Retkes Tamás író, történész jellegzetes stílusával és humorával hamar megragadja az olvasó figyelmét és képzeletét. Ezért is nagy öröm számunkra, hogy a Nacionalista Zóna publikálhatja az élet apró jelenetei által ihletet novelláit.
Ez is egy átlagosnak mondható péntek estének indult a szezonban. Az Utca Embere – miután végzett a fő munkahelyén – a mellékállását biztosító céghez sietett. Kell a pénz, mert a válása körüli anyagi hercehurca felér egy élve történő kizsigereléssel. Sebaj, jó egészség legyen, a többit megoldjuk önerőből.
A rendezvényteremben minden elő volt már készítve. A terítékek száma alapján kisebb lakodalom készülhetett, de a főpincér eddig nem adott bővebb tájékoztatást. Céglogós ing és kötény felöltve, és már érkeznek is a jó kedvű vendégek. Őket illik hangosan, mosolyogva üdvözölni, még ha ők ezt valami oknál fogva nem is viszonozzák.
Mint az hamarosan kiderült, un. szabaduló bulit tartanak a méregdrága autócsodákon érkező, vastag arany ékszerekkel megpakolt családtagok. Szép dolgok ezek, na!
Fenti információk birtokában az Utca Embere két meggysör csapolása között lapos oldalpillantást vetett a főpincérre. Ő is öreg szárcsa már az éjszakában, nem is tegnap óta dolgoznak együtt, tehát félszavakból is megértik egymást.
– Bocs már, hogy ezt így nem vázoltam fel a telefonban – mentegetőzik -, de az ilyen bulikra alig tudok embert toborozni. Lányokat már eleve nem is merek hívni. Érted, ugye…
Röviden összefoglalva: mindkettőjük sejtései beváltak. Miután ipari mennyiségű energiaital és whisky fogyott el, és reggelre a mosdó tele volt az eldobált kis nejlontasakokkal, a tulaj szent fogadalmat tett arra, hogy ilyen rendezvénynek többé nem enged teret. Az embereinek leamortizált mivoltát már figyelembe sem vette, hiszen ők ezért is kapják az órabérüket.
“Irgalom atyja, ne hagyj el!”
Igaz történet alapján – Vidéki vasútállomás a kora hajnali órákban
Vélemény, hozzászólás?