Tóth Bálint székelyföldi bajtársunk gondolatai nacionalista szemmel az egyszerűnek semmiképpen sem nevezhető magyar-román kapcsolatokról.

A decemberi hónap Romániában ünneppel kezdődik. A románok nemzet ünnepével. Ilyenkor még inkább fel vannak nagyítva a dolgok. Azok a dolgok, amelyek a múltból vannak kiragadva, összefércelve, kiszínezve, hogy kellőképpen eltakarják a valóságot és bennük a jelen sovinizmusa táptalajra leljen.

A román nép többsége (megj. szerencsére van egy olyan része, amely másként látja ezt a helyzetet.), csak akkor fog más szemmel nézni ránk erdélyi, székelyföldi magyarokra, székelyekre, csángókra, ha a bukaresti politika végre nem a gyűlöletre épül. A változás csak úgy fog elkezdődni, hogy ha a kanálhoz, amellyel az ortodox papok áldoztatnak nem társul az utálat. A magyar nemzet utálata.

Az oktatásnak is reformra lenne szüksége, de ehhez a Román Tudományos Akadémia soviniszta kirohanásai is véget kellene érjenek. A métely tehát „fentről” szivárog és mérgez napjainkig, mert a nagypolitika Romániában az egységre és oszthatatlanságra épül. Mindegy, hogy jobbra vagy balra nézünk, az ellentétek hamar rendeződnek, ha a magyarokat kell szidni, hiszen a fő probléma nem az, hogy a korrupció állami szinten is jelen van (és ez csak az egyik), hanem az, hogy ezek a „hazátlan magyarok” még mindig itt vannak, és elrontják a mioritikus haza üdvtörténetét.

Kérdés, hogy ebben meddig lesz partner a román társadalom? Van-e élet a sovinizmuson túl? Pontosabban fogalmazva, van-e román öntudat, nemzettudat sovinizmus nélkül? Illetve lehetséges-e úgy változás, ha ott „fent” még mindig a „ținutul secuiesc nu există” a mantra? Nehéz kérdések.

Egy biztos, mi nem adhatjuk fel a magyar identitásunkat, mert azzal elveszítjük életterünket. Hitünk, kultúránk, nyelvünk nélkül, csak tömeg vagyunk. Észre kell vennünk, hogy nagy változások vannak szerte a nagyvilágban, és ha nem vagyunk felkészülve, testileg-lelkileg, elsodornak a modernitás szelei.

Azok a szelek nem fogják elkerülni a románokat sem. Mert az új idők szelei nem szeretik a nemzeteket, Európát. Az alaktalan, formálható tömeget szeretik. Aminek nincs színe, hite, lelke és oda lökhetik ahová éppen kedvük tartja. Európa nemzetei össze kell zárjanak. Félre kell tegyük a viszályokat, mert amíg mi egymás nyakának ugrunk, addig a kapukon más népek özönlenek be.
A gyűlölet idegen érdekeket szolgál.

A hagyományainkra épülő Európa pedig a gyermekeink jövőjét.

 – Tóth Bálint / Világnézet / Nacionalista Zóna –