Lehet egy köztéri pad a metapolitikai háború hadszíntere? Röhejesen hangzik a kérdés. Pedig nem csak lehet, hanem az is.
Az elmúlt napokban kialakult háborút, mely a szélsőbaloldali Baranyi Krisztina által vezetett IX. kerületi önkormányzat, néhány deviáns jogvédőszervezet, és az Aryan Greens, illetve általánosságban a Ferencváros szurkolói közt alakult ki mindenki ismeri, így a pad oda-vissza festésének történetiségébe nem mennék bele.
Számomra a legérdekesebb maga a pad, mely ha akarta, ha nem a metapolitikai hadszíntér egyik csatamezőjévé vált, ahol néhány forduló után a fradisták, vagy ha úgy tetszik a normalitás aratott győzelmet azzal, hogy kiharcolták: A pad egyszerűen csak pad marad, aminek eleve rendeltetett.
Az ember azonban mégiscsak elgondolkozik, hogy nem hangzik-e röhejesen, hogy egy alapvetően világnézeti önértéktől mentes ülőalkalmatosság körül alakult ki országos vita. Nosztalgikus érzésünk támad, mint amikor a gimiben ülve, egy matekórán azzal ütötte el az ember az időt, hogy a kedvenc zenekarának nevét körzővel belekarcolta a padba, majd amikor pár nappal később ismét abba a terembe vezette órarendje, felháborodva tapasztalta, hogy az “Oi-Kor” feliratot áthúzták, és immár a “Böiler” éktelenkedik rajta. Abban a pillanatban ki is tört a háború, és egy véget nem érő üzengetés vette kezdetét, melynek keretei közt leginkább dalszövegrészletekkel mértek csapást egymásra a harcoló felek. Ma visszagondolva infantilis dolog volt, pedig sokan vetettük bele magunkat annak idején egy-egy ilyen csatába.
A fenti szituáció azért is jutott eszembe, mert elsősorban a baloldalról érkeznek olyan meglátások a “pad háború” kapcsán, amikkel a fradisták éretlenségére szeretnének rámutatni, de sajnos felbukkant egy-egy meleg-konzervatív beszélő fej is.
Az aberráltak kritikái könnyen rövidre zárhatók, hiszen ha szerintük infantilis dolog egy padnak ekkora jelentőséget tulajdonítani, akkor mégis miért kellett “lmbtqxyz-safespace”-nek kijelölni, és összesen két alkalommal bebuzultatni?
Azért, mert ők pontosan tudják, hogy minden egyes ilyen szimbolikus apróság a teljes társadalom átformálásának (“érzékenyítés”) folyamatához tartozik.
Az Amnesty International ebből nem is csinál titkot, teljes nyíltsággal kimondják, hogy nekik mi a céljuk.
Ma egy pad, holnap minden pad Ferencvárosban, holnapután Budapesten, és pár év múlva ott fogunk tartani, mint London, ahol a helyi aberrált felvonulást biztosító rendőrautókat “Police with Pride” feliratokkal és szivárványos autómatricákkal buzultatják be.
Mi tehát a helyes hozzáállás, ha BLM szobort állítanak fel Budapesten, vagy éppen egy padot abuzálnak a deviánsok? A mellékelt két ábra mutatja:
– Vannay László / Aktivizmus / Nacionalista Zóna –
Mi a gond a IX. kerületbe tervezett Szenes Hanna-falfestménnyel?
Vélemény, hozzászólás?