Május 10-én Sopronban ad koncertet a Vérszerződés, az Álarcband, a Valhalla akusztik és az Over Forty zenekarok. A felhozatal magért beszél, izgalmas estének nézünk elébe, és maguknak a fellépőknek is már most vannak olyan emlékeik, történeteik és információik, amiket nagyon szívesen megosztanának a közönségükkel. Éppen ezért is készítettünk mind a 4 bandával egy-egy rövid interjút, amit egyesével fogunk megosztani olvasóinkkal az elkövetkező hetek folyamán. Most az Over Forty mutatkozik be nektek.

– Over Forty, azaz 40 felett. Honnan a név választás?

– Üdvözöljük az olvasókat, és köszönjük a lehetőséget, megkeresést. Sokat gondolkodtunk a névválasztáson. Alapvetően azért állt össze a társaság, hogy életre keltse az egykori Alakulat zenekart, de úgy gondoltuk, hogy kéne valami új, jobban csengő név. Voltak ötletek amik végül el lettek vetve, mígnem az egyik próbán merült fel, hogy ha már úgyis kint lóg a falon az „öreg” szurkolói csoportunk (kb egy szezonon keresztül használtuk ezt a nevet-a covid véget vetett a fellángolásnak sajnos) drapija, és mivel ketten is tagjai vagyunk annak a csoportnak, akkor használjuk a nevet, hiszen mindegyikünkre illik ( sajnos ). Ráadásul valamilyen szinten jelzésértékű, hogy 40 (van, aki már 50) felett is lehet tolni a zenét, el lehet mondani-énekelni a gondolatainkat, lehet akár példával járni a fiatalok előtt. Szóval nem kell leállni, megyünk tovább!

– A bandát tapasztalt zenészek alkotják, mindenkinek meg van a maga zenei múltja, és ebben többeteknek van egy közös szál is. Kérlek mesélj erről egy kicsit.

– Igen, többen is régi motorosok vagyunk. A zenekarok, amiknek a sorait erősítettük az elmúlt években: Alakulat, Vérszerződés, The Worst Nightmare, MP40, de volt kötödés az English Rose zenekarhoz is. A basszerünk aki a fiatalabb generáció tagja szintén megfordult az MP40-ben. Amellett, hogy a zenekar tagjai a hajdani Alakulat formációban zenéltek együtt, a zenekari pályafutásunk legnagyobb részét többen a Vérszerződés, illetve a The Worst Nightmare zenekarokban töltötték, illetve innen ismerhet leginkább minket a közönség.

– „Soproni vér” az egyik dalotok címe. Mit jelent számotokra a Hűség Városa szülöttjének lenni?

– A „Soproni vér” egy feldolgozás dal, aminek a zenéje maradt, de a szöveg teljesen új, kimondottan Sopronra, a soproni emlékekre, régi baráti társaságunkra emlékszik vissza, illetve emléket állít a Rongyos Gárdának. Mindig szerettem az ilyen típusú büszke dalokat, szerettem volna egy ilyet. Hogy mit jelent soproninak lenni? Ez mindig büszkeséggel tölt el bennünket, a Leghűségesebb város, egy ékszerdoboz, egy viszonylag kis közösség, a magyarságukért kiálló ősökkel. Jó érzés volt itt felnőni. Sajnos mára ez már megváltozott, az osztrák fizetés, a határközeli „mismásolás” rengeteg kétes alakot hozott a városba (tisztelet a kivételnek!), és már semmi sem a régi. Sem a közbiztonság, sem a struktúra, sem az itt élők összetartása. Lassan élhetetlen lesz kis városunk, ami lélekszámban már nagyvárosi… Sajnos a régiek közül egyre többen mennek el, szóval nem jó most a helyzet, de mindig hűek maradunk a soproni vérhez!

– A dalban említésre kerül a Rongyos Gárda, ebből pedig adódik a kérdés, ami az 1921-es népszavazásra, és arra utal, hogy akkor a város lakossága a Magyarországhoz való tartozás mellett döntött. Aktualizáljuk ezt a kérdést, és nézzük a mai kor szemüvegén át. A lakosság döntő többsége Ausztriában dolgozik, hiszen így anyagilag jobb körülményeket tud teremteni. De akkor vajon hiába való volt a nyugatmagyarországi felkelők véráldozata, és a soproni (és környékbéli) polgárok hűsége?

– Igen, mi is tisztelettel adózunk, és köszönettel tartozunk a Rongyos Gárdának! Az előző kérdésre adott válaszomban is említésre került már a csábító osztrák munka. Sajnos pénzből él az ember, és ha valaki a többszörösét tudja kint megkeresni, mint itthon, nem szólhatunk rá, hogy miért megy ki?

Az, hogy magyarok maradtunk, ennek ellenére is büszkeséggel tölt el bennünket, hisz hűek tudtunk maradni hazánkhoz, népünkhöz, a történelmünkhöz.

Ausztriában csak egy kisebbség lennénk, akinek lehet, hogy jobb a fizetése, az életkörülményei, de mégiscsak egy kisebbség, a saját földjén. Szóval ezt köszönhetjük pl. a Rongyosoknak, a népszavazást kiharcolóknak, és őseinknek. Magyarok maradtunk, a hazánkban! Sajnos a mai fiatalok egy része ezt már nem így látja. Őrájuk kellene hatnunk, nekünk „öregeknek”.

– Az, hogy van egy erős kötelék a zenekar és a helyi szurkolói élet között, az nem titok. Vidéki kisváros létére a soproni szurkolók azért mindig is „ott voltak a térképen” már a ’80-as évek vége óta, úgy a kosárlabda, mind a focimeccseken. Aztán történt, ami történt… Mi a helyzet most? Van még mozgás a színtéren?

– Valóban, bent vagyunk/voltunk a város szurkolói köreiben, az alakulástól (90’-es évek eleje) napjainkig. Voltak szép idők. voltak kevésbé szépek. Sopron nem szerencsés ebből a szempontból, sorra jutottak csődbe az itteni klubok, megosztva, megkeserítve a híveik életét. Egy idő után már szinte teljesen leállt a szurkolói élet, aztán pár éve a „Covid időszak” előtt volt egy „restart”, ami nagyon jól sült el, de a lezárások után már csak időnként tudott újra összeállni a társaság. Itt is van egy éles vonal a fiatalok, és a mi generációnk között, amit nem mindig sikerül áthidalni. Nem rossz, vagy jó értelemeben, egész egyszerűen ezek már más idők, mi már itt nem akarunk, és nem is fér bele, hogy domináljunk, a fiatalabb generációnak kell vinni a stafétát. A potenciál megvan bennük, mi pedig ott leszünk velük, ha elindulnak újra.

– Februárban volt a zenekar debütáló koncertje. Hogy sikerült, milyen visszajelzéseket kaptatok?

– Így van, februárban végre sikerült színpadra állnunk. Azért azt tudni kell, hogy munka, és gyerekek/család mellett nem tudunk olyan intenzíven zenélni, mint régen. Illetve eleve későn került basszusgitáros a zenekarba, aztán csere is volt ezen a poszton, szóval sokat váratott magára a bemutatkozás. Viszont annál nagyobb élmény volt újra közönség előtt játszani, ráadásul úgy, hogy többünknek a gyermeke is a nézők között lehetett! Ez a koncert elég nehezen jött össze, előbb az eredetileg tervezett hely csődölt be pár nappal azután, hogy meghirdettük a buli, majd a meghívott vendégzenekarok hátráltak ki. Szóval voltak nehézségek, de végül minden jól sült el. Sokak örömére a visszalépő bandák helyett nagy sikerrel fellépet az egyszeri alkalomra életre hívott VSZ Veterans (Geri & ex-VSZ tagok). Ezúton is köszönjük a közreműködést Gerinek és Cobinak! Illetve a mi zenekarunk is sikeresen debütált. A visszajelzések rendkívül bíztatóak voltak! Persze nem készülünk már nagy turnékra, viszont a környéken szívesen játszunk. A nyári/őszi időszakra tervezünk egy újabb zenés táncestet kis városunkba.

– Májusban egy újabb, talán nagyobb hangvételű koncert lesz Sopronban. Mire számítotok, mivel készültök?

– Így igaz, májusban egy nagyon komoly koncertre kaptunk megívást, olyan zenekarok társaságában, akik úttörői a műfajnak hazánkban. Megtiszteltetés egy színpadra állni velük, ráadásul saját városunkban, ahol remélhetőleg még több embert elérünk, még több embernek tudunk bemutatkozni. A rendelkezésünkre álló időt megpróbáljuk majd egy intenzív ütős programmal kitölteni-a lámpalázat már letudtuk a februári koncerttel

– Jelent már meg valamilyen hanghordozótok, vagy ha nem, akkor tervben van-e bármilyen kiadvány? Valahol hozzá lehet férni felvételeitekhez?

– Jelenleg még nem jelent meg semmilyen hanghordozónk, és a közeljövőben sem tervezzük. Nem biztos, hogy egyenlőre akarnánk pénzt önteni a stúdiózás „feneketlen kutjába”. Házi demózás elképzelhető, ahogy próbálkoztunk már vele eddig is, ennek eredményeképp van fent a Youtube-on már hat dalunk, ezeket meglehet ott hallgatni. (Egyenlőre… 🙂 )

– Van-e valami, amit üzentek a Nacionalista Zóna olvasóinak, vagy el szeretnétek még mondani, ami a fentiekből esetleg kimaradt?

– A Nacionalista Zóna, és a többi értékes portál olvasóinak annyit üzennénk, hogy figyeljétek ezeket az oldalakat, mert a valós információk csak ezeken keresztül tudnak eljutni hozzánk, illetve ezen oldalak készítőinek, szerkesztőinek kitartás, és köszönet a munkájukért! Üdv mindenkinek találkozzunk a koncerten!

Felvirradt a nagy nap! – koncerthangolás a Valhalla akusztikkal

Felvirradt a nagy nap! – koncerthangolás a Vérszerződés zenekarral