Az 1956-os magyarországi forradalom Erdélyben nem vezetett felkeléshez vagy utcai harcokhoz. Az 1962-ig tartó megtorlási hullám keretében viszont több ezer embert hurcoltak meg, de egyelőre lehetetlen megállapítani, hogy hány halálos ítélet született. 1956 őszén Erdélyben azért fulladtak kudarcba a mozgolódások és a forradalmi kezdeményezések, mivel az akkori kommunista hatalom az etnikai kártyát kijátszva lehetetlenné tette megszervezésüket.

Október 24-25-én Kolozsváron a Securitate feszültséget szított a magyar és a román diákság között, ugyanakkor „a román lakosság körében is sikeresnek bizonyult az etnikai feszültség gerjesztése és a budapesti forradalom nacionalistaként történő megbélyegzése” – vélekedik Stefano Bottoni történész. A megmozdulások szerinte egyedül Temesváron csaphattak volna át forradalomba, ám ezt megakadályozta az állambiztonság rajtaütésszerű intézkedése, és a több mint  kétezer résztvevő diák ideiglenes internálása egy üresen álló szovjet laktanyába. Az erdélyi magyarok többsége a Kossuth-rádióból értesült a budapesti történésekről.

Az első tiltakozó megmozdulások Kolozsváron voltak. Egyik ilyen volt 1956 október 24-én  az Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán Balázs Imre és Tarnovan Vid Aristid szervezésében. Az épületben összegyűlt több száz diák egy ötpontos dokumentumot fogalmazott meg és adott át a gyűlés végén a rektornak. A főiskola rektora a Securitate segítségét kérte. A karhatalom nagy erőkkel körbevette az épületet , a diákokat igazoltatták. Másnap a titkosrendőrség a két főszervezőt letartoztatta, a kolozsvári katonai törvényszék gyorsított eljárásban 7 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte őket, a vád “lázitás” volt. Ezzel párhuzamosan október 24-én a Bolyai Egyetem diákjai – Várhegyi István, Koczka György, Kelemen Kálmán, Nagy Benedek és Páskándi Géza – Mátyás király szülőházában szerveztek gyűlést, és egy új diákszervezet programtervezetét fogalmazták meg. Ebben a magyar diákok a következőket követelték: szabad külföldre járást, az egyetem autonómiáját biztositó tanügyi reformot, új ösztöndíj rendszert és népi kollégiumok felállítását a magyar kultúra megőrzése végett. Ez a dokumentum soha nem került az egyetem rektora elé, mivel a Securitate lefoglalta.

1956 november 1-én a tiltás ellenérre Dávid Gyula tanársegéd egy kisebb diák csoporttal a Házsongárdi temetőbe vonult, ahol a diákok néhány órás megemlékezést tartottak, s szimpátiájukat fejezték ki a budapesti eseményekkel szemben. A Securitate november közepén kezdte meg a megmozdulásokon részt vett diákok és tanárok  letartoztatását, 1957 és 59 között lezajlott perben súlyos börtönbüntetéseket szabtak ki rájuk, 3-8 évig terjedően. A Bolyai Tudományegyetemet  pedig a “reakció és a nacionalizmus”  fellegváraként bélyegezték meg. Felmerül a kérdés, hogy a kolozsvári események miért nem lépték át az egyetem kereteit. Ez részben az egyetemi diákság és a város lakossága közötti kommunikáció hiányára vezethető vissza, de ennél fontosabb volt a kényes nemzetiségi interakció, amely az 50-es évek Kolozsvárját jellemezte. A Securitate több erdélyi településen is a román lakosságot azzal hitegette, hogy az 56-os erdélyi magyar megmozdulások Erdély Magyarországhoz csatolását készítik elő.

Nem csak Kolozsváron  szervezkedett 1956 őszén az erdélyi magyarság, hanem több erdélyi városban és térségben, ezek a következők voltak:  Temesvár, Arad, Nagyvárad, Érdmellék , Brassó, Csikszereda és környéke, Szilágyság.

1956-ot követő megtorlás aránytalanul súlyos volt, Stafano Bottoni kutatásai alapján 1956 és 63 közötti időszakban harmincezer embert tartoztattak le és hurcoltak meg. Közülük 1957 és 63 között több mind tizezer személyt ítélt el a kolozsvári, nagyváradi, temesvári, bukaresti és jászvásári katonai törvényszék. 1957 és 59 között 45 halálos ítéletet hajtottak végre és rengeteg embert ítéltek el hosszú börtön évekre.

1956 két síkon is fordulópontot hozott Romániában: egy komoly repressziós hullám kezdődött el, amely 1963-ig tartott, változás állt be a román nemzetiségpolitikában, amelyek hatásai még napjainkban is érződnek.

Források:

Stefano Bottoni: Az 56-os forradalom és  a romániai magyarság (1956-1959)

Stefano Bottoni: 1956 hatása és következményei Erdélyben

Dávid Gyula:  Az 1956-os forradalom napjai és a megtorlás évei Kolozsváron