Talán a kedves olvasó nem is tudja, hogy milyen ikonikus helyszínt rejt a Szegedi Bölcsészettudományi kar Egyetem utcai épülete. Ugyanis a második emeleten található egy nagy terem, ahonnan a XX. századi magyar történelem egyik legfelemelőbb eseménye indult. Ez az Auditorium Maximum, ahol október 16-án a MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetsége) megalakult, amely a forradalom és szabadságharc szikráját adta. Ennek hatására Budapesten és több vidéki városban is elkezdődött az értelmiségi fiatalok szerveződése.

MEFESZ gyűlése az Auditorium Maximumban

Bár a forradalmi események központja a főváros volt, azonban már október 23-án több békés demonstrációra sor került Szegeden is, többek közt a Kossuth Lajos sugárúti rendőrség épülete előtt nagy létszámú tömeg tüntetett. Ekkor még nem került sor összetűzésekre.

Október 24-én az egyetem Dugonics téri épületétől induló, fiatalokból álló csoportosulás azonban már az útjába kerülő kommunista jelképeket, mint például a vörös csillagokat, Rákosi-címereket stb., eltávolította. Ezután az újszegedi kendergyár épületéhez vonultak azzal a szándékkal, hogy csatlakozásra bírják az ott dolgozókat. Itt került sor az első összecsapásra a hatóságokkal. A karhatalom könnygázzal és riasztólövésekkel oszlatta fel a tüntető fiatalokat.

Másnap már a kendergyárból indult a tömeg a Klauzál téren álló Kossuth szobor megkoszorúzására. Tiltakozásuk jeléül útközben a Széchenyi téren a szovjet emlékműről leverték a vörös csillagot, majd a pártbizottság épülete elé vonultak. Itt szólalt fel először az ikonikus „Ruszkik haza!” rigmus, valamint a „Rákosinak kötelet!” illetve a „Vesszen az ÁVÓ!” felkiáltások is. A hatóságok azon megfontolásból, hogy a helyzet majd csillapodni fog, nem avatkoztak közbe.

Széchenyi tér – szovjet emlékmű lebontása

Azonban a kedélyek nem nyugodtak. Október 26-ára a forradalmárok a Széchenyi térre hirdettek nagygyűlést, amelyre több tízezer ember indult el. A rendőrség ezt már meg akarta akadályozni, ezért lezárta a hidat az Újszegedről érkező, közel háromezres tömeg előtt. Ez már nem jelenthetett akadályt, az emberek áttörték a kordonokat. Ekkor a városparancsnok közölte a megmozdulás egyik vezetőjével, Perbíró József professzorral, hogy a Széchényi teret nem lehet megközelíteni, ha mégis megpróbálják, akkor közéjük lövet. A szabadságharcosok több irányból mégis megkíséreltek eljutni a Városházához. Egy részük a mai Tisza Lajos körút felől a Takaréktár utcán át vonult, azonban a gyűlés helyszíne előtti villamossínen a karhatalom erői sorakoztak fel. Váratlanul, felszólítás nélkül tüzet nyitottak. (A jegyzőkönyvek szerint csak figyelmeztető lövésekről volt szó. Mint állították, a falakról gellert kapott lövedékek csapódtak az emberek közé, azonban több szemtanú szerint célzott lövések dördültek el.) Egy halálos áldozat volt, a 17 éves kendergyári munkás Schvartz Lajos és tucatnyi súlyos sebesült. Ez a brutalitás akkora felháborodást keltett, hogy másnapra városszerte szinte minden üzemben sztrájkoltak és a tüntetések is tovább folytatódtak. A következő napokban a forradalom erői fokozatosan átvették Szeged irányítását. A fiatal mártírt október 30-án ugyanabban az Auditorium Maximumban ravatalozták fel, ahol elkezdődött az 1956-os forradalom és szabadságharc.

Tömeg a sortűz előtt

November 4-én egy nagyobb szovjet haderő bekerítette Szegedet. Ellenállásba ütköztek a város több pontján, a Kossuth Lajos sugárúton és a Rákóczi térnél, valamint a színháznál. Azonban a szovjet túlerő hatására a szabadságharcosok fegyverletételre kényszerültek.

Szegedi városháza ’56 november 6-án

A forradalom utáni megtorlásban több szegedi szabadságharcost is meghurcoltak és elítéltek. Kováts Józsefet, a forradalom egyik helyi ikonikus alakját, halálra ítélték.

 

Források: