A Debrecenben épülő kínai akkumulátorgyár esete ismét a népszerű témák közé emelte a környezetvédelmet. Olyan magasztos, körültekintően végig gondolt és kifejtett témák mellett olvashatunk a mainstream sajtóban erről, mint az „orbáni diktatúra”, az „elhibázott brüsszeli szankciók”, a „putini konzervatív forradalom”, a „love is love”, és a többi… De mit olvashat ki ebből egy nem pártpolitikai érdekek mentén gondolkodó ember? Például az alábbi véleményírást.
A pártpolitika társadalmi érdekek irányába mutatott álságosságát kiválóan példázza a debreceni hisztériához hasonló eset, melyhez Hajdú-Bihar vármegyéről Heves vármegyére kell áttekintenünk, azon belül is a Mátra lábánál fekvő Gyöngyös városára. Az eset nyomai alig-alig követhetőek már le, hiszen tízévnyi távlatról beszélünk és kezdete még beleért a Gyurcsány-Bajnai kormányzásba is, azonban a helyiek tisztán emlékeznek arra, mikor a baloldali városvezetés támogatásával nagyjából az utolsó simítások is elkészültek az Apollo Tyres indiai zöldmezős beruházás megvalósítási tervein. Eddig ez nem is lenne érdekes számunkra, ha időközben a gumiabroncsgyár nem a szomszédos Gyöngyöshalászon épült volna meg.
És, mi volt annak az oka, hogy végül nem Gyöngyös város iparát bővítette a beruházás? Nem más, mint az ellenzékben működő Fidesz politikusok által a környezetvédelem nevében, helyben felkorbácsolt indulatok és petíciók.
A baloldali politika egy hasonló svájci gyár példájával igyekezett maga felé billenteni a közvéleményt, ami teljesen ugyanaz a narratíva volt, melyet most a kormányközeli sajtóból az arnstadti CATL akkumulátorgyár kapcsán olvashatunk. A baloldali véleményformálás végül nem ért sikert Gyöngyösön, ezért az indiai beruházó módosította a terveit, és a szomszédos Gyöngyöshalász különösebb visszhang nélkül fogadta be az óriásprojektet a kétezer-tízes évek első harmadában. Az érdekesség kedvéért mindenképpen meg kell, jegyezzük, hogy a település vezetője úgy volt akkor is független, mint napjainkban a független polgármesterek nagy része. Azt meg különösképpen ki kell emelni, hogy személyesen Orbán Viktor miniszterelnök nyitotta meg a gyárat, annak vezetői társaságában. Ebből egyértelműen kiviláglik, hogy pártpolitikai érdekeken túl egyik felet sem az általa hangoztatott, vagy éppen cáfolt környezetvédelmi szempontok mozgatták/mozgatják.
Nem kell megkapargatnunk még ennyire sem a felszínt ahhoz, hogy egy ugyan kevésbé ellentmondásos, de hasonlóan álságos és jóval hangosabb esetet citáljunk ide. A gödi Samsung SDI körüli botrány nem csoda, hogy hangosabb, hisz ez már a csúcsra pörgött online kommunikáció és a minősíthetetlen kormány-ellenzék véleményharc éveiben robbant be a hasonlóan „minőségi” politikai témák közé. A koreai akkumulátorgyár 2016-os rajtja után egy ideig a pest megyei település csendjében működött, melynek ténye véletlenül pont a 2019-es európai parlamenti választások kampány-időszakában kezdte el érdekelni a politikát, azon belül is a ellenzéki pártok egy részét. A demokrata pártpolitizálás működését tekintve nincs is ebben semmi meglepő, de az már érdekes, hogy az erős tematizálás és a kimagasló társadalmi figyelem ellenére itt is sikerült az ellenzéki tömbnek elszerencsétlenkednie a munkáját, ugyanis a DK-Momentum 2020-as gyermeki cicaharca a gödi önkormányzathoz is leért, melynek eredményeként a momentumos polgármester menesztette a dk-s klikkhez kötődő alpolgármestereit.
Mindezt egy számukra sikeresnek mondható pályán tették, ugyanis ekkor az általuk vezérelt- és az Európai Parlamentben is unalomig harsogott gödi kezdeményezések nagy népszerűségnek örvendtek a közösségi médiában. A közös cél fontosságához való összezárást tehát már a 2022-es megsemmisülés előtt is remekül gyakorolták az ellenzéki pártok. Mivel a gödi esetről ezerszám olvashatóak cikkek az interneten, így nem is részleteznénk azt; annak kifutása tekintetében egyébként sem a technikai részletek a beszédesek. Sokkal inkább a tény, hogy 2022-ben, még bőven az országgyűlési választások előtt, a gödi momentumos polgármester kilépett pártjából és független státuszban folytatta tovább a városvezetést. Gondoljunk csak bele, micsoda marakodás mehetett arrafelé ezeken a koncokon és hogyhogy nem, a gödi akkumulátorgyár iránti környezettudatosság el is csendesedett, egészen az aktuális debreceni eset berobbanásáig, melyet gödi mintára és gödi támogatással tematizálnak és fújnak fel éppen a jövő évi európai parlamenti választások egyik kampánypontjának.
Nem kezdenénk további közhely-puffogtatásba, mert úgy véljük, hogy a politikai panelbuborékban való témapattogtatást jól illusztrálják az eddig leírtak. Akinek pedig valamiért kétsége van efelől, az első körben tegye fel magának azt a kérdést, hogy hogyan lehetséges az, hogy a jelenlegi pártpolitikai sémában mindkét oldalról megragadott környezetvédelmi témák sűrűjében nem bukkant fel a top témák között az SK Innovation 2022-ig? A szintén koreai akkumulátorgyártó csak 2022 januárjában kezdett a balliberális oldal számára érdekes lenni, mikor már nem tudott további politikai hasznot kovácsolni a gödi SDI üzeméből, de végül a komáromi SK-t csak toposzokkal tudta felcímkézni, valamint annak iváncsai üzemének bővítése is csak a mostani debreceni események mellékzöngéjeként kerül elő híreikben. Úgy fest tehát, hogy a pártpolitikai környezetszennyezés főleg csak Gyöngyöst, Gödöt és Debrecent érheti, melyeken túl, minden más település körül az éppen hatalmon lévő párt környezeti pajzsa óvja a benne élő embereket és természetet.
Az iróniát félretéve, komoly és hasznos megállapítások megtételéhez ki kell szakadni a környezetvédelem posztmodern önnyugtatásából és túl kell tekinteni politikai panelbuborék hártyáján, melyben minden egyes párt pattogtatja a saját éppen aktuális témáját. A gond ugyanis nem ott gyökerezik, hogy létesül-e egy környezetileg veszélyesebbnek ítélhető gyáregység, főleg annak tükrében nem, hogy az ezt támogató, vagy éppen ellenző pártok és rájuk rakódó gazdasági csoportok ezt valójában soha nem a környezeti és természeti érdekek szemszögéből ítélik meg, hanem az ahhoz köthető politikai előnyök alapján. Látta bárki is, hogy például a mostani debreceni eset kapcsán bármelyik meghatározó vélemény felemlegette volna csak egy gondolat erejéig is a posztmodern ember mértéktelen energiafogyasztását és energiakényelmét, mint az üzem létesülésének egy nagy léptékben megragadható kiváltó okát? Nem csoda, hogy nem, hiszen olyan világot élünk, amelyben a magát környezetileg legelkötelezettebbnek tartó sötétzöld aktivisták legnagyobb része is ugyanolyan energiazabáló, mint az ügyükre fittyet hányó átlagfogyasztók.
Javasoljuk, hogy az okokat első körben mindenki magában és közvetlen környezetében keresse, majd onnan fókuszáljon nagyobb léptékű társadalmi összefüggésekre, hiszen a gyárak vásárlói igények alapján termelnek; abba fektetnek tőkét, amit megveszünk. Ne haszontalan trendi cukiságok és ne üres szavak nyugtassák lelkünket, és pláne ne balfék gazdaságpolitikák, vagy „elhibázott brüsszeli szankciók” miatt gondolkodjunk el azon, hogy miként tudjuk kevesebb energia elhasználásával élni életünket. Sajnos a természeti ciklusoktól magát teljesen függetlennek vélt posztmodern ember olyan környezeti kölcsönhatásokat rúg fel, melyek visszafordíthatatlan folyamatokat is elindítottak már, és melyek egyébként egyenesen arányosak a metafizikai értelemben vett szellemi alászállás mértékével. Emiatt az alászállás miatt és a fogyasztási mértéket alapjaiban meghatározó túlnépesedés miatt, nem környezetvédelemről kellene beszélnünk, hanem a környezeti szimbiózishoz való visszafordulásról, hogy ne paraziták legyünk a természet testén, a beruházásokkal kapcsolatos nemzeti érdekekről nem is beszélve.
– Őrgróf / Világnézet / N.Z. –
Kapcsolódó:
Vélemény, hozzászólás?