1956 őszén Magyarország levegője feszültségtől és várakozástól vibrált. Évtizedek elnyomása, a szovjet megszállás és a politikai szabadság hiánya tette tűrhetetlenné a mindennapokat. Az emberek szívében egyre nőtt a vágy a szabadságra, a méltóságra, a nemzeti önrendelkezésre. Az ifjúság, a dolgozók és az értelmiség egyre inkább ébredt rá: eljött az idő, hogy a csendes elnyomás helyébe a hangos, közös kiállás lépjen.

Október 15.

A  Veszprémi Vegyipari Egyetemen a Hazafias Népfront ankétot szervezett. Brusznyai Árpád, a  gimnázium tiszteletreméltó tanára, felszólalt – nem hatalomvágyból, hanem kötelességtudatból. Ekkor már az ország több pontján, elsőként Szegeden, megalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ), amely a diákok érdekvédelmi szervezeteként hivatott kezdetben működni.

Október 21-én, Veszprémben is elkezdték szervezni a veszprémi MEFESZ-t. Október 22-én megfogalmazták követeléseiket:
▪︎ A választások demokratizálását

▪︎A külföldi tanulmányutak és munkavállalás lehetőségét

▪︎Az egyetemi autonómiát

▪︎A mérnökök fizetésének rendezését

▪︎A magasabb ösztöndíjat a végzős diákok számára.

A városban a levegő már izzott a várakozástól, mindenki érezte, hogy valami történni fog.

Október 23-án, a Petőfi Színházban délután 3 órakor nagygyűlés kezdődött (300–350 fő részvételével).  A hallgatók hivatalosan is megalakították a MEFESZ-t.

Éjfél körül egy bátor csoport elkezdte a vörös csillagok eltávolítását a középületekről, először csak az Óváros téren. A jelképek ledöntése a szabadságvágy fizikai megnyilvánulása volt: a város szíve egyszerre dobogott a bátorságtól és a nemzeti összetartástól.

Október 24–25-én, az egyetemisták röplapokat terjesztettek a környező településeken, többek között Herenden, Várpalotán, Péten, Balatonfűzfőn és Zircen. Ugyanezen a napon az egyetem tantestülete kimondta az intézmény autonómiáját. Néhány hallgató fegyvert követelt az Aulában, de Brusznyai és a tanári kar megfontoltan kezelte a helyzetet.

Este a városi polgárok az egyetem előtt találkoztak, és körülbelül 9–10 ezer ember vonult fel. Az egyetemisták, tanárok, munkások és polgárok együtt vonultak utcára, kezükben a nemzetiszín zászlóval, amelyből kitépték az elnyomás jelképét jelentő Rákosi címert. Szívükben ott lobogott a vágy: szabad, független, magyar hazát akarnak.

A helyi MDP-szervezetek többsége csatlakozott a tüntetőkhöz, a rendőrség és a katonaság egyes vezetői pedig támogatták a mozgalmat. Megalakult Veszprém Város Forradalmi Nemzeti Tanácsa, élén Lóránd Imre, aki nem sokkal később Brusznyai javára lemondott.

Brusznyai volt az, aki a veszprémi forradalom emberi arcát és tisztességét képviselte, és bebizonyította, hogy a bátorság és az erkölcsi elkötelezettség kéz a kézben járhat a felelősségteljes vezetői magatartással.

Október 26-án reggel, újabb tüntetés kezdődött az egyetemtől az 1848-as emlékműhöz. Körülbelül 300 küldött vett részt a gyűlésen, köztük az ÁVH képviselői. A küldöttek elfogadták a hat pontos követelést:

▪︎tűzszünet

▪︎amnesztia,

▪︎a szovjet csapatok kivonása

▪︎a Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács hivatalos létrehozása

A város lakói érezték, hogy a változás lehelete ott vibrál a levegőben. Látták, hogy eddig minden lépésük  jelentőséggel bírt.

Október utolsó napjaiban, a Székesfehérvárról érkező hírek szovjet támadásokról szóltak, ami nagy feszültséget teremtett. A város tárgyalni akart, és ezzel egy időben, megkezdődött a fegyverek összegyűjtése, a budapesti élelmiszerellátás szervezése. A MEFESZ felszólította a megszálló szovjet hadsereget a kivonulásra, megszervezték a nemzetőrséget, amelyhez mintegy 80 főnek biztosítottak katonaruhát és fegyverzetet. Az egyetemisták folyamatos vitában álltak a Megyei Forradalmi Tanáccsal a fegyverek kérdésében, de a tanács határozottan ellenállt annak, hogy az ifjúság fegyvert kapjon – célja az emberéletek védelme volt.

Ennek ellenére nem lankadt az emberek kedve. A forradalom szelleme minden otthonban jelen volt: az emberek hallották a rádiót, beszélték a híreket, és érezték, hogy közösen, összefogva képesek változást elérni. Brusznyai tekintélye és nyugodt szavai biztosították, hogy a tüntetések ne fajuljanak erőszakossá. A városban megmaradt a rend és a közösség összetartása, miközben a polgárok bátran kiálltak követeléseik mellett.

November első napjaiban, a szovjet csapatok bevonultak Veszprémbe. Bár a városban korlátozott harcok zajlottak, a Várban és néhány ponton tűzharc tört ki. A felkelők fokozatosan visszavonultak, a fegyveres ellenállást a szovjetek teljesen felszámolták. Civil áldozatok is voltak, számos honvéd és szovjet katona is életét vesztette.

November 4-én miután az ellenséges haderő közrezárta a várost, megkezdődött a támadás.

Veszprémben nehéz harcot vívtak a felkelők a többségben lévő haderővel.

A szovjetek minden irányból támadták a várost. Hamar lefegyverezték a honvédség alakulatait, így a felkelők segítség nélkül maradtak.

November 5-én a várba visszaszorult egyetemisták feladták a harcot a várat ostromló szovjetekkel szemben.

November 6-ára a vörös haderők teljes győzelmet arattak a Veszprémi ellenállással szemben.

A forradalom leverését követően a megtorlás sem maradt el. Brusznyai Árpádot letartóztatták, majd halálra ítélték. 1958-ban kivégezték, testét jeltelen sírba helyezték. Emlékét azonban nem tudták eltemetni. Az ő példája tovább élt a város emlékezetében: a bátorság, az elkötelezettség és a hazaszeretet helyi ikonjává vált.

A veszprémi forradalom hősei – diákok, tanárok, munkások, asszonyok, katonák – mind ugyanazért keltek fel: a szabadságért. Bár a túlerő leverte őket, a szívükben őrzött hit túlélte a tankokat és a börtönöket.

Veszprém 1956-ban megmutatta: a magyar nép képes összefogni, képes felemelt fővel szembenézni a legnagyobb ellenséggel is. A szabadságért való kiállásuk örökre példaként ragyog, mert ők voltak azok, akik a sötétségben is fényt gyújtottak – a haza szabadságának fényét.

Forradalmárok által használt mentőautó a Felszabadulás útja (ma Jutasi út) és a Budapesti út kereszteződésénél

Használt források:

Somfai Balázs: Veszprém megye ötvenhatban

https://vehir.hu/cikk/53321-igy-zajlott-az-56-os-forradalom-veszpremben-naprol-napra