“A teljes körű digitális nomádság és a mátrixban való szánalmas feloldódás között kell keresnünk azt a határvonalat, ahol nem a rendszer használ minket, hanem tudatosan a kellő önfegyelem és erő segítségével mi zárjuk keretek közé azt.”
A mai kor egyik legnagyobb kihívása az amit a digitalizált társadalom, a virtuális világ és az online függőségek rendszere állít elénk. Főként ha a pillanatnyi előnyöket a hosszútávú károkkal állítjuk szembe.
Láthatjuk, hogy a készpénz használatot fokozatosan és agresszíven váltja le a kártyás, telefonos, online fizetési rendszer. Hogy a digitális állampolgárság, és az egészségügyi adatok felhőben való rögzítése lassan kötelező lesz. A közösségi médiákat használóknak pedig minden szokása, adata, fényképe árucikké vált, melyet algoritmusok és programok elemeznek, értékelnek, címkéznek. Így, olyan mértékű és mennyiségű információs tömegszondázást értek el, amire az ismert történelemben nem volt még példa. Ezáltal lehetővé vált a világszintű “kémkedés”, megfigyelés, ráadásul a korábbi szolgálatok hosszadalmas és veszélyes munkáját kis túlzással egyetlen gombnyomás váltotta le.
Ez pedig egyenes út a mind hatásosabb és erőteljesebb tömeg manipulációhoz, ami persze már ma is szinte teljes erejével tombol.
Megjelent és egyre nagyobb mértékben terjed a kommunikáció és találkozók “online térbe” való áthelyeződése is, ahol sem találkozások, sem valódi kommunikáció nem valósul meg, ezáltal szorítva vissza a szociális érintkezéseket, a személyességet, amire mindenkinek, de főként a felnövekvő generációnak mentális egészsége, közösségi érzéke szempontjából feltétlenül szüksége van.
Erre rátevődik a covid alatt letesztelt otthonról végzett munka – újbeszél szerint home office – és a távoktatás, ami az éppen bevezetés alatt álló bíró adák /digitális “tanárok”/ segítségével és használatával további lehetőséget nyit az irányításra szoruló egyedek kitenyésztésére, akiket a képernyőn villogó ember imitátor programok fognak adatokkal feltölteni az éppen regnáló hatalmi struktúrák kívánalmaiknak megfelelően. A tömeg tudatának ilyen irányú kondicionálását, fókuszának irányítását pedig tudatosan végzik azok a körök, kiknek fogyasztók és munkások kellenek. Hangoztatva a biztonság és kényelem hívószavakat, miközben pont az emberi szolgaságot és kiszolgáltatottságot gerjesztik és termelik ki.
Csatlakozz a Militáns Konzervativizmus Telegram csatornához, ha érdekelnek a hasonló tematikájú írások.
Természetesen a modernitás nem azonos a technológiával, illetve a technikai fejlesztések nem feltétlen kell, hogy degeneratívan hassanak. Tudnak, tudnának komoly segítséget is nyújtani a jelenkor emberének, olyan információközlés és rendszerek formájában amik nem rátelepszenek a felhasználok minden pillanatára, lementve azok apró rezdüléseit is, függőségeket kialakítva és azokat erősítve, hanem időt és energiát felszabadítva a technika szülte előnyök megosztása által, majd hozzásegítve a világ és a létezés valós természetével, a kor kihívásaival való vizsgálódásához, ezek helyes értelmezéséhez. De, a trend nem erre megy. A fellélegzés amit minden újabb rendszer bevezetésekor beharangoznak, mindig több kontrollt, addikciót és autonómia elvesztést okozott és fog okozni. Csupán mert az előjele a felhasználásának tudatosan így van beállítva.
Mindezt laptopon rögzítem egy online csatorna részére. Amikor tájékozódni kell magam is használom az erre kifejlesztett alkalmazásokat, vásárolok webáruházakban is, és információkat gyűjtök be az internetről, a videó megosztókon pedig dokumentumfilmeket és zenéket is felkeresek. A rendszer körülvesz minket is, használjuk azt valamilyen szinten, így nem kritizálhatjuk anélkül, hogy beismernénk azok a hatások amiket ezek kitermelnek minket is érintenek valamelyest. A teljes körű digitális nomádság és a mátrixban való szánalmas feloldódás között kell keresnünk azt a határvonalat, ahol nem a rendszer használ minket, hanem tudatosan a kellő önfegyelem és erő segítségével mi zárjuk keretek közé azt.
Amire viszont nehezen található hiteles, működő válasz, az a felvázolt, egyre arrogánsabb digitalizációba beleszületett és azon szocializálódott nemzedékek helyzete és kiútjainak lehetőségei. Mert akik még éltek abban a korban, amikor a szórakozás nagyrészt nem egy szobában gombok nyomogatása formájában volt jelen, hanem a szabad ég alatt, valahol hús-vér társaikkal töltötték idejüket, ahol ráadásul senki utol nem érhette, kérhette számon vagy kontrollálhatta őket, lévén se internet, se telefon nem létezett, minden bizonnyal a felelősség, az egyéni szabadság és a kreativitás terén más minőségű tapasztalatokat szerezhettek be. Ezáltal pedig rendelkeznek, rendelkezhetnek olyan viszonyítási ponttal, világtapasztalattal, ami sok mai fiatalnak már egyáltalán nem adatik meg a folyamatos rendszerbe kötöttség miatt.
Csatlakozz a Nacionalista Zóna Telegram csatornájához, hogy ne maradj le a legfontosabb hírekről!
Ami a digitalizált világban talán a legkárosabb, amellett hogy a tömegek teljes kontrollálásának a legfontosabb eszköze lett, az a személyesség kiiktatása, a valódi tekintélyek bárgyú celebekre cserélése, az emberi kontaktus háttérbe tolása egy program, egy szoftver és bíró adák javára, ami még ha valós és korrekt adatokat is közölne – amit azért nem kifejezetten feltételezünk – egyvalamire bizonyosan képtelen és az is marad.
Ez pedig az isteni szikrának, az autonóm jelenlétnek az ereje, az ehhez való kapcsolódás lehetőségének megnyilvánítása, és e kapcsolat erősítése a fiatalok és persze mindenki számára, azáltal hogy intuícióval rendelkező és transzcendens eredetű, szellemi áthatottságú lények között zajló interakciók töltik ki óráikat, napjaikat. Ez utóbbi pedig a tudati szabadság kiteljesítésének örök feltétele és motorja.
Tehát a technikai eszközök kikerülhetetlensége, és túlsúlya a közösségi terekben bőven rásegíthet és rá is segít arra az amúgy is zajló elsötétítő folyamatra, amit a modernitás fogalmával illetünk.
Zárásként a hazai szellemi élet legmeghatározóbb alakjának pár sorát idézném:
“A modernitás azt jelenti, hogy az ég helyett a föld felé nézni.
Míg az antimodernitás, hogy ismét az ég felé nézzek.
Hogy ne a megvilágitott felé tekintsek, hanem ismét a fény forrása felé.
Ne a periféria felé, hanem a középponti lényeg felé.”
László András 1941-2024
– Nomád / Világnézet / Nacionalista Zóna –
A világ, amelyben számítógép-játékosok gyilkolnak harcosokat
Vélemény, hozzászólás?