A Lina Engel-féle “Hammer-Bande” (pöröly banda) elleni per a legnagyobb és legfontosabb büntetőjogi eljárás Németországban a szélsőbaloldallal szemben, a Vörös Hadsereg Frakció megszűnése óta. Johannes Domhöver koronatanú vallomásai, mély betekintést engednek a gátlástalan elkövetők szervezeti felépítésébe és módszereibe.
A német EinProzent.de még augusztus elején foglalta össze a Hammer-Bande tevékenységét és taktikáját az egyik bandatag vallomása alapján, melynek magyar fordítása kizárólag a Nacionalista Zónán olvasható.
Lina Engel (27) 2020 novembere óta van őrizetben. Az antifa vélt vezére ellen a drezdai Legfelsőbb Regionális Bíróságon folyik az eljárás. A vádlott társai: Lennart Arning, más néven “Mio” (27), Jannis Röhlig (36) és Philipp Jonathan Mohr, azaz “Nero” (27) még mindig szabadlábon vannak, Engel vőlegénye, Johann Guntermann, azaz “Lücke” (28) szintén szabadlábon, illetve rejtőzködik a rendőrség elől. Egyebek között, tizennyolc – szerintük „jobboldali” – áldozat megfigyelésével, megtámadásával, megkínzásával, esetenként halálos sérülés okozásával vádolják őket.
Irányító szerepe által, a baloldaliak számára egyfajta hősnővé vált a fiatal Lina. Hosszú ideig, még a ’konzervatívabb’ újságírók közül is, többen mentegették őt. A ’Zeit’ szerzője, Christian Fuchs például 2021. március 15-én a „Diáklány a célkeresztben” címmel írt cikket kétségeiről, miszerint a lány terrorista cselekményeket hajtana végre. Majd, 2022 júniusában robbant a bomba: A csoport egy volt tagja kiteregetett mindent. Johannes Domhöver-t, más néven “Jojo”-t (30) az Alkotmányvédelmi Hivatal kérte fel, hogy dolgozzon együtt a rendőrséggel. A férfit korábban nem kívánatos személynek nyilvánították a szélsőbaloldali színtéren, szexuális zaklatás miatt.
Jojo a vamzer.
Johannes Domhöver koronatanúként, az elmúlt két hétben súlyos vádakat fogalmazott meg egykori társai ellen a Legfelsőbb Regionális Bíróság előtt – egyedülálló betekintést nyújtva az agresszív antifa-sejtek felépítésébe és módszereibe.
Cél: „Masszív” sérülések okozása, áldozataik kárára
A vallomások szerint, Lina Engel és vőlegénye egy országos hálózatot építettek ki, amely hálózat 2015-óta rendszeresen tervezett meg, készített elő és hajtott végre brutális támadásokat politikai ellenfeleik ellen. A koronatanú lényeges különbséget tesz – az áldozatok tekintetében – az úgynevezett „Kilépők” – a különböző demonstrációkról hazafelé tartók megtámadása, például egy pályaudvaron – és azok között, akiket egyéni akció keretében, saját lakókörnyezetükben, túlerőben rohantak le. Utóbbiakat „Projektek”-nek nevezték.
A cél az volt, hogy súlyos és maradandó sérüléseket okozzanak az áldozatoknak. Például kalapácsokat használtak a különösen sérülékeny testrészeken, mint a fej, a lábszár, a térd és a boka.
A támadásokat különböző, előre leosztott és begyakorolt szerepek szerint hajtották végre. Egyiküknek figyelnie kellett az időt és ki kellett adnia a parancsokat. Lina több ügyben is magára vállalta ezt a szerepet, például az Eisenachban történt bűncselekményeknél is. Egy másik személynek fel kellett vennie az „első kontaktot” a célszeméllyel – helyzettől függően megszólítani (például megkérdezni hány óra van), vagy akár az első ütést bevinni. A csoport többi tagjának feladata ezután az áldozat földre vitele, lefogása és súlyos bántalmazása volt.
Johannes Domhöver szerint, a támadásokat a lehető legkisebb kockázattal kellett végrehajtani. Éppen ezért, egy akciónak rövidnek és hatásosnak kellett lennie, ideális esetben, legfeljebb 30 másodperces műveletnek. Ennyi idő elegendő ahhoz, hogy súlyos fizikai sérüléseket okozhassanak. Az esetlegesen a megtámadottak segítségére sietők ellen, nagy flakon paprikaspray-kel készültek, amiket végül, jobb híján a sértettekre fújtak a támadás végén. Igyekeztek azt is felmérni, hogy a kiválasztott célszemély fizikailag, vagy mentálisan képes-e hatékonyan védekezni. Az „akció” lefújásra kerül, ha a célszemély például szúró fegyverrel védekezne, ahogy az történt 2019 decemberében, egy Eisenachban meghiúsult eset során is, amely végül több csoporttag letartóztatásához vezetett. Az ilyen helyzetekre előre megbeszélt kódszavaik voltak, például a „kés” vagy a “semmit sem bízunk a véletlenre” – mondta a koronatanú a bíróságon.
Az előkészületek
Lina Engel és Johann Guntermann aprólékosan megtervezte a „projekt” személyek elleni támadásokat, majd a Jabber alkalmazáson keresztül országosan kerestek olyanokat, akik vállalják azt. A Super Mario karakterei után “Wario”-nak és “Koopá”-nak nevezték magukat. Domhöver ezeket a chateket is elérhetővé tette a nyomozók számára.
Guntermann előzetesen hamis profilokon keresztül térképezte fel a potenciális célpontokat, olyan közösségi hálózatokon keresztül, mint a Facebook és az Instagram. Ezután, felderítették a későbbi áldozatok közlekedési útvonalait vagy lakókörnyezetét, lakhelyét. A bűncselekmények elkövetése előtt és alatt is, voltak úgynevezett felderítők, akik megfigyelték a tüntetés résztvevőit vagy az egyes célpontokat, és eldobható mobiltelefonok segítségével, élő jelentéseket adtak a célpontok tartózkodási helyét illetően a „belépőcsapatnak” akik a támadást végrehajtották. Ilyen esetekben nem feltűnő ruházatot, például “Yakuza” pulóvert, vagy akár egy csomagkihordó cég egyenruháját viselték. Johannes Domhöver próbaideje miatt, legtöbbször felderítőként működött a rajtaütések során.
Jelentette, hogy a megmozdulások alkalmával, merre mozognak, melyik pályaudvarokon szállnak fel és szállnak le a jobboldaliak. Ezekhez az utazásokhoz Johann Guntermanntól kapott jegyutalványokat, melyekhez hitelkártya-csalások útján jutott hozzá. A vallomás során, Domhöver többször is élt azzal a jogával, miszerint saját magára nézve nem köteles terhelő információt adni.
A volt tag szerint, a csoport csak zárt helyiségeken kívül, telefon nélkül tartott fontos megbeszéléseket. Csak amikor csillapodtak a kedélyek, akkor vitatták meg a jogi kérdéseket online konferenciákon keresztül, amelyekhez Johann Guntermann külföldről csatlakozott. A Halléban (Saale) született és Bajorországban nevelkedett szélsőbaloldali aktivista, korábban poloskadetektorral kutatta át saját lakását is.
Gondosan ügyeltek arra, hogy ne hagyjanak DNS-t (pl. cigarettán) a tetthelyen. Az antifa mindig kesztyűt viselt, a bűnügyi eszközöket műanyag zacskóban szállították, majd klórral tisztították meg őket. Erre az információra azért is kapja fel az ember a fejét, mert a 2021-es eilenburgi (szászországi) és erfurti, két különösen brutális betöréses támadásnál is felbukkant a klór. Mindkét esetben, rendőrnek álcázott antifasiszta aktivisták jutottak be áldozataik otthonába, súlyosan megsebesítették őket, aztán klórral leöntötték őket, valószínűleg azért, hogy elrejthessék a nyomaikat.
Kapcsolódó:
Nyílt levél a német nacionalistától, akit majdnem megöltek az antifák
A helyszíneket jól ismerők régóta gyanítják, hogy Johann Guntermann, vagy hálózata állhat az említett támadások mögött is. Lina Engel a bűncselekmények elkövetésekor már rács mögött volt, így ez a két eset nem része a vádiratnak. A koronatanú vallomása azonban azt is mutatja, hogy Johann Guntermann thaiföldi eltűnése után, nyilvánvalóan visszatért Németországba, és legalább ideiglenesen Lipcse környékén bujkált.
Az akciók utáni megbeszéléseken alaposan kielemezték azokat, egyfajta „manőverkritikát” gyakoroltak. A tanú a korábban is ismert vádlottakon kívül, egy bizonyos Paul “Bolle” Müntnich és egy Julian nevű férfit is a csoport állandó elkövetői között említett, akik együtt laknak egy lipcsei lakásban. Ők ketten a második eisenachi eset utáni razzia előtt szökhettek meg a rendőrök elől, ami megmagyarázza, miért nem voltak eddig a vádlottak között.
Johannes Domhöver az ügy tárgyát képező cselekmények mellett, a baloldali terrorhálózat további támadásairól is beszélt. Jó néhányat nem hajtottak végre Lina Engel letartóztatása, illetve Johann Guntermann szökése miatt. Példának okáért, Guntermann és Tobias Edelhoff megfigyeltek egy berlin-hellersdorfi tanárt, aki állítólag korábban zenészként fellépett egy jobboldali rock koncerten Themarban (Türingia). Lehetséges célpontként szóba került a türingiai „Flieder Volkshaus” (jobboldaliak gyűlés és edzőterme) és a küzdősportban jeleskedő, lipcsei Benjamin Brinsa is. Elsődleges cél volt, hogy a csoport „feldolgozza” az úgynevezett „215-ös listát” (azoknak a névsora, akik „szerintük” részt vettek a 2016. januári lipcsei-connewitzi zavargásokban. Ez az eset különösen fájú az antifának, ugyanis a német nacionalisták saját negyedükben alázták meg őket. Ha a rendőrség később ér a helyszínre fel is számolták volna a hírhedt antifa fészket – NZ.), vagyis egyesével levadásszanak minden jobboldalit, akik részt vettek a ’16-os akcióban. Johann Guntermann „ajándéknak” nevezte a neveket tartalmazó lista nyilvánosságra kerülését – ami valószínűleg egy ismert ügyvéden keresztül került a baloldali szélsőségesek kezébe.
Országos képzés
Johannes Domhöver vallomásaiból tudható az is, hogy a támadások előkészítéseként rendszeres kiképzéseket szerveztek, melyekre akár Németország minden részéről érkezhettek részvevők. A legtöbb ilyen képzésre Lipcsében került sor, de néha vidékre is eljutottak. A kasseli körzetben – Lina Engel eredetileg onnan származik – állítólag egy “kiképzési területet” terveztek létrehozni. Ennek megfelelően mind a tömegben való fellépést – például tüntetéseken –, mind az egyének elleni meglepetésszerű támadásokat gyakorolták. Johannes Domhöver szerint, Lipcsében körülbelül havonta kétszer zajlottak ilyen előkészületek, a partizán jellegű rajtaütésekhez. Ő maga utoljára 2021-ben vett részt ilyen képzésen, amikor Lina Engel már régóta őrizetben volt.
Az első nagyobb „képzés” körülbelül 25 résztvevővel (valószínűleg 2017-ben vagy 2018-ban) Johann Guntermann kezdeményezésére került megrendezésre meghívásos alapon, a későbbi Fekete Háromszögben, a Lipcse déli részén található vasúti létesítményben, amelyet akkoriban foglaltak el.
Black Triangle – Fekete Háromszög. Antifa foglaltház Lipcsében.
A berlini szélsőbalosok főszerepet játszottak az eseménynél. Később az “edzések” elsősorban a Gießerstraße 16. szám alatt zajlottak, és legalább egy alkalommal, országos részvétellel az Alfred-Kunze-Sportpark területén található műfüves csarnokban (mindkettő a városi expo területén). Utóbbi esemény, nyilvánvalóan egy art-demó felkészülés volt a „harcosok” számára. Érdekesség, hogy az Alfred-Kunze-Sportpark, a regionális ligában játszó BSG Chemie Leipzig stadionja, amelynek szurkolói és ultrái is szoros kapcsolatot ápolnak a város antifa csoportjaival; nem kevés személyi átfedéssel tarkítva.
Ennél az eseménynél is a berliniek bonyolították le a szervezést. A koronatanú név szerint megemlített egy bizonyos Thomast és egy bizonyos Mariót, aki a Cassiopeia Klub kidobója volt a berlin-friedrichshaini RAW negyedben.
A lipcsei, berlini, magdeburgi, észak-rajna-vesztfáliai, frankfurti (Majna), nürnbergi, brémai és rostocki antifák felváltva vettek részt a „kiképzéseken”. Végül a konkrét támadások alkalmával a résztvevőket is az előbbi körökből toborozták. A német főváros esetében, a tanú külön kiemelte a “Berlin Straight Edge” néven, a Rigaer Strasse környékén működő csoportot, amely nagy rendszerességgel szervez “kirándulásokat” és a berlini vádlottakkal leginkább kapcsolatba hozható.
Maguk a lipcseiek, havonta körülbelül kétszer tartottak felkészüléseket a rajtaütések kivitelezéséhez. A keménymag általában négy-tíz résztvevőből állt, köztük Lina Engelből, Johann Guntermannból és Paul Müntnichből. Ezen kívül, említésre került “Ida”, “Julian” (Müntnich szobatársa), “Herbert” és egy bizonyos bajorországi “Edző” (akinek csak a beceneve ismert). Különféle forgatókönyveket és cselekvési irányokat jelöltek ki, figyelembe véve a múltbeli támadások tapasztalatait. Állítólag a „kiképzésnek” szerves része volt a fegyverhasználat. A tanú elismerte, hogy az elkövetők mindig tudatában voltak annak, hogy megölhetik áldozataikat.
A vezető bíró, Hans Schlüter-Staats láthatóan nem volt meggyőződve arról, hogy az antifák többségének nem állt szándékában ölni, főleg azért, mert a fejre történő ütést eszközzel/fegyverrel célzottan gyakorolták.
Továbbra sem világos, hogy a Lina Engel és Johann Guntermann körüli lipcsei sejt, milyen szerepet játszott egy helyi ingatlancég vezérigazgatójának kifosztásában. A nőt 2019 novemberében brutálisan megverték saját lakásában. Miután Lina Engel időközben a nyomozók célkeresztjébe került – a rendőrség állítólag beismerő levelet talált a lakrészében –, az eljárást leállították. Ez azonban, a tanú széleskörű vallomása előtt történt, ami újabb gyanúsítást vethet fel. Ez a szál még nincs tisztázva, folyik a nyomozati és a jogi procedúra.
Szeptemberben folytatódik Johannes Domhöver kihallgatása a drezdai Legfelsőbb Regionális Bíróság előtt. Amennyiben elítélik, Lina Engelt és feltételezett bűntársait, tíz év börtönbüntetésre számíthatnak.
– EinProzent.de / Aktivizmus / Nacionalista Zóna –
Nyílt levél a német nacionalistától, akit majdnem megöltek az antifák
2 Pingbacks