Devictus vincit – mortus vivit! – A legyőzött győz – az elesett él!

1956 októberében az antikommunista forradalmi hullám, amely végigsöpört Magyarországon, elért Keszthelyre is. Számos nagyobb városhoz hasonlóan, itt is már október 23. előtt elkezdődtek az események. Több tüntető felvonulás is volt október 18-án, csütörtökön, péntekre pedig az egész város megmozdult.

 

„Csillaghullást hajtott végre a felvonuló sokaság, és záporként hullott a sok csillag a katona-, rendőrsapkákról, az épületekről (…) A tüntetés élenjáró szervezői a 27-es Autóközlekedési Vállalat, a Vasipari KTSZ dolgozói és a Mezőgazdasági Akadémia hallgatói voltak.” — fogalmazott az Új Zala című megyei hírlap a november 3-án megjelent számában.

 

Október 23.

A Mezőgazdasági Akadémia hallgatóit MEFESZ megalakuló gyűlésre invitálták a tanárok. Itt hangoztak el a hallgatók által megfogalmazott követelések, melyek a teljesség igénye nélkül a következők voltak: autonómia, diákszálló építése, a káderlapok kiosztása, az étkezési norma felemelése, Keszthely Zala megyéhez csatolása, valamint a marxizmus-leninizmus államvizsga eltörlése. Megalakult az Akadémiai Tanács, amely a fentebb említett követeléseket kinyomtatta, és röplapokon terjesztette. Bejelentették továbbá, hogy október 25-én nagygyűlést szerveznek a város főterére.

 

Október 24.

Riadóztatják a keszthelyi 9. lövész hadosztályt. A tapolcai 27. harckocsizó ezred tankjait feltöltötték üzemanyaggal és lőszerrel, majd 15 harckocsit elindítottak Keszthelyre, az ottani hadosztály biztosítására. A harckocsik először a laktanya környékén foglaltak állást, majd öt harckocsi és egy lövészszázad körülzárta a Mezőgazdasági Akadémiát. Fejes Lajos alezredes, hadosztály parancsnok lezáratott minden utat, amely a városba vezetett. Az akció célja a lakosság megfélemlítése, valamint a forradalom eszkalálódásának megakadályozása volt.

 

Október 25.

A harckocsikat visszavezényelték a laktanya területére. Több hallgatót is letartóztattak, akiknek társaik a szabadon bocsátásukat követelték. Erre reagálva ismét az Akadémiához vezényelték a harckocsikat, ám nem sokkal később megint visszavezényelték őket a laktanyába. Az Akadémia előtt tüntető tömeg a Fő térre vonult, ott ledöntötték a szovjet emlékművet, helyére gróf Festetics György 1950-ben eltávolított, a Balatoni Múzeumba száműzött szobrát állították.
Alakuló ülést tartott a MÁVAUT és az AKÖV munkástanácsa. Elnöknek Varga Ferenc gépkocsivezetőt választották, akit delegáltak a Városi Forradalmi Tanácsba is.

 

Október 31.

A szovjet csapatok érkezésének híre elért a Katonai Forradalmi Tanácshoz. Ennek hatására elkészítették a védelmi tervet, amelyet Fejes Lajos is jóváhagyott. A nemzetőrök lefoglalták az ÁVH iratanyagát, és több ÁVH-s tisztet is letartóztattak.

 

November 1.

A honvédség elkezdi a civilek felfegyverzését. Az országban elsőként, a Fő téren állítottak szobrot a forradalmi napokban elesett hősök emlékének, mely a  Fehér Ember nevet kapta. “A szobor, nem művészi munka. Nem világhírű alkotás, de nekünk többet ér, mint Dárius minden kincse. A frissen épített talapzaton egy szabadságharcos áll, ki éppen győzelemre viszi a magyar zászlót. Előredőlve nem árul el semmit. Arcáról fájdalmat nem lehet leolvasni. De lehet, hogy testét gyilkos golyó fúrta át és utolsó lépést tesz a szabadságáért.” (Keszthelyi Újság)

 

November 2.

Fejes Lajos kijelenti, hogy szovjet támadás esetén a lövészhadosztály nem fogja felvenni a harcot.

 

November 3-4.

Elterjedt a hír, hogy a szovjet csapatok Keszthely felé közelednek. A Katonai Forradalmi Tanács megerősítette, nem fognak harcba szállni, leteszik a fegyvert a szovjetek előtt. A felkelők egy része felfegyverkezve a rezi várba vonult. Őket követte a városban működő vállalatok csoportjainak egy része, több száz nemzetőr és hallgató.

 

November 7.

A szovjet csapatok bevonultak Keszthelyre. Fejes Lajos megadásra szólította fel a rezi várban tartózkodó felkelőket, akiknek egy része a nyomás hatására visszatért a városba.

 

December 12.

A forradalom utóvédharcainak utolsó napja. A lakosság egy “néma tüntetést” szervezett, otthonukban maradtak, a Fő térre pedig egy szamarat kötöttek, amely a Kádár-kormány támogatóit jelképezte. A szamár oldalán egy tábla volt az alábbi felirattal: “Csak én vagyok az utcán!”.

 

Természetesen a forradalmat követő retorziók Keszthelyen sem maradtak el. 1957 elején bekérték a jelentéseket a város eseményeiről, és megkezdődtek a letartóztatások. Mindennapossá vált, hogy dolgozókat küldenek el a munkahelyükről, folyamatosan zajlottak a perek. A január 23-ra virradó éjjel karhatalmi erők segítségével lerombolják a Fehér Ember szobrát. A szoborhoz tartozó márványtábla és örökmécses nem semmisült meg, a Balatoni Múzeumba került, a mai napig ott található. December 24-én a Győri Katonai Hadbíróságon számos vádlottat kötél általi halálra, életfogytig-, vagy hosszú évekig tartó börtönbüntetésre ítélnek. Sokan disszidálnak, őket először a gerovoi (Jugoszlávia) menekülttábor fogadja be. Az antikommunista megmozdulásokat ellenforradalomnak titulálták.

 

Használt források:

Béres Katalin, Csomor Erzsébet, Kapiller Imre: A legyőzött győz, az elesett él

https://archivum.zalamedia.hu/khely/061102/u.html