Hétfő este nagyot ment a propaganda idehaza a politikai bal és jobb oldalon. Előbb az ellenzék marxista részének sikerült kimaxolnia a demagógiát, majd a kormánymédia dobott be egy hatalmas lufit a fogyóban lévő üzemanyagokról. 

 

Nincs az a klasszikus a decemberi téli hangulat és időjárás sem. Talán nem is nagyon fogunk már olyat tapasztalni. Horvátország kiejtette Japánt a Katarban zajló világbajnokságon, az egyik ismert körúti szórakozóhelyen végignézett meccs után pedig jól esik sétálni egyet Budapest belvárosában. Közben érkezik a hír, Jámbor Bandi és társasága éppen a közelben vont blokád alá egy kaszinót. Nézzük meg, gondoltam magamban.

“Fizessenek a gazdagok!”

A Vörösmarty tér melletti kisutcában rendőrautó villog egykedvűen a koraesti hidegben. Skandálás foszlányait repítené a régi házak között a szél, ha lenne. Azonban nincs semmilyen légmozgás, így ha hallani szeretnék valamit, muszáj közelebb húzódnom. Egészen a kaszinóig megyek, ahol 20-25 fiatal ácsorog a bejáratnál.

„Fizessenek a gazdagok!” – áll a molinón és kiabálják a résztvevők. Nem túl meggyőzően. Néhány operatőr és újságíró téblábol arrafelé rajtam kívül. Valamint egy kisebb osztag rendőr, akik a kaszinó biztonsági szolgálatának az embereivel egyeztetnek éppen. Dulakodásról közöttük és a tüntető csoport között még a hírfolyamban olvastam. Mire odaértem, már nyugodt volt minden. A Szikra Mozgalom tagjai szerint azoknak kellene mindent fizetniük, akiknek van miből. Helyben vagyunk, régi kommunista szokás, hogy szeretnek máséból fizetni mindent. Ami nagyjából azt jelenti, hogy az úgynevezett rászorulóknak. Régi szélsőbalos narratíva ez. Hiszen az egyiknek nyilván azért van több, mert azt kizsákmányolás útján elvette a másiktól. Ellopta. A tehetségnek, szorgalomnak, áldozathozatalnak ehhez semmi köze nem lehet, még véletlenül sem. Marad tehát az egyszerű, mindenki által ismert demagógia:

„fizessenek a gazdagok!”

Ez a szikra nem lesz elég egy osztályharcos tűzhöz

“A közösbe nem adtatok!”

Sokakat nem érdekel a performansz. „Hajrá, Fidesz!” – kiabálja feléjük egy járókelő. Érthetetlennek tűnik, de csak elsőre. Valójában nagyon is érthető. A jelenlegi kurzust rengeteg kritika éri. Egy része ezeknek ideológiai természetű, egy másik része pedig jogos gazdasági alapokon nyugszik. Az emberek érzik, látják a bajokat. A saját bőrükön tapasztalják azokat nap, mint nap. Az emberek pedig látják ennek a narancsos kurzusnak az alternatíváját is. Ami ennyi, hogy “fizessenek a gazdagok!” kiegészítve azzal, hogy „a közösbe nem adtatok!” – utalva némi vélt adóelkerülésre. Ezzel pedig mintha minden meg is lenne oldva.

Ezt a választ ismeri már a világ népe, és nem csak a történelemkönyvekből, hanem a saját családi életükből. A mai, baloldalisággal bőven átitatott demokratikus rendszerek hibáira pedig nem jelenthetnek választ szélsőbaloldali narratívák.

Tisztességes, becsületes úton szerzett javakat vettek már el magyar családok ezreitől a „fizessenek a gazdagok!” jelmondat szellemiségében. Generációk kerültek a kilátástalanság szélére a kommunizmus osztályharcának következtében. A rászorulóknak nem lett jobb akkor sem, ellentétben a pártelittel, de legalább többen lettek. Az emberek pedig a fenti tapasztalataik következményeként eljutottak oda, hogy egyébként nem a Fideszre szavaznak már, hanem a baloldal és annak faék egyszerűségű megoldásai ellen. Jobb híján a Fideszre.

“Az iskolában hideg van!”

Ennek felismerése pedig nem kiállás sem a Fidesz, sem annak urambátyám rendszere, sem a kaszinók mellett. Puszta ténymegállapítás. „Fizessen, akinek van! Az iskolában hideg van!” – szól az újabb rigmus. Ez talán bicskanyitogatóbb, mint az előző, hiszen egy olyan hamis viszonyt állít fel, ami egész egyszerűen nem létezik. Mint a stadionozás az egészségügy valós problémái kapcsán. Csak baromi jól hangzik, mint a legtöbb balos szlogen. Ebben legalább valóban erősek. Ilyen egyébként a háborús inflációval való hülyítés is. Miközben a fenti gondolatok járnak a fejemben, a hétfő esti erőtlen performansz is véget ér. A bejárat mellé csekkeket ragasztanak, majd kijelentik, hogy a kétórás kis műsor 5 millió forintot spórolt meg a szegényeknek – hogy milyen logika alapján, arra nem könnyű rájönni, de a marxista gazdaságpolitikának nem ez lenne a legnagyobb buktatója. A helyszín pillanatok alatt kiürült. A karácsonyi vásáron nézelődő turisták nagyjából észre sem vettek az egészből semmit.

Pillanatok alatt kiürült a bejárat előtti tér

“Pánikvásárlás”

Miközben hazafelé tartok, egyre másra olvasom a bejegyzéseket az ismerőseimtől, akik szeretnének végre tankolni egy jót. Azt ugyanis napok óta egyre nehezebben lehet.

 

„A pánikvásárlás az oka!”

 

– préseli ki magából messziről is izzadtságszagú magyarázatát a kormánypárti propagandagépezet. Oké, végülis ebben még lehet is valami. Ki ne pánikolna be egy autópályán robogva a sokadik zárva lévő benzinkút mellett, amikor a gépjármű az utolsó csepp üzemanyagból próbál plusz tíz kilométert kipréselni? Másoknak talán épp a munkavégzéshez kellene az a néhány liter hatósági áras üzemanyag. Vagy talán kifizetné a normál árat is, csak jusson végre valamelyik kúton hozzá. Demagóg, propagandisztikus szövegekben tehát mint látjuk, egyik oldalon sincs hiány. Ennek az árát pedig nem csak a gazdagok fogják megfizetni.

– Lipták Tamás / Aktivizmus / Nacionalista Zóna –