Magyarországon a második világéges után a vidék is nagyon nehéz helyzetbe került.Ha egy családot vagy a családnak egyes tagjait nem hurcolták el a szovjet munkatáborokba, akkor gazdaságügyileg lehetetlenítették el.

A földművelő emberektől amit lehetett elvettek (jószág,termény,étel). Ennek az elnyomásnak a következményeként fellobbant a forradalom lángja.

​Pusztavám, mint a legtöbb vidéki település, az 1956-os forradalomban a budapesti eseményekhez képest elszigeteltebben és más dinamikával vett részt. A forradalom kitörésének híre lassan jutott el a falvakba, és a helyi megmozdulások főként a helyi elnyomó erőkkel szembeni fellépésre, valamint a régi, gyűlölt, sztálinista rendszer visszafordítására fókuszáltak.

​A forradalom idején a településen is megalakultak munkástanácsok és nemzeti tanácsok. Ezek a testületek a forradalom fő követeléseit, mint például a parasztokat sújtó begyűjtési rendszer eltörlését és a földek visszaadását hangoztatták. A helyi közösségek ragaszkodtak a választott vezetőikhez, biztosítékot látva bennük arra, hogy az agráriumot kizsigerelő, régi rendszer ne térhessen vissza.

​A forradalom leverése után a vidéki területeken, így Pusztavámon is, a passzív ellenállás volt a legjellemzőbb. Míg a városokban a fegyveres harcok hetekig folytatódtak, a falvakban a kommunista restaurációt és a Kádár-rendszer kiépülését a helyi közösségek lassan, de kitartóan próbálták megakadályozni. Ez a kettős hatalom állapota jóval tovább fennállt vidéken, mint Budapesten.

​A forradalmat követő megtorlások, bár nem mindenhol voltak olyan brutálisak, mint a fővárosban, a falvakat is elérték. A helyi tanácsi vezetők és párttagok lassan visszatértek, és a karhatalmi erők segítségével felszámolták a forradalmi bizottságokat. Az új hatalom kíméletlenül lépett fel mindenféle tiltakozással szemben, és a közösség vezetőit, akik a forradalmi eseményekben részt vettek, letartóztatták és bíróság elé állították. Ennek ellenére a vidéki közösségek nehezen adták fel az 1956-ban kivívott vívmányokat, mint például a termények szabad értékesítését.

​A forradalom utóhatásaként a gazdasági kollektivizálás is új lendületet kapott, ami tovább rontotta a paraszti lakosság helyzetét. Sok, korábban a földjét visszakapó gazdának újra be kellett lépnie a termelőszövetkezetbe, vagy elvesztette a földjét. A megtorlások és a gazdasági elnyomás következtében a falu lakossága széthullott és a fiatalok elvándorlása felgyorsult.

1957. november 7-én a pusztavámi bányában tűz ütött ki. A politikai rendőrség mindenáron meg akarta büntetni a tűzeset felelőseit. Sajnos a rendszer nem a történteket vizsgálta leginkább, hanem az általuk vélt felelősök előéletét (hogyan ,s miként vettek részt a II.világháborúban).

Többszöri vallomástétel után Erdélyi Gyulát, bányászt 1959. március 23-án halálra ítélték.A vád ellene a pusztavámi bánya szándékos felgyújtása volt. Mint ismeretes az 1956-os forradalom után jelentős számban voltak koncepciós perek az országban. Akit megbízhatatlannak vagy a rendszer “ellenségének” tartottak nagy eséllyel eljárások alá vontak .