Retkes Tamás író, történész jellegzetes stílusával és humorával hamar megragadja az olvasó figyelmét és képzeletét. Ezért is nagy öröm számunkra, hogy a Nacionalista Zóna publikálhatja az élet apró jelenetei által ihletet novelláit.

Még a folyton elfoglalt Utca Embere is rávehető olykor arra, hogy kimozduljon otthonról, és szűkebb lakókörnyezetét elhagyva, ha nem is világot, de országot lásson. Ez úttal a Szentendrei sziget északi csücskére esett a választás, mivel a jelzett terület eddig fehér foltnak minősült.

Kisoroszi felé autózva bukkant fel előtte az elgondolkodtató látvány: Tildy Zoltán-híd. Hm… hm… hm.. Emlékeiben kutatva felbukkantak ugyan némi töredékes ismeretek, de mégis megérte kikeresni a Világháló adattárából, hogy miért olyan érdekes ez a figura a környéken: 1920-30-ban Tahitótfalu községben szolgált református lelkészként. Ez így ebben a formában rendben is lenne, hiszen a hívek nyája alkalmas pásztorként szétszéledne. Az Utca Emberének viszont eszébe jutott egy régi olvasmányélményéhez kötődő kifejezés is: Palástos Hóhér. Nos, ezt a nem túl hízelgő elnevezést is Tildy Zoltánra alkalmazta a korabeli közvélemény, mivel a II. vh. után szovjet megszállás alatt nyögő Magyarország második köztársasági elnökeként futószalagon utasított el kegyelmi kérvényeket.

Hogy miként kerül a csizma az asztalra? A hazai közép- sőt felsőoktatásban egyaránt a szőnyeg alá sepregetik azt a tényt, hogy 1945-46-ban százszámra hoztak ún. népbírósági ítéleteket. Ezek során számtalan katonatiszt, politikus, hivatalnok, újságíró kapta meg a „háborús bűnös” lemoshatatlan billogját, ami sokaknak az életébe került. (A dolog diszkrét bája, hogy az akkoriban országgyűlési képviselő Tildy is megszavazta a második zsidótörvényt, de ezért soha nem lett felelősségre vonva. Esetleg később nagy erőkkel kompenzálni kívánt azzal, hogy minden áron jó viszonyra törekedett a szovjetekkel és azok csatlósaival?) Példa nélküli a magyar történelemben, de ezen ítéletek során gyakorlatilag lefejezték a vesztes oldalra került politikai elitet. Aki nem bitón fejezte be földi pályafutását, nem rokkant bele a börtönévekbe, azt lehetetlen élethelyzetbe hoztak Tildy Zoltán és elvbarátai.

Záró gondolatként egy közelmúltbéli esemény is felrémlett az Utca Embere előtt, nevezetesen a pedofil botrány kapcsán legutóbb leköszönő köztársasági elnök esete. Az már csak a Sors fintora, hogy történetesen az ő környezetében is felelős (pontosabban felelőtlen) pozícióban pöffeszkedett egy református lelkész, ráadásul püspök, aki aztán elegánsan kihátrált a felelősség alól. Így lehet csak igazán lejáratni hivatalokat, hiszen lám, vannak ugyan bűnök, amikre elvileg nincsen erkölcsi felmentés. Ilyenek lennének az ország ellenségeivel való lepaktálás, avagy nevén nevezve hazaárulás; továbbá a védtelen gyermekek szexuális zaklatásában való segédlet. Mindezen gyomorforgató cselekmények elkövetői mégis köszönik szépen, jól vannak, később akár hidat is elnevezhetnek róla. Fentiek alapján tételként szögezhető le, hogy Magyarország köztársasági elnökének lenni csak elvben felemelő és felelős poszt.

„Irgalom atyja, ne hagyj el!”