ungern-Sternberg szovjet fogságba esése dátumaként a források többsége augusztus 21-ét jelöli meg. 1921. szeptember 15-én vád alá helyezték, az ügyész Jemeljan Mihajlovics Jaroszlávszkij, a hírhedt „Harcos Ateisták” vezetője volt, golyó általi halálra ítélték és még aznap kivégezték.
A báró személyisége megítélésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a korszakot, amelybe beleszületett. Tagja volt annak az „elveszett generációnak”, amely a XIX. század végére, a XX. század elejére kiábrándult a polgári világ dekadenciájából, a szabadságot, egyenlőséget és jólétet hirdető, ám a kommunizmus és az anarchia felé egyre inkább közelítő társadalom víziójából. Az Első Világháború lövészárkaiban átélt katarzis és öntudatra ébredés következtében megjelenő újfajta embertípus képviselőjeként lépett fel Ungern az orosz összeomlás után. Arisztokrataként a monarchia, a spirituális és tradicionális értékek mellett tört lándzsát, amely megmutatkozott a katonai buddhisták rendje megszervezésének kísérletében; az Ázsiai Lovashadosztály, mint restaurációs haderő parancsnoklásában, az eurázsiai teokratikus alapú birodalom eszméjében és a Mongol monarchia visszaállításában, mindezt elsőként az elmúlt évszázadban. Radikális ellenforradalma nemcsak az „ancien régime” visszaállítását jelentette volna, hanem egy új minőség megjelenését is.
Természetesen az Ázsiai Lovashadosztály parancsnoka antiszemita volt, annyira, amennyire abban a korszakban szinte mindenki, aki a bolsevikok ellen harcolt. Ez az antagonizmus elsősorban a kommunisták felső vezetésében felülreprezentált zsidó származásúak, illetve a nyugati kultúrkört megmételyező kupecszellem ellen irányult, és nem pusztán a vallási, és faji hovatartozás ellen.
Julius Evola: A kegyetlen báró
Ungern Sternberg egy ősi, viking eredetű, Baltikumbeli családból származott.

Az Ungern-Sternberg család címere.
A bolsevik forradalom kitörésekor orosz tisztként néhány lovasosztag parancsnoka volt, amelyek fokozatosan terebélyesedve, később egy igazi és valódi hadsereggé váltak. Ezzel a hadsereggel Ungern az orosz felforgatás ellen az utolsókig kívánt harcolni. Működését Tibetből irányította: Tibetet a megszálló kínaiaktól megszabadította, s a felszabadított Dalai Lámával közeli kapcsolatba lépett. Az ilyen fordulatot vett események addig jutottak, hogy a folytonosan vereséget szenvedő bolsevikok komolyan aggódni kezdtek, és arra kényszerültek, hogy az úgynevezett „vörös Napóleon”-t, Blucher generálist felhasználva nagyszabású hadjáratot szervezzenek.
Kivételes tekintéllyel és határtalan bátorsággal bíró ember volt, aki egyúttal a bolsevikokkal, a halálos ellenségeivel szemben kegyetlen és kérlelhetetlen volt. Innét ered az a név, amit ő kapott: „kegyetlen báró”.
Állítólag egy nagy szenvedély minden emberi vonást „kiégetett” benne, s nem hagyott meg mást, mint egy, az élettel és halállal nem törődő erőt.
A bolsevizmus elleni harcnak egy nagyon széles körű akciót kellett volna felébresztenie, Ungern szerint ugyanis a bolsevizmus nem egy önmagában álló jelenség, hanem a nyugati civilizáció egészében már jó ideje zajló involutív folyamatok végső, elkerülhetetlen következménye. Miként már Metternich, ő maga is – helyesen – hitt a világfelforgatás francia forradalom időszakától működő különféle szakaszai és formái közti folytonosságban. Nos, Ungern szerint a reakciónak Keletről kellett volna kiindulnia, arról a Keletről, amely saját spirituális tradícióihoz hű maradt és a küszöbön álló fenyegetés ellen egységet alkothatott volna – hogy így legyen képes a modern világ elleni fellépésre. A bolsevizmus elsöprése és Oroszország felszabadítása lett volna az első feladat.

Mongólia legfőbb hadura és a szent monarcha reprezentánsa
Ferdinand Ossendowski: Állatok, emberek és istenek (zsidó szerző, de ennek ellenére meglepő objektivitással ír személyes találkozásairól a báróval)
Ungern-Sternberg báró… Mint a bosszúálló Karma véres viharja száguldott végig Közép-Ázsián.
Egy fehér harcos jött északról.
A háborúban nélkülözhetetlen, a békében elviselhetetlen.
Ne álljon senki az orosz nép lelkét megrontók és megölők megbosszulásának útjába. A forradalmat ki kell irtani a világból.
A szovjetek hatalmának megsemmisítése és a fehérek győzelme után a francia forradalomból származó világot el kell pusztítani, majd egy tradicionális alapokon nyugvó rendet kell felállítani Európában és Ázsiában egyaránt.
Ezentúl csak becsületesség lesz, és kíméletlen kegyetlenség.
1921. augusztus 21-én Dzsá láma vendégül látta, majd foglyul ejtette, és a bolsevikok kezére adta a bárót (más források szerint saját katonái árulták el). Blücher, a szovjetek távol-keleti hadseregének főparancsnoka – később marsall, majd koncepciós perben kivégzett – megpróbálta rávenni, hogy lépjen be a Vörös Hadsereg kötelékébe, de ezt a báró – természetesen – határozottan elutasította. Vád alá helyezték, majd golyó általi halálra ítélték, és 1921. november 15-én (?) kivégezték.

Szeretnél Te is blogger lenni oldalunkon? Úgy érzed, hogy lenne mit megosztanod a világgal? Készséged van az íráshoz? Küldj egy cikket, szabadon választott témában a nacionalistazona@gmail.com címre, és lehet, hogy holnaptól Te is propaganda divíziónk tagja leszel!
1 Pingback