Bár 1956 forró ősze kapcsán a legtöbb történeti összefoglaló munka Budapest jelentőségét emeli ki, nem szabad figyelmen kívül hagyni a megyeszékhelyeket, sőt más városokat és a falvakat sem. Magyarország szinte minden településén megmozdult a lakosság a forradalom napjaiban, még ha változó intenzitással is. Zámoly kapcsán érdemes áttekinteni, mik voltak azok a feszültséggócok, amelyek a falvak megmozdulásait előidézték, mely intézkedések érintették a döntően mezőgazdasági népességet 1945-től kezdődően.

Erdmann Gyula rövid tanulmányában a kötelező begyűjtés és beszolgáltatás rendszerét, a földosztás aránytalanságait, a kuláklistákat és korlátozásokat, az erőszakos kollektivizálást, az erőltetett iparosítást, az ÁVH törvényesített túlkapásait, egyáltalán operatív szervként való létezését, terrorját emeli ki. Hasonló listát állított össze Varga Zsuzsanna, aki a paraszt- és faluellenes politikát tette felelőssé a vidéki társadalom elkeseredéséért. E sérelmek alapján bontakoztak ki a parasztság követelései: a korlátozások megszüntetése, választási lehetőség az egyéni gazdálkodás vagy az önkéntes szövetkezetek létrehozása között, az adminisztratív-bürokratikus terhek csökkentése. Ezen követelések egy része a kádári kormányzat intézkedései nyomán teljesült: megszűnt például a beszolgáltatási rendszer és a vetéskényszer, és bár korlátozottan, de lehetővé vált a földforgalom is. 1956 októberének helyi eseményeit ‒ legalábbis azok késő hatvanas évekbeli interpretációját ‒ Szabó István helytörténeti kéziratából ismerhetjük meg. A szerző a munka készítésekor a művelődési ház igazgatója és a honismereti szakkör vezetője volt, a forradalmi eseményekben azonban ő is részt vett. Érdemes hosszabban idézni az általa leírtakat.

 „Október 31-ig sikerült a rendet és a nyugalmat megőrizni, de ekkor este – valamilyen régi ügyből kifolyólag – csákvári traktorosok /elég ittasan/ Erős István VB. titkárral akartak kötekedni, de ezeket a nemzetőröknek sikerült lecsillapítani. Ekkor azonban máshonnan érkező kósza hírek és főkép a forrásban lévő nova-borok hatására többen olyant akartak tenni, amit később megbántak volna, ami már megengedhetetlen lett volna. /Magtár feltörése, a begyüjtött termények szétosztása, a volt vezetőposzton állók meghurcolása, stb./ Szerencsére sikerült a nemzetőröknek ezeket is jobb belátásra birni, mire dünnyögve, de szót fogadtak és hazamentek. Mivel a közlekedés megbénult, az ipari munkások nem mentek dolgozni, ráértek az uszitó külföldi rádióadásokat hallgatni, – igy nem csak a nova-bor, de az emberek hangulata is forrongott. Már-már a községi béke a szakadék szélén állott, amikor Szabó István elnök 1956. nov. 1-én 11 órakor és délután fél 5 kor a hangoshiradón át felhivással fordult Zámoly község lakóihoz. Ennek a szövege a következő volt: »Három napja, hogy a községben megalakult a Nemzeti Bizottság ideiglenes jelleggel, melynek feladata a rend helyreállitásáig a község nyugalmának és békéjének a megőrzése. A rend fenntartásáról a Nemzetőrség gondoskodik, utasitásait be kell tartani. Mindenek előtt engedjék meg, hogy a Nemzeti Bizottság nevében köszönetemet fejezzem ki azért az áldozatkészségért, amit a kórházak élelmiszer ellátása érdekében tettek és a felhivás után egy teherautó rakomány élelmiszert hordtak össze. Az elmúlt napon azzal keresték fel a Bizottságot, hogy tegyen igazságot vetés és földügyben. Erre csak azt tudom mondani, hogy akiknek föld-panaszuk van, azok várjanak türelemmel, mert mi ezzel nem foglalkozhatunk, de mihelyt a rend helyreáll, panaszuk bizonyára orvoslást talál. Ezért tehát egyelőre mindenki azt a földet használja, amit a tagositáskor a számára kijelöltek! Azoknak a forrófejüeknek pedig, akik mindenáron vért akarnak látni, – izenem -, hogy csillapodjanak le! Akiknek valaki vagy valakik ellen panasza van, az várjon egy-két hétig, s akkor majd a biróság elött mondja el sérelmét, ahol majd bizonyára orvoslást talál jogos vagy vélt sérelmére. Az önbiráskodás anarhiához vezet! Holnap halottak napja lesz. Mindenkinek van kedves halottja, akit sirat, akinek az elvesztése bánattal tölti el szivét. Drága halottaink emlékére gyujtsunk 1-1 szál gyertyát és tegyük az ablakunkba, – ezzel áldozva drága elhunyt szeretteink emlékének. Nagyon kérek mindenkit, hogy őrizze meg nyugalmát. Mindenféle provokációtól, főleg pedig a községen átvonuló szovjet egységek provokálásától tartózkodjon mindenki! […]«”

Szabó tehát a Nemzeti Bizottság elnökeként vett részt az eseményekben, de ahogy saját jellemzéséből látjuk, igyekezett a megfelelő mederbe terelni a lakosság hangulatát, ezzel is megelőzve az atrocitásokat, túlkapásokat.

Egy ismeretlen forrásból származó operatív jelentés szerint az október 27-én alakult 5 tagú, majd 21 tagúra bővített bizottság vezetője, aki ekkor az iskola igazgatóhelyettesi funkcióját töltötte be, „igyekezett oda hatni a községben, hogy senkinek bántódása ne legyen.” Tevékenysége miatt később nem vonták felelősségre. Nem így Simicska Józsefet, aki a jelentés szerint a bizottság aktív tagjaként részt vett a szovjet emlékmű lerombolásában, a vörös csillag leverésében. A tüntetések és gyűlések élenjáró szervezője volt. Összeszedte a községben a vadászfegyvereket, a nemzetőrség számára pedig Székesfehérvárról karabélyokat, géppisztolyokat és pisztolyt szerzett. Bíróság elé állítottak, majd rendőri felügyelet alá került. A bányász Zeleni Ferenccel – aki a zámolyi események mellett az október 25-én a Bányatelepen alakult munkástanács tagjaként a gánti megmozdulásokban is aktívan részt vett ‒ szemben a jelentés írója hasonló vádakat fogalmazott meg. Őt viszont nem citálták emiatt a bíróság elé, ügyében tárgyalás nem volt. Ha már a jelentésnél mint szinte egyedüli dokumentumértékű forrásnál tartunk, megkerülhetetlen további tartalmának ismertetése.

„Okt. 26-ig a községben különösebb ellenforradalmi megmozdulás, tevékenység nem volt. Okt. 26-án Menyhárt János a községi hangszóróban elszavalta a »Talpra Magyart« és 19 órakor megkezdődött a tüntetés. Induláskor kb. 30-an voltak, majd visszatérve a tanácsházához kb. 250 fős tömeg volt jelen. Kb. 21-30 h-kor Menyhárt János és Simon János valamint Simon János fia követelték, hogy a tömeg menjen le a terményforgalmi vállalathoz és az ott lévő terményt osszák szét. Az esti órákban a pártirodát is fel akarták tőrni, azonban mivel jó zárral volt ellátva, nem tudtak behatolni. Ugyancsak az esti órákban a tanácsházánál a vörös zászlókat, valamint a drapériákat elégették. Ugyancsak ezen este döntötték le a szovjet emlékművet is.”

Név szerint a következők vettek részt az akcióban: Simicska József, Zeleni Ferenc, Filótás János, Gerencsér János, Béres János, Nesztler József, Csanádi János, Dummel László, ifj. Váczi János, Posztl József. A beton monstrumot a szabadságharc leverése után visszaállították, költségeinek fedezésére a felsorolt személyeket kötelezték. Az emlékmű ledöntésével kapcsolatban Mikola Lajos elmondta, hogy őt a TSZ traktorosaként hívták: kötéllel húzassa le a beton obeliszket. Valamilyen ürüggyel elment a helyszínről, de jobbnak látta, ha nem tér vissza. Inkább otthon maradt. Tette nem nevezhető gyávaságnak, különösen figyelembe véve azt, hogy ekkor még érvényben voltak azok a rendkívüli intézkedések, amelyeket a Nagy Imre-kormány október 28-án vont vissza. A Nemzeti Bizottság élelmiszergyűjtést rendelt el. Az összegyűjtött élelmiszert Budapestre szállították. A helyi vadásztársaság tagjainak fegyvereit beszedték, és kiosztották a 11 tagú nemzetőrség számára. A nemzetőrök a községben járőrszolgálatot teljesítettek, Feladatuk a közrend és a nyugalom megőrzése volt. Az alakulat november 4-én feloszlott, a fegyvereket a móri rendőrkapitányságra szállították. Mivel tevékenységük során komolyabb incidens nem történt, senkit nem vontak felelősségre.