Bendarzsevszkij Anton külpolitikai- és biztonságpolitikai szakértő Facebook oldalán jelent meg az alábbi írás, mely önmagában is tanulságos, de annak ismeretében, hogy a magyar jobboldal jelentős része nem látja át az Oroszországban zajló valós folyamatokat, fontosnak érezzük, hogy változtatás nélkül közöljük mi is.
Szerdán tűzvédelmi problémákra hivatkozva “ideiglenesen” bezárták Moszkvában Oroszország nagyjából utolsó megmaradt, szovjet repressziókról szóló múzeumát, a GULAG történeti múzeumát. A GULAG múzeum négy szinten elterülő kiállítását az elmúlt években többször díjazták nemzetközi elismerésekkel.

Hogy a jelek szerint miért nem lesz “ideiglenes” a bezárás? Vlagyimir Putyin elnöksége alatt fokozatosan jutottak el az orosz hatóságok a szovjet múlt feltárásától és a sztálini bűnökről való nyilvános közbeszédtől addig a tézisig, hogy Sztálin “erős vezetőként” birodalmat épített, a szovjet bűnök fel vannak nagyítva, megfelelő célokat szolgáltak, és egyébként is, bizonyos esetekben jogosan léptek fel a rendszer ellenségeivel szemben. A múltat feltáró és bemutató történészek és szakmai szervezetek egyre nagyobb nyomás alá kerültek. A szovjet történelem egy sajátos, új interpretációba került.
Miközben Borisz Jelcin alatt a ‘90-es években a Szovjetunió utáni Oroszország célja volt szakítani a korábbi szovjet gyökerekkel és gyakorlatokkal, Putyin alatt egyértelműen a korábbi rendszerrel – szovjet szocialista diktatúrával – való kontinuitás hangsúlyozása lett a legfontosabb államalakító tényező. Fokozatosan írták át ennek megfelelően az orosz iskolai történelemkönyveket és árasztották el az orosz könyvpiacon Sztálin, Lenin és más szovjet vezetők nagyságáról szóló könyvek.

Ebben a környezetben a szovjet bűnökről őszintén és nyíltan beszélő szervezeteknek egyre kevésbé volt helye, és a “megtűrt” kategóriából fokozatosan a “betiltottba” mentek át. A folyamat első áldozata a permi politikai repressziókról szóló múzeum, a Perm-36 lett. A korábbi szovjet munkatábor területén 1994-ben jött létre Emlékmúzeum és Archívum Komplexum “A politikai elnyomás áldozatainak emlékműve” néven. A fokozatosan fejlesztett és bővített múzeum működésének lényegében Krím orosz megszállása vetett véget. 2014-től a múzeum állami forrásait befagyasztották, és sorozatos ellenőrzéseknek vetették alá. 2014 folyamán folyamatossá váltak a helyi kommunista csoportok tüntetései a múzeummal szemben – “Perm 36 – a veteránjaink leköpése” és “Perm 36-ban fasiszta bérenceket és megszállókat gyászolnak” szlogenek alatt. A múzeum vezetőségét végül teljesen lecserélték, és régi formájában az intézmény megszűnt, helyette “A GULAG dolgozóinak múzeuma” (!) néven indult újra 2015-től.
A politikai folyamat a szovjet múlt kifehérítésére aztán folytatódott: az 1989-ben még Mihail Gorbacsov alatt engedélyezett, szovjet bűnökkel foglalkozó és jogvédő tevékenységet végző Memorialt 2016-ban “külföldi ügynöknek” minősítették, majd 2021-ben betiltották. A szovjet rendszer áldozataira emlékező “Hozzuk vissza a neveket” mozgalmat 2020-ban szintén betiltották. A témában pedig újabb mozzanat, hogy ezúttal törvényben rögzített módon bírálhatják felül a szovjet rendszer politikai áldozatainak rehabilitációjáról szóló korábbi döntéseket.

A Moszkvai GULAG történeti múzeuma volt lényegében az utolsó ilyen létesítmény. A múzeumot 2001-ben Anton Antonov-Ovszejenko alapította. Apja bolsevik forradalmár volt, akit a sztálini terror idején 1937-ben végezték ki. Ovszejenkót háromszor küldték szovjet munkatáborokba a szovjet hatalom idején, és összesen 13 évet töltött fogságban. Ovszejenko a kilencvenes évek elejétől az orosz parlament tanácsadója lett, és a moszkvai régió politikai elnyomások áldozatainak szervezeteinek egyesületét vezette 1995-től kezdve, majd 2001-ben született meg a moszkvai múzeum.

Az “ideiglenes” jelleggel, tűzvédelmi okokra való hivatkozással bezárt múzeum honlapján kizárólag az “ideiglenes bezárásról” szóló üzenet fogad, semmi más tartalom azon nem elérhető. A múzeum telefonjai nem elérhetőek.
Oroszországban október 30-án van a “a politikai elnyomás áldozatainak emléknapja”. Az emléknapot hivatalosan 1991-ben alapították még a szovjet rendszerben megválasztott Legfelsőbb Tanács döntése értelmében, azóta az orosz állami megemlékezések része volt. Aznap országszerte az iskolákba meghívták azokat, akik átélték (és túlélték) a szovjet politikai üldözéseket, és meséltek a gyerekeknek az emlékeikről. Az elmúlt években ezt a gyakorlatot egyre kevésbé tartották, 2021 óta pedig már állami szinten sem tartanak megemlékezéseket. Az orosz rendszer már nem csak gyakorlatában, de jellegében és szemléletében is szovjetté vált.

A moszkvai GULAG történeti múzeum október 30-án azon kevesek között volt Oroszországban, amely megemlékezett a politikai repressziók áldozatairól, az “Emlékima” akció keretében. Két hétre rá a múzeumot bezárták. Sajnos nem volt alkalmam járni a múzeumban korábban, de nagyon szeretnék hinni benne, hogy egyszer még lesz majd.

Kelet-Európai nacionalisták összefogását kezdeményezik – Karpatszka Szics interjú

Kommunizmus elleni harcotok tiszteletreméltó számunkra- interjú az LH felvonulás orosz szónokával