Most induló sorozatunkkal a harcos mentalitású nacionalisták kezébe kívánunk adni némi útravalót, amely segíthet a tájékozódásban, ha valaki a harctérre lép, vagy megerősítheti azokat, akik már a harctéren vannak.

Szóval a rossz hír az, hogy háború van. A még rosszabb hír pedig az, hogy szinte felfoghatatlanul nagy anyagi lehetőségekkel rendelkező ellenséggel kell harcolnunk. A jó hír viszont az, hogy egyetlen katonánk sem fegyvertelen, és ráadásul nekünk van igazunk!

Amikor azt írom, hogy háború van, akkor valószínűleg sokak lelki szemei előtt harckocsioszlopok jelennek meg, süvítve lecsapó zuhanóbombázók, esetleg arcukat maszkkal eltakaró, Kalasnyikovval rohangáló gerillák, ínyenceknek hatalmas pallosokkal egymásra rontó lovagok. Igen, ezek is a háború képei, de a múltból. Ma már csak a legvégső esetben kerülnek elő a fegyverek, hiszen ennél sokkal kifinomultabb, kevesebb ellenállást kiváltó, hovatovább költséghatékonyabb eszközökkel vívják ellenünk csendes háborúikat ellenségeink. Ilyenformán persze nehezebb tájékozódni is a harctéren, és a megfelelő “fegyvert” is nehezebb kiválasztani, amellyel hatékonyan harcolhatunk.

Első lépésként érdemes tisztázni a frontvonalakat.

Mivel jelen cikksorozatunk nem elsősorban hosszas ideológiai meghatározásoknak, vagy filozófiai eszmefuttatásoknak kíván teret adni, hanem sokkal inkább egy közérthető, gyakorlatias irányjelző funkcióját szeretné betölteni, ezért nem fogjuk sokáig ragozni a szemben álló erők meghatározását. (Természetesen a jövőben a Nacionalista Zónán is bővebben fogunk még foglalkozni ezzel a fontos kérdéskörrel, és más nacionalista felületeken is könyvtárnyi irodalmat lehet fellelni ezzel kapcsolatban. Ne legyünk restek ezeket elolvasni!)

A következőkben tehát egy csont-egyszerű bemutatása olvasható a szemben álló feleknek. Egyik oldalon állunk mi, akik hiszünk a klasszikus értékekben. Bár sokfélék vagyunk, de számunkra legfontosabb az Isten, a Haza, és a Család. Fontos a nemzeti identitásunk, fontos az európai kultúrában gyökerező önmeghatározásunk, és rassztudatunk. Leegyszerűsítve nevezzük ezt a tábort nacionalistának. (Az esetlegesen erre járó önjelölt politológusok kedvéért ismét leírjuk, hogy egy leegyszerűsítő meghatározásról van szó, és köszönjük, de nem kérjük bemásolni a különböző irányzatok XIX., netán XX. századi definícióit, hiszen ezek már egyébként is réges-régen érvénytelenek napjainkban.)

Velünk szemben, pedig a felforgatás erői sorakoznak. Ha nem akarjuk túlbonyolítani, akkor elég annyit mondani, hogy azok az erők, akik pontosan az ellenkezőjét képviselik az egy bekezdéssel korábban leírtaknak. Ismerjük őket, sokféleképpen nevezik magukat, sokféle álarcot vesznek fel. Balliberálisok, baloldaliak, liberálisok, szocialisták, kommunisták, anarchisták, antifasiszták, feministák, gender-hívők stb. stb., a sort rettentően sokáig lehetne folytatni. A lényeg azonban mindig ugyanaz: rombolni, pusztítani azokat az értékeket, azokat az eszméket, ideákat, amik meghatároznak minket, amik azzá tesznek, amik vagyunk. Rombolni, lejáratni az egyházakat, az Istenbe vetett hitet, a nemzeti öntudatot, a családokat, a rassztudatot.

A legrövidebben így lehetne bemutatni a szemben álló feleket. A cikksorozat következő részeiben viszont sokkal gyakorlatiasabb dolgokról lesz szó!

(Folytatjuk!)

– Ivan Voin / Világnézet / N.Z. –

Szeretnél Te is blogger lenni oldalunkon? Úgy érzed, hogy lenne mit megosztanod a világgal? Készséged van az íráshoz? Küldj egy cikket, szabadon választott témában a nacionalistazona@gmail.com címre, és lehet, hogy holnaptól Te is propaganda divíziónk tagja leszel!