Május 10-én Sopronban ad koncertet a Vérszerződés, az Álarcband, a Valhalla akusztik és az Over Forty zenekarok. A felhozatal magért beszél, izgalmas estének nézünk elébe, és maguknak a fellépőknek is már most vannak olyan emlékeik, történeteik és információik, amiket nagyon szívesen megosztanának a közönségükkel. Éppen ezért is készítettünk mind a 4 bandával egy-egy rövid interjút, amit egyesével fogunk megosztani olvasóinkkal az elkövetkező hetek folyamán.

Az első részben Gerivel beszélgettünk a Vérszerződésből, most pedig a Valhalla akusztik gitárosát kérdeztük.

– Emlékszünk a múltra, dicső napjainkra…Emlékszünk. Vajon már csak az emlékek maradtak?

– Az emlékek megőrzése nagyon fontos, hiszen rengeteg tanulsággal szolgálnak. Mikor fiatalok voltunk és szó nélkül tettük a dolgunkat, felépítettük a saját színterünket sok barátunkkal együtt kéz a kézben, nem gondolkodtunk azon, hogy egyszer ezek a napok már csak szép emlékek lesznek harminc évvel később. A hazafias/szociálisan nemzeti eszme pedig a mai napig él és virul, ugyanolyan fontos, mint annakidején. Az a különbség, hogy azok a problémák, amiket harminc évvel ezelőtt megjósoltunk, jelenleg húsbavágó, mindennapi nehézségek lettek. Nagy örömmel tölt el minket, hogy az új nemzedék a mostani korszakhoz alkalmazkodva viszi tovább a lángot. Amit most ők tesznek, küzdenek az árral minden egyes napon, már most tiszteletreméltó. Ne feledjétek, a jelen küzdelmei húsz-harminc év múlva a Ti dicső napjaitok lesznek!

– Győzelem, vagy Valhalla! Nekem személy szerint annak idején ez a dal adott egy kezdő löketet ahhoz, hogy elkezdjek érdeklődni az úgynevezett „északi mitológia” iránt, aztán találjam meg a saját utamat ennek mentén, vagy inkább ennek segítségével. Mi motivált Titeket, akik a hazai színtéren elsőként fogalmaztátok meg ezeket a gondolatokat?

– A kilencvenes évek elején eléggé kifulladt a hazafias zenei színtér dalszövegek terén, az ezerszer elpuffogtatott kliséket a többség már unta kicsit, az akkori zenekarok egy része olyan témákat hozott be néhány számukban, amikkel nem tudtunk mit kezdeni, nemhogy azonosulni velük. A külföldi skinhead/RAC zenekarok mindig nagyobb hatással voltak rám, mint a hazaiak, hiszen változatosabb területeket érintettek a szövegeik. A Valhalla témakör három alapnótája számomra ebben az időben a No Remorse: See you in Valhalla, Skullhead: Victory or Valhalla és a Fortress: Victory or Valhalla című szerzeményei voltak. Több másik együttes is hatással volt ránk, valahol egyértelmű volt, hogy elég az itthon lerágott csontokból, próbáljunk meg valami újat behozni a zenei mozgalomba. Kezdetben több dalszövegrészletet lefordítva emeltünk át a saját nótáinkba, de hamarosan kialakult a saját stílusunk és igyekeztünk egyedi gondolatokat megfogalmazni a számainkban. Az északi mitológia történetei 100%-ban az európai kultúra részét képezik, nem innen-onnan átvett, nem európai gyökerű istenek erőszakos rákényszerítéséről szólnak.

– 1995-ben volt egy, talán csak nekünk, klasszikus koncert anno Sopronban, a Valhalla első felállásával, amikor még basszusgitárosotok sem volt. Hogy emlékszel erre a koncertre?

– Elég tisztán, haha! Igen, néhány hónapig nem volt basszusgitáros a bandában, de ez nem akadályozott meg minket abban, hogy fellépéseket vállaljunk. Ekkor jutottunk el Sopronba. Talán ez volt az első alkalom az életemben, azonnal lenyűgözött a város szépsége és hangulata, több látogatás után pedig tudatosult bennem, hogy az egyik kedvenc magyar városom. A koncert több szempontból is nagyon emlékezetes volt, hiszen talán ez volt az első NS Rock buli a városban, ahol budapesti zenekar is fellépett. Ekkor volt szerencsénk először színpadon látni a Vérszerződést, akik lenyűgöztek minket a zenei tudásukkal és pontosságukkal. Akkor már lehetett érezni, hogy ez a csapat sokra fogja vinni. A Valhalla koncertje során volt húrszakadás is, de a hangulat felejthetetlen volt. A helyszín a belvárosban volt, hangulatos macskaköves út vezetett oda. Szerintem életre szóló baráti és bajtársi kapcsolatok születtek azon az estén, tehát ez egy korszakalkotó koncert volt, minden szempontból.

– Ezután aztán jött a „klasszikus” felállás, és az első, mindent és sokat meghatározó ’Az ítélet napja’ album. Gondoltad volna annak idején, hogy ez így lesz?

– Nehéz visszaemlékezni, hogy 20-21 évesen mit gondoltunk a jövőről, egyszerűen csak csináltuk a dolgunkat, írtuk a számokat egymás után, közben fantasztikusan éreztük magunkat. Fiatalok voltunk és ezer fokon égtünk. Azt biztosan éreztük, hogy valamit jól csinálunk, mert egyre többen kezdtek járni az NS koncertekre. Az első album megjelenése után rengeteg visszajelzést kaptunk, hogy ez telitalálat lett. Nagyon jó érzéssel tölt el minket, hogy számtalan barát ifjú éveinek meghatározó albumaként nevezi meg ezt a kiadványt.

– A tiltás évei következtek. De, Ti ezt is túléltétek, aztán voltak újra koncertek, teljes zenekari felállásban. Miért maradt ez abba?

– Nagyszerű volt újra színpadon állni és látni, hallani azt, hogy a közönség együtt énekel minden sort velünk, teljes erőből, meggyőződésből. Ez valami leírhatatlan érzés nekünk. Énekesünk ekkor már többszörös apuka volt, a fellépések miatt nem tudott annyi időt tölteni a családjával, mint amennyit elvártak tőle, így 2014-ben egy búcsúfellépés formájában befejeztük a teljes zenekari felállásos rock koncerteket.

– Honnan és mikor jött az ötlet, az akusztikus folytatásra?

– Őszintén szólva, a kétezres évek elején (még a tiltás évei alatt) Geritől (VSZ) jött az ötlet, hogy csinálni kéne egy zártkörű bulit egy kibérelt hajón, ahova csak meghívottak jöhetnének el, és itt akusztikus formában, egy szál gitárral és egy mikrofonnal adhatnánk elő a klasszikus dalokat. A megvalósulás akkor valamiért elmaradt, már nem emlékszem, miért, de az ötlet sokáig ott maradt a fejemben. Talán össze is írtam, hogy melyik Valhalla dalokat lehetne megcsinálni nem teljes zenekaros formában. Végül 2024-ben csináltuk meg az első akusztikus fellépést, ami a várakozásainkon felüli volt minden szempontból, emelkedett hangulat volt az egész este folyamán! Innentől kezdve pedig egymást követték a felkérések, amiknek igyekeztünk mindig eleget is tenni.

– Harminc év után újra Soproban lép fel a Valhalla! Milyen érzéseid vannak a koncert előtt, mit üzennél azoknak, akik el fognak látogatni az eseményre?

– Nagy várakozással tekintünk az esemény elé, végre visszatérünk a kedvenc városomba, biztosan jó lesz a régi arcokkal újra kezet rázni, tudom, hogy többen is ott lesznek azok közül, akik harminc éve is ott voltak. És ez egy leírhatatlanul jó érzés. A színtér veterán zenekarai is ott lesznek ezen az estén, tehát én nem is tudom, hogy mit lehetne üzenni azon kívül, hogy nézd meg a négy nevet a koncertmeghívón, és hogy találkozunk a bárpultnál! Mindenkinek ott a helye!

Felvirradt a nagy nap! – koncerthangolás a Vérszerződés zenekarral