A forradalom kitörésének napján, 1956. október 23-án, a jelentések szerint Gyöngyösön különös esemény még nem történt. A katonák hangulatát csakúgy, mint az ország lakosaiét, az elmúlt hetek sajtóvitái foglalkoztatták, de vitatkoztak a magyar párt és kormányküldöttség jugoszláviai tárgyalásairól is. A Gyöngyösön állomásozó katonák az október 23-ai budapesti eseményekről először október 24-én, a rádió adásaiból értesültek. A helyőrség alakulatait a parancsnok riadókészültségbe helyezte, és a teljes személyi állományt felfegyverezte. A városban felderítő járőrszolgálatot szerveztek, és felvették a kapcsolatot a megyei, járási, városi pártszervekkel, tanácsokkal, valamint a BM megyei és városi osztályaival.
Október 25-én rendszeres járőrözés folyt a város területén. A kiküldött járőrök semmiféle rendellenességet nem tapasztaltak. A városban békés munka folyt.

A fővárosi események tovaterjedéséről szóló első hír október 25-én 18 és 20 óra között érkezett a gyöngyösi helyőrségre. A megyei pártbizottság értesítette telefonon a hadosztálytörzset, hogy Mezőkövesden nagyobb arányú megmozdulás történt. Éjfél körül a megyei pártbizottság titkára telefonált, és arról tájékoztatta a gyöngyösi helyőrségparancsnokot, hogy Miskolcról több, emberekkel zsúfolt teherautó indult Budapestre, s Egerben megállva további önkénteseket toboroztak a főváros megsegítésére. Egy küldöttségük a megyei pártbizottságot is felkereste azzal a kéréssel, hogy segítsék őket Budapestre jutni.

Október 26-án hajnalban, Gyöngyös keleti bejáratánál megjelent négy, emberekkel zsúfolt tehergépkocsi, melyek utasai közül néhányan fegyverrel is rendelkeztek. Minthogy a teherautók közeledését Kál nem jelezte, az útbiztosítók nem készültek fel a fogadásukra, s így akadálytalanul áthaladhattak a városon, sőt, az egyik gépkocsi utasai feltörték a gyöngyösi TEFU telep benzinkútját, és az így megszerzett benzinnel folytatták útjukat Budapest felé. Miután a Pestre tartó gépkocsikat nem sikerült feltartóztatni, a hadosztályparancsnok utasította a hatvani nehézharckocsi zászlóalj parancsnokát, hogy a Budapest felé haladó tehergépkocsikat állítsa meg, és kényszerítse visszafordulásra. Ugyanakkor elrendelte, hogy Gyöngyös Budapest felőli és Miskolc felőli bejáratait harckocsikkal zárják le, erősítsék meg a laktanya őrségét és a rendőrséget. További parancsai értelmében az abasári 44. harckocsi ezred lezárta a Mátrafüredi utat, a Verpeléti 35. Nehéz Harckocsi Ezred pedig az Eger–Verpelét–Gyöngyös útvonalat, és a 3. sz. főközlekedési utat Kápolnánál. A délelőtt folyamán a városban nyugalom volt. Kora délután azonban a Budapestről, Miskolcról és Egerből érkező diákok hatására a gyöngyösi ifjúság néma tüntetést akart szervezni, ez azonban nem sikerült. Az nem derül ki forrásainkból, hogy miért nem.

A járási kiegészítő parancsnokság már ekkor parancsot kapott a címerek eltávolítására a sapkákról és a zászlóról. A kiegészítő-parancsnokság épületén lévő címeres zászlót bevonták, felcsavarták, majd a címert így eltakarva tűzték ki ismét az épületre. Eltávolították az épület homlokzatán lévő vörös csillagot is. Október 26-án, 17 óra körül, zömében fiatalokból álló tömeg lepte el a város utcáit, akikhez a város lakossága nagy számban csatlakozott. A tömeg 18 óra tájban a járási pártbizottság elé vonult, eltávolította az épületről a vörös csillagot, majd ugyanezt tette a középületeken lévő címerekkel is, miközben ruszkik haza, „vesszen Gerő, Rákosinak kötelet” jelszavakat kiabáltak. Amikor a csillagok és a címerek eltávolítása megkezdődött, a helyőrségparancsnok felhívta telefonon a megyei első titkárt Egerben, hogy mi a teendő. Arról is tájékoztatta a megyei pártvezetőt, hogy több ezres tömeg van az utcán, tevékenységük megakadályozása csak fegyveres fellépéssel lehetséges. Az első titkár azt az utasítást adta, hogy a vérontást mindenképpen el kell kerülni. Egyébként – tájékoztatta a gyöngyösieket – Egerben már a szovjet emlékművet is ledöntötték. A helyőrségparancsnok több tisztet küldött ki a városba a tömeghangulat befolyásolására, így akarván a komolyabb összeütközéseket elkerülni.

A tüntetés alatt a kiegészítő parancsnokság bejárati kapuja elé két fős tiszti őrséget állítottak, majd – mint jelentésükben írták – később tudomást szereztek arról, hogy a tömeg a laktanyába küldöttséget menesztett és harckocsi segítséget kértek a helyőrségparancsnoktól a szovjet emlékmű ledöntéséhez. Az emlékművet nagy ováció közepette ledöntötték, ami hallható volt a kiegészítő parancsnokság udvarán is: a tüntetés résztvevői a városépületeiről eltávolították a címereket és a csillagokat, majd a laktanya elé vonultak, hogy a Hatvanból visszafordított miskolciakat kiszabadítsák. Azt ugyanis senki nem tudta a tömegből, hogy az általuk kiszabadítandók már elhagyták a laktanyát és visszaindultak Miskolcra. A több ezres tömeget, a laktanya kapuja előtt, három tiszt fogadta, és megpróbálták őket visszafordítani. Igyekezetük azonban hiábavaló volt, mert a tömeg elsodorta őket és a laktanya kapuját benyomva elözönlötte az őrség előtti teret. Ekkor érkezett oda a hadosztályparancsnok, aki a géppisztolyos tiszti őrséget magához rendelve megállította a benyomulókat. A fegyverek láttán a tömeg megtorpant. Ezt kihasználva a hadosztályparancsnok rövid beszédet intézett hozzájuk, amelyben kijelentette, hogy a nép hadserege természetesen nem fog lőni a népre, de a laktanyát megszállni nem engedi. Javaslatot tett, hogy a tüntetők által kijelölt bizottság meggyőződhet arról, hogy a laktanyában nincsenek fogva tartott polgári személyek, majd felszólított mindenkit, hogy hagyják el a katonai területet. A tüntetők azt követelték, hogy a hadosztályparancsnok tartson velük. Közben a tüntetők felfedeztek egy, a riadótér és a javító zászlóalj körlete között álló harckocsit, és felmásztak rá. A tömeg arra kényszerítette a harckocsivezetőt, hogy induljon a laktanyát elhagyó tüntetők után. A szovjet emlékműhöz érve, amelyet akkor már kéziszerszámokkal bontottak, a harckocsivezetőt felszólították a ledöntésben való részvételre. A harckocsivezető engedelmeskedett a felszólításnak. A tüntetés éjszakába nyúlóan folytatódott
Október 27-én a város felzaklatott állapotban volt, amely arra késztette a helyőrségparancsnokot, hogy megerősítse a laktanya és a város közrendjének védelmét. Az esti órákban tüntetés kezdődött több ezer ember részvételével. A tüntetők a középületek elé vonultak, majd az épületek birtokbavétele után az ott található okmányok égetéséhez fogtak. A helyszínre érkezett harckocsiszakasz azonban szétzavarta a tüntetést.
A nyugtalanság október 28-án sem szűnt a városban. Ezen a napon alakult meg a városi munkástanács. Másnapra összehívtak az üzemekből egy-egy küldöttet, emlékezett egy hajdanvolt résztvevő, az addigi vezetők ugyanis elmenekültek. Elment a városi párttitkár, a tanácselnök, a titkár, a rendőrkapitány. Egyed Antal, aki korábban a népfront egyik vezető tagja volt, köztiszteletben álló tanárember, megfogalmazott egy kiáltványt, amely arról szólt, hogy a város vezetés nélkül maradt, s ezért szükséges létrehozni a városi munkástanácsot. Budapesthez és a többi nagyvárosokhoz hasonlóan 15 tagú szűkebb tanácsot, munkástanácsot választottak, ez később kibővült az üzemek küldötteivel. A legfontosabb feladat a város biztonságának védelme volt, valamint az élelmiszerellátás biztosítása. Ezt szolgálta a 18 órától 5 óráig terjedő kijárási tilalom és a szesztilalom bevezetése, a helyi vasútállomás katonai biztosítása, a fegyver- és lőszerraktárak, valamint a laktanya őrségének megerősítése.

Október 29-én megalakult a Gyöngyösi Helyőrség Forradalmi Katonai Tanácsa. Este mintegy 100-150 gyöngyösi fiatal ülősztrájkot rendezett a főtéren, de azt a helyszínre érkező tiszti járőr szétverte.

Október 30-án a városi munkástanács határozatot hozott a nemzetőrség felállításáról. Az mindenki számára világos volt, hogy a legfontosabb a közrend biztosítása, ehhez pedig valamiféle rendfenntartó testület kell a rendőrség helyére.

“Nem szerettük volna, ha felülkerekedik az alvilág. Verekedések, gyújtogatások, gyilkosságok nem vetettek volna jó fényt a forradalomra” – emlékeznek a résztvevők.
November 1-jének reggelén a Szovjet Hadsereg egy egysége vonult át a városon Budapest irányába. November 2-án, katonai szempontból, nem történt különös esemény a városban. November 3-án ismét szovjet egységek vonultak át Gyöngyösön, Salgótarján irányába. November 4-én délután pedig újabb szovjet csapatok vonultak be a városba. Az esti órákban a laktanyát is birtokba vették, leváltották a magyar őrséget, megszállták a távbeszélő központot, és megszüntettek minden mozgást a laktanya területén. A magyar egységeket azonban nem fegyverezték le. A parancsnokokkal való tárgyalások után november 5-én reggel 8 és 9 között elhagyták a laktanyát. A város karhatalmi feladatait továbbra is a magyar egységek látták el.