Retkes Tamás író, történész jellegzetes stílusával és humorával hamar megragadja az olvasó figyelmét és képzeletét. Ezért is nagy öröm számunkra, hogy a Nacionalista Zóna publikálhatja az élet apró jelenetei által ihletet novelláit.
Más rendezvény, más helyszín, exkluzív-elegáns környezetben. Az Utca Embere itt is tette a dolgát, hiszen azért fizetik.
Minden rendben ment, ám viszonylag korán feltűnt az egyik asztaltársaságnál egy összeférhetetlen stílusú vendég. Nem volt rajta semmi kirívó vagy különleges, ittas sem volt, viszont elképesztő hangerővel adott elő malacabbnál malacabb, otromba tréfákat, melynek lassan mindenki áldozatául esett. Ezt elunva a szomszéd körasztaltól odasétált egy vele nagyjából egyidős illető, és az önjelölt központi figurához hajolva illedelmesen megszólította.
– Uram! Ha nem túl nagy kérés, megtenné hogy kissé visszafogja magát? Nem gondolnám, hogy túl sokan kíváncsiak erre a stílusra.
– Ccccc! Te nem tudod, hogy én ki vagyok.
– Valóban nem. Mivel tud dicsekedni?
– A büntetés-végrehajtásban dolgozom törzsőrmesterként – jött a hűvös kérdésre a mellet kidüllesztő, gőgös felelet, majd tovább ülve várta a katarzist. A vele szemközt álló úrnak arcizma sem rándult, hanem továbbra is halk hangon folytatta.
– Törzsőrmester? Rendben van, tudomásul vettem. Akkor most kérem ne értse félre a mozdulatomat – és azzal kissé felemelte a nadrágszíját eltakaró mellényt -, de vessen egy pillantást erre az övcsatra itt!
A szóban forgó övcsat a hazai fegyveres testületek tiszti állományának fenntartott, aranyozott tűzzománc kivitelű darab volt, melyet a társasági egyenruhákhoz rendszeresítettek. Ezt látva a törzsőrmester elsápadt, és helyéről felugorva azonnal hangnemet váltott.
– Jelentkezem!
– El is várom – mérte végig a másik, most már szúrós tekintettel – hát nem szégyelli magát?
– Izé…
– Egyáltalán, hogy néz ki maga?
– Én csak…
– Lejáratja a testületet a viselkedésével?
– De…
– Ki a maga parancsnoka?
– Jelentem, Kovács XVI. János főhadnagy.
– Helyes! Jól ismerem a Jánost, régi cimborám. Hogy is hívják magát?
– Jelentem, Szabó XXV. Géza.
– Rendben van Szabó, majd még gondom lesz magára. Lelépni!
Igaz történet alapján – amikor a NAV lecsap, a munka is megáll
Vélemény, hozzászólás?