Lipcsében járt a Légió Hungária néhány fociszerető tagja, hiszen a nemzeti együttes Németország ellen lépett pályára. Nekünk azonban más miatt is fontos volt ez a túra.
A Mozgalmunkban az alapítás óta sok az aktív szurkoló. Semmi meglepő nincs ebben, hiszen a két szcéna évtizedek óta jelentős átfedésekkel működik nem csak idehaza, de külföldön is. Így az eddig sem volt újdonság, hogy például a lelátón megjelennek a jobboldali mozgalmak szimbólumai és viszont, vagyis nacionalista rendezvényeken láthatunk szurkolókhoz köthető emblémákat – ez szintén nem hazai nóvum. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a Légió Hungária nevében járnánk meccsekre. Az ugyanis nem egy szurkolói csoport, hanem nacionalista szervezet. Ugyanez fordítva is igaz, a szurkolói csoportoknak nem feladata pótolni a szélsőjobbos tevékenységet. Az ideális viszony inkább valamiféle szimbiózis a meglévő átfedéseken keresztül. Egészséges mértékű viszonyban, kölcsönös elismerésen alapuló közösségként egymás mellett létezni. Kivételek azonban, amikor ezek a határok elmosódnak, akadhatnak. Ilyen volt anno 2006, vagy néhány éve a Deák téri tüntetés. Ez a lipcsei út is talán egy kicsit ebbe a kategóriába esik.
Reggeli városnézés Lipcsében. Délelőtt 10 előtt szinte semmi nem nyitott ki.
Azt a részt gyorsan átugornám a túranapló elején, hogy milyen módon szerveztünk, terveztünk, vágtunk neki az útnak. Egyáltalán nem érdekes ugyanis, ráadásul a legtöbben ezt ilyen-olyan célból már úgyis átélték. Nem terveztünk szállással, csak mentünk és jöttünk, ennek köszönhetően péntek hajnalban egy gyors drezdai városnézést iktattunk be, hogy a nap első sugarai már Lipcsében kezdjék melegíteni az utazástól kissé fáradt arcunkat. Wurst! – ez volt a jelszó péntek reggel, amikor a járgányt biztonságos helyen parkolva a belvárosnak vettük az irányt. Az első néhány utcában már feltűnt a jelenség, ami miatt mozgalmi szinten is kicsit komolyabban álltunk hozzá ehhez a túrához. Lipcse ugyanis a németországi antifasiszta mozgalom egyik legfontosabb bástya, a Connewitz nevű kerületet egyértelműen ők uralják, irányítják. Az elmúlt években több látványos összecsapásuk volt helyi jobboldaliakkal. Emellett pedig több erőszakos bűncselekmény is kötődik hozzájuk , amelyekről itt olvashattok bővebben.
A szurkolói matricákon is túltett a szélsőbalos, antifa propaganda mennyisége.
Az erős antifa jelenlét már az első méterektől igen látványos volt. Mutogatás az állomáson reggel hétkor, egy biciklis pedig nem sokkal később menet közben adta tudtunkra, hogy “náciként” takarodjunk a városból. Majd sietve továbbtekert. Főleg utcai propagandában igen erősek. Gyakorlatilag nem találni a belvárosban olyan oszlopot, korlátot, amin ne lenne legalább egy, de inkább több afa matrica. Mindezt úgy, hogy két egyformát nehezen találtunk. Tehát ha egy utcaszakaszon volt három-négy jelzőtábla, akkor mindegyik oszlop tele volt ragasztva. Az egész belvárosban. Ez bagatellnek tűnhet, de jól jelzi a jelenlétet, amit aztán a városban is láttunk napközben. Ők pedig láttak minket, amikor 10 óra után a „wurst-küldetést” teljesítve ültünk be a nap első, jól megérdemelt sörére a főtér egyik hangulatos teraszára. Az antifa mozgalom és a szélsőbalos szubkultúrák markáns jelenléte a járókelőkön is egyértelműen látszódott, akik egy-egy intésen túl próbáltak nem tudomást venni rólunk. Az előzetes hírek alapján nem erre számítottunk. Ettől függetlenül is érződött, mennyire részei a lipcsei hétköznapoknak, így érthető, miért képesek olyan sok embert megmozdítani egy-egy alkalommal. Nálunk ez egyelőre elképzelhetetlen, de azért tenni is kell, hogy így maradjon.
Nyilván egy nap és a szűk földrajzi terület, amit bejártunk, nem sok, de a városban egyébként nyoma sincs annak a légkörnek, amivel a kormánymédia egybites influenszerei riogatják az arra fogékony hazai közvéleményt. A fűtés is rendben működött mindenhol.
A magyar szurkolók az órák múlásával egyre többen lettek, ismerősök, barátok köszöntötték egymást akár a saját, akár rivális táborok tagjai legyenek. A teraszok bár hangulatosak, az áraikat nem kifejezetten a magyar pénztárcákhoz szabták, így olcsóbb lehetőségeket keresve indultunk egy újabb körre a városban, majd ezt megtalálva a gyülekezőponthoz vettük az irányt, bár időnk még bőven volt.
Rengeteg matrica hirdette a városban, hogy a találkozó napján egyben klímasztrájk is lesz ezen a pénteken. Hasonló matricákat idehaza is látunk, de itt valódi igény is mutatkozik az ilyesmire. Azt már a meccsen tudtam meg egy ismerősömtől, hogy minden pénteken megrendezik, de nem szoktak olyan sokan lenni, mint most voltak. A nem túl távoli gyülekezőjükről hallottunk mi is, és amikor azon gondolkoztunk, hogy sétáljunk-e oda megnézni, meglepetés ért minket: A rendőrök ugyanis alig fél órával a hivatalos szurkolói gyülekezés kezdete előtt épp a kijelölt tér mellett vezették fel a klímaharcosokat! A menet elején két, nagyjából 5-6 éves (bevándorló hátterű) kisgyerek haladt megafonokkal, majd főképp egyetemista korú fiatalok összességében vagy ezren. A vonulók jelentős részét nem zavarta, amikor beálltunk közéjük fotózni, videózni. A menet végén azonban az antifa mintegy száz emberrel sétált jól ismert zászlóikkal.
A rózsaszínruhás dobosok néhány éve a Becsület Napján is megjelentek. További képek és videók az összetűzésről a Légió Hungária telegram csatornáján!
Nem véletlenül volt ez így kitalálva, a résztvevők ugyanis tematika szerint csoportosulva haladtak. Ekkor egyébként csak az LH tagjai érezték úgy, hogy közelebbről is szemügyre veszik a klímasztrájkot hirdető aktivistákat. Ez akkor sem változott, amikor az antifa csoport előszeléhez tartozó néhány szélsőbalos figurának leesett, kik is vagyunk. Gyorsan egy heves szóváltás és enyhe lökdösődés alakult ki, amiről videó is készült. Az eseményeket a téren tartózkodók tisztes távolságból szemléltek. Egy biciklis rendőr sietett oda, majd fél perc múlva a rohamrendőrök vetettek véget a diplomáciainak semmiképp nem nevezhető diskurzusnak. Ezután állt fel a sorfal a felvonulók és a szurkolók közé, akik ekkor már közelebb jöttek. Zúgott a „Ria-ria Hungária” és az „antifa, hahaha” a Richard Wagner téren. A rendőrség innentől uralta a helyszínt, a szurkolók is szép számban gyülekeztek, szóval különös esemény már nem történt. Indulás előtt a HLM mozgalomnak segítettünk egy „Defend Europe” feliratú molinót kihúzni.
A rendőri fellépés kemény és határozott volt
Maga a szurkolói vonulás a városban hangulatos és látványos volt, majd lecsendesedve, egy ligeten keresztül értük el a stadion vendégbejáratát. Itt igen lassú, de nem túl alapos beengedési procedúra várt ránk, félő volt, hogy be sem jutunk kezdésre. Hivatalosan valamivel több, mint kétezer magyar lehetett jelen a vendégszektorban, azonban a hazai részeken is rengeteg magyar volt. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy három-négyezer honfitársunk (és a jelenlévő sok lengyel) is a magasba csapta volna az ökleit, amikor Szoboszlai szögletét a válogatottól búcsút intő Szalai Ádám sarkalta parádés mozdulattal a német kapuba. Nem érdemtelenül! Máskor is szerzett gólt erős válogatott ellen a nemzeti csapat, de ez most teljesen más volt. Dominált, oktatott az első félidőben a Marco Rossi a legénység! Ez a része volt talán a leghihetetlenebb, ezért szurkolt egy emberként minden magyar a Carpathian Brigade vezetésével! A második félidőben is sikerült megőrizni az előnyt a magasabb fokozatra kapcsoló németek ellen, így megérdemelten hoztuk el a három pontot Lipcséből. Nekem, aki az ezredforduló kicsit sem vonzó közegében kezdtem meccsre járni, még mindig hihetetlen az, amit a válogatott produkál. Ezelőtt húsz évvel nem gondoltam volna, hogy a futball ilyen élményekkel ajándékoz majd meg minket. Még mindig nehéz ezt elhinni!
Több, mint kétezren vonultak együtt Lipcsében. További képek és videók a Jobbszélső telegram csatornán!
Az eldőlt, hogy az általunk oda-vissza elvert Anglia kiesik a Nemzetek Ligája A osztályából (vagyis a legmagasabból). A magyar csoportelsőséghez pedig a németek legyőzésével az is elég, ha pontot szerzünk Olaszország ellen hétfő este Budapesten. El sem akartuk hinni, hogy erről beszélgetünk.
Közben pedig fáradtan, de élményekkel telve térhettünk haza reggelre. Amiért mentünk, megkaptuk.
– Lipták Tamás / Lelátó / Nacionalista Zóna –
Nyílt levél a német nacionalistától, akit majdnem megöltek az antifák
1 Pingback