Kevéssé ismert tény, hogy a forradalom nem Budapesten kezdődött, és nem is a fővárosban folyt először vér, hanem Debrecenben. Tűzfészke az egyetem volt, ahonnan 1956. októberén a lángok kipattantak.

Ahogyan Budapesten megalakult az elsősorban egyetemistákból álló Petőfi Kör, ennek városunkban is létrejött a helyi megfelelője, Kossuth Kör néven. Akárcsak az ország más egyetemi városaiban, Debrecenben is megszervezték a reformok iránt elkötelezett fiatalságot tömörítő Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetségét.

Október 23-án bizonyos események hamarabb zajlottak le Debrecenben, mint a fővárosban.

Miközben Budapesten a tömegdemonstrációra délután került sor, itt már délelőtt megtörtént.

 

  1. október 23.

Délelőtt 11 órakor a Kossuth Lajos Tudományegyetem előtti téren a három egyetem hallgatói, dolgozói és oktatói nagygyűlést tartottak, amelyhez csatlakoztak a középiskolások is. Felolvasták a debreceni húsz pontot, majd elhatározták, hogy a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) megyei pártbizottságának Perényi utcai székházához vonulnak és követelik, hogy a pontokat a Néplap negyvenezer példányos rendkívüli kiadásában tegyék közzé.

A felvonulás útvonala a Nagyerdei körút, Simonyi út, Péterfia utca, Kossuth tér, Füvészkert utca volt. Mire a felvonulók a Perényi utcai MDP székházhoz érkeztek, a város lakosai közül is sokan csatlakoztak a tüntetéshez. Több ezer ember szorongott a Perényi utcán, a Déri téren és a környező utcákban. A diákság küldöttei tanácskoztak a pártbizottságon a megye és Debrecen vezetőivel. Megállapodtak abban, hogy a húsz pont szedéséhez azonnal hozzákezd a Szabadság Lapnyomda és a délutáni órákban 35 ezer példányban megjelenik a Néplap különkiadása.

Két életet követelt az ÁVH-s sortűz. Ennek gyorsan híre ment a városban, és délután 3 óra körül egy ennél jóval nagyobb, 30-35 ezer fős tüntetés kezdődött a Piac utcán, a Csonkatemplom környékén, amelyhez már a munkások is csatlakoztak. Az egyetem felől is elindult egy menet a belváros felé.

A tüntetés résztvevőinek egy része a MÁV Járműjavító – Vagongyár -, amely akkor Debrecen legnagyobb és legrégebbi üzeme volt, a másik része a Magyar Gördülőcsapágy Művek Nyugati utcán lévő csarnokai felé indult, míg a harmadik része a Kossuth Egyetemre tért vissza előkészíteni a politikai nagygyűlést. Délutánra általánossá vált a munkásság és a lakosság csatlakozása a tüntetésekhez.

Fél öt körül megjelent a Néplap különkiadása, a Kossuth utcát és a Vörös Hadsereg útját elözönlötték az emberek. Harminc-negyvenezer ember tolongott a főutcán, és az esti órákban az addig az egyetemisták által szervezett és irányított tüntetés politikai tömegdemonstrációvá vált.

Az itteni követelések nagyrészt egybeestek a Budapesten megfogalmazottakkal. Így például a szovjet csapatok kivonulása hazánk területéről, az ország függetlenné válása, a politikai elit ennek megfelelő átalakítása, a nép többsége által gyűlölt Államvédelmi Hatóság (ÁVH) feloszlatása, a nemzeti szimbólumok előtérbe helyezése szerepelt a követelések között. Egyetlen pontban mutatkozott a debreceni kívánalmakban eltérés, amely valószínűleg abból adódott, hogy hozzánk közel esik Románia, Erdély. Nevezetesen az ottani magyarság helyzetének javítását is szerették volna elérni. A tömegdemonstrációt a kommunista pártszervek vezetői fel akarták oszlatni. Ennek érdekében a helyi ÁVH zászlóaljat mozgósították

A visszaemlékezők úgy festik le az október 23-án történteket, hogy fél hat és fél hét között a tüntető tömeg már-már körbefogta a rendőrkapitányság épületét. Katonák érkeztek, puskával, géppisztollyal felfegyverkezve. Az ÁVH-katonái füstgránátokat dobtak, riasztó lövéseket adtak le, majd élessel lőttek. A tömeg futásnak eredt, többen megsebesültek. Ács Zoltán és Gorzsás András életét vesztette. Ezt követően az ÁVH lezárta a Kossuth utcát, amelynek két oldalán teherautók sorakoztak fel, a platójukon golyószórós katonák foglaltak tüzelőállást. Fékevesztett lövöldözés kezdődött, és a tüntetőket kiszorították a Kossuth utcáról a főutcára. Az ÁVH-sok ekkor már a tömeg feje fölé, az ég felé lőttek.  A súlyosan sérültek között volt a 18 éves Gazdag Ibolya, a Járműjavító Vállalat dolgozója és Vass Gábor 16 éves tanuló.

  1. október 24-25-26-27.

A kommunista rezsim helyi vezetői 23-a után jobb megoldás híján úgy döntöttek, hogy megpróbálják a forradalmi eseményeket valamilyen mederbe terelni, és abban részt venni.

Ennek jegyében október 26-án létrejött ugyan a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány, viszont ebben már a helyi párt és tanácsi szervek nem tudtak szerepet játszani. Ezt látva a kommunisták eltűntek a közéletből. A bizottmány újjászervezte a helyi közigazgatást, a közellátást, a rendfenntartást.

Október 24-ére virradóra a megyei pártbizottság vezetői létrehozták a Hajdú-Bihar Megyei Honvédelmi Tanácsot, amely ettől a naptól kezdődően – a rendelkezés visszavonásáig – 17 órától másnap reggel 6 óráig a város egész területére kijárási tilalmat rendelt el. A kilépési engedéllyel nem rendelkezőkkel szemben a karhatalmi egységeket fegyverhasználatra jogosították fel. A kora reggeli óráktól az ÁVH motoros járőrei cirkáltak a város utcáin. A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság elnöke kihirdette, hogy a Magyar Népköztársaság területén életbe lépett a rögtönítélő bíráskodás.

Az egyetemen nem voltak előadások, a Benczúr utcai diákotthon vált az események centrumává. Itt tanácskoztak az ifjúság megválasztott vezetői, innen indultak el kettesével-

hármasával a hallgatók az üzemekbe, hogy ülősztrájkra szólítsák fel a munkásokat. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen a szülészeti klinika nagyelőadója vált a forradalmi tanácskozások színhelyévé.

A déli óráktól általánossá vált a sztrájk Debrecenben és megkezdődött a munkástanácsok szerveződése. Október 25-én általános sztrájkot tartottak. Csak azokban az üzemekben folyt munka, amelyek a város és az élet működésének elemi feltételeit biztosították. Az utcákon egyre több volt az ember, a csoportosulási tilalmat nem vették komolyan.

Október 26-án a városban egyre fokozódott a feszültség. Budapesten harcok folytak, Debrecenen keresztül szakadatlanul vonultak a szovjet alakulatok, főleg páncélosok. Városunkban is új pártok jöttek létre, illetve ismét megalakultak az 1945 és 1949 közötti koalíciós évek pártjai.

A kora délutáni órákban a városi tanács nagytermében a jelenlévő mintegy háromszáz küldött megalakította a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmányt. Október 27-én a városban rend és nyugalom uralkodott, csak a szakadatlanul érkező és Budapest felé tovább vonuló szovjet tankok és katonákkal megrakott teherautók nyugtalanították a debrecenieket.

Az országban általános volt a sztrájk, a pesti lapok nem érkeztek meg. Debrecen lakosságának egyedüli információforrása a forradalmi bizottmány hangosbemondója és a naponta két oldalon megjelenő megyei újság, a Néplap volt. Az ÁVH katonái visszavonultak a laktanyájukba.

1956. október 28-29-30-31.

1956. október 28-án a délutáni órákban elhangzott Nagy Imre beszéde, melyben bejelentette, hogy a párt és a kormány az eseményeket népfelkelésnek, forradalomnak tekinti. Megkezdődtek a tárgyalások a szovjet csapatok kivonásáról. Közölte azt is, fegyverszünetet rendel el a kormány, a katonák, a rendőrök csak abban az esetben lőnek, ha őket támadás éri.

A város lakossága örömmel fogadta Nagy Imre beszédét, a főutca ismét megtelt emberekkel, a házakra kitűzték a nemzeti zászlókat. Az egyetemisták, katonák továbbra is a falvakat járták, hogy segítsék a forradalmi bizottmányok, munkástanácsok magalakítását. Szinte minden üzemben létrejöttek a munkástanácsok.

November elején hirtelen megfordultak a szovjet csapatmozgások, ismét befelé jöttek az országba. Támadásuk nálunk is 4-én kezdődött meg. Számottevő fegyveres ellenállás sem Debrecenben, sem megyénk településein nem történt. Mindenki joggal vélhette úgy, hogy a szovjet hadsereg olyan túlerővel rendelkezik, amellyel szemben bármiféle fegyveres ellenállás értelmetlen – Ehhez képest a megyeszékhelyen a támadók körülzárták a Kossuth laktanyát, és lőni kezdtek, de nem volt ellenállás, megadták magukat. A Déri tér felől tankkal belelőttek a posta épületébe.

A köztemetőben katonai díszpompával temették el az október 23-i ÁVH sortűz három áldozatát. A búcsúztatót Koczogh Ákos egyetemi docens és Mensáros László színművész mondta. A gyászszertartáson tízezrek vettek részt.

Az ezt követő megtorlás Hajdú-Bihart is érintette. Főleg Debrecenben igyekeztek a kommunisták példát statuálni, azért, hogy elvegyék az emberek kedvét a további lázadástól. A cívisvárosban három nagyobb per zajlott le.

Debrecen totemállata a főnixmadár, ahogy a sötét órákban a pesti srácok voltak a fény, úgy 1956. antibolsevik szellemisége a hamuból főnixként támad fel.

 

Felhasznált irodalom:

David Irving: Felkelés! Egy nemzet küzdelme: Magyarország 1956. Gede Testvérek, Budapest, 2003.

Filep Tibor: Forradalom a debreceni egyetemeken. Kossuth Egyetem Kiadó. Debrecen, 2006.

Filep Tibor: Debrecen 1956: forradalom, nemzeti ellenállás, megtorlás. Csokonai Kiadó, Debrecen, 2000.

Szerk.: Simon Zoltán: A vidék forradalma (Az 1991. október 22-én Debrecenben rendezett konferencia előadásai). Debrecen, 1992.

Szűcs László, D.: 1956 a debreceni cívis városban. Magánkiadás, Budapest, 2005.