A 2010 óta regnáló kormányzat filoszemita politikájának az egyik ismérve, hogy nem merik, vagy tán nem is akarják felvállalni az 1945 előtti korszak jobboldali politikusait.

 

Imrédy Bélában és Teleki Pálban is csak a zsidótörvényeket látják, s nem a kiváló közgazdászt és a nemzetközileg elismert földrajztudóst, aki mellesleg ellenezte a németekkel való szövetséget. Volt próbálkozás pl. Hóman Bálint szobrának a felállítására, de attól az erőteljes zsidó tiltakozás hatására visszaléptek. No comment… Orbán tavaly decemberben beszélt a soproni népszavazás jelentőségéről, de egy valamit nem említett meg. Mégpedig azt, hogy a zsidó szervezetek és a balliberális holdudvar által csak tömeggyilkosnak tartott Rongyos Gárda küzdelmeinek köszönhető, hogy Sopronról és környékéről szavazást írtak ki.

Imrédy a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség gyűlésén.

Az erőteljes zsidó-lobbi, a baloldal felé tett érthetetlen gesztus (a Magyarországon szinte sosem volt népi baloldal “szükségességének” hangoztatása prominens fideszes politikusok részéről) és az Izrael irányába megnyilvánuló rokonszenv (lásd Novák Katalin köszönőlevelét) a magyarázat arra, hogy a kormányzati emlékezetpolitika elővesz olyan 1945 utáni politikusokat, akiket a “polgári-demokratikus” Magyarország megteremtőjeként és antikommunista hazafiként igyekszik láttatni. Ez a “demokratikus” Magyarország azonban 1945-ben a megszálló szovjet szuronyokon kezdett kiépülni, és reálisan gondolkodó ember nem hitte el naivan azt, hogy a szovjet csapatok csak ideiglenesen tartózkodnak az országban.

Novák Katalin már bő 24 órája hivatalban volt és mégiscsak ennyi idő után látott napvilágot ez a bejegyzés. Bízunk benne, hogy a hivatal sajtóosztálya rövidesen tisztázza a késedelem okát.

 

Ahogy az 1945 utáni politikusok sem voltak hazafiak. A hazafiak ugyanis a Népbíróság előtt álltak (mint Imrédy Béla, Szálasi Ferenc, Bárdossy László…), akiket koncepciós perekben ítéltek el, s nem a szovjet bábkormányként működő “Ideiglenes Nemzeti Kormány” tagjai voltak, mint pl. Nagy Ferenc, akinek egyetlen “érdeme” az volt, hogy 1947-ben lemondották a kommunisták.

Szálasi a népbíróság előtt.

Ahogy Nagy pártja, a Kisgazdapárt sem az a jobboldali párt volt, mint 1989 után Torgyán József elnöksége alatt. A párt tele volt olyan politikusokkal, akik összejátszottak a kommunistákkal, még maga Kovács Béla is, hiába hurcolták el 1947-ben a Szovjetunióba, s az FKgP 1944-ben szerepet vállalt az ellenállásban, ami egyenlő volt a hazaárulással, mert háború alatt a harcoló hátországot akarták megtorpantani.

 

A HIVATKOZÁSRA kattintva kövesd oldalunk Telegram csatornáját, ahol számos rövid hírkommentárral és egyéb érdekességgel találkozhatsz.

 

Szeretnénk végre megélni azt, hogy a kormányzati emlékezetpolitika végre rehabilitálja akár Hóman Bálintot, akár az 1945 után kivégzett jobboldali politkusokat, ám ismerve a Fidesz hozzáállását, tudjuk, hogy erre vajmi kevés esély van, így ránk, nacionalistákra hárul a feladat, hogy tisztára mossuk szellemi elődeink becsületét, akik a jobboldaliság hőskorában olyasvalamit alkottak, melynek a mai korban is van aktualitása. Sőt, az adott korban – amikor a liberálmarxizmus a szemünk láttára igyekszik elpusztítani mindent, ami a fehér faj számára érték – még nagyobb szükség van a tiszta, elveiből nem engedő valódi jobboldaliságra. Erre pedig csak a szélsőjobboldal alkalmas. Ebben kérlelhetetlenek vagyunk és nem ismerünk semmilyen politikai korrektséget.

 

– Falange / Örökség / Nacionalista Zóna –