1956. október 23-án Budapesten kitört a forradalom, és az események híre rövid időn belül az ország minden részére, így Székesfehérvárra is eljutott. Még aznap délután a középiskolások diákgyűlést tartottak, ahol követeléseket fogalmaztak meg, amelyeket szerettek volna a Fejér Megyei Néplapban közzétenni. A megyei pártbizottság azonban ezt nem engedélyezte. Válaszul a diákok tüntetést szerveztek, majd a Színházban tartottak gyűlést. Ez a mozzanat tekinthető a székesfehérvári forradalmi események kezdetének. Ezzel egy időben a városból és Ceglédről szovjet páncélosok indultak Budapestre a fővárosban harcoló alakulatok megerősítésére.

Október 24-én délelőtt leállt a termelés a Vadásztölténygyár szerszámüzemében, majd sorra más üzemekben is sztrájkba kezdtek a dolgozók. A munkások tizenkét pontban fogalmazták meg követeléseiket, köztük a harcok befejezését. A gyár előtt egy ideig szovjet tankok járőröztek, később azonban eltűntek. Végül a diákok követeléseit is közölte a megyei napilap. Dél körül Börgöndről egy 160 fős alakulat érkezett a város fontosabb objektumainak védelmére. Este nyolc órától kijárási tilalmat rendeltek el. A rendelet ellen tiltakozó tömeg a megyei tanács épülete elé vonult, majd az ÁVH székháza, a Szabó-palota előtt a tüntetőkre lőttek: négy civil és két rendőr életét vesztette. A hatóság emberei géppisztoly-sorozatokat adtak le, könnygázgránátokat dobtak a tömegbe, ezt követően pedig szovjet harckocsik is tüzet nyitottak. Ugyanezen a napon Kápolnásnyéken megállították a Székesfehérvár és Budapest között közlekedő vonatot. A büntetés-végrehajtási egyenruhát viselő személyek kiszabadították a rabokat, és lefegyverezték kísérőiket.

Október 25-én tovább nőtt az elégedetlenség, miután az ÁVH megyei vezetője és a megyei tanács elnöke közös nyilatkozatban ítélte el a tüntetéseket. A Fejér Megyei Hírlap hallgatott a sortűzről. Délelőtt tíz órakor újabb tömeg gyűlt össze a Városház téren. A tanácsház homlokzatáról leverték a vörös csillagot, helyére Kossuth-címert tettek. A Vadásztölténygyár és más üzemek munkásai szintén sztrájkoltak, a vörös jelképeket elégették.

Október 26-án a Könnyűfémműben elégették a káderlapokat és személyzeti iratokat, a megyei pártbizottság épületéről is eltávolították a vörös csillagot. Újabb tüntetések zajlottak, egy ÁVH-s tiszt megsérült a lövöldözésben. Megalakult a Székesfehérvári Járási Nemzeti Bizottság, valamint a Vadásztölténygyár Ságvári üzemében az ideiglenes munkástanács.

Október 27-én ülést tartottak a Székesfehérvári Nemzeti Bizottság létrehozása érdekében. A város üzemegységei és intézményei két-két képviselőt választottak, a honvédség átvette a középületek védelmét, a szovjet egységek pedig visszavonultak laktanyáikba. Délután a színházban megalakult a Székesfehérvári Nemzeti Bizottság, amely felfüggesztette a városi tanács végrehajtó bizottságának tevékenységét. A megye többi településén is sorra létrejöttek a munkástanácsok.

Október 28-án megszűnt az ÁVH helyi szervezete, épületeit és fegyvereit a rendőrség vette át. A Vadásztölténygyárban ismét működésbe hozták a lövegeket, és megindult a lőszertermelés. Felállították a székesfehérvári nemzetőrséget, és megindultak a Budapest ellátását biztosító élelmiszerszállítmányok.

Október 29-én a Nemzeti Bizottság küldöttei tárgyalásra utaztak a kormányhoz, majd visszatérve népgyűlésen számoltak be. Az üzemekben ekkor sem indult újra a munka.

Október 30-án megszakadt a Budapesttel való telefonkapcsolat, de a helyi Vörösmarty rádió megkezdte adását. A Prohászka templom kiskupoláját ismét kivilágították.

Október 31-én a váci börtönből szabadult politikai foglyok érkeztek a városba. A Vadásztölténygyár Munkástanácsa a 17-es laktanyából származó fegyvereket szállította a gyár védelmére. Az Új Fehérvár című lap közzétette a Nemzeti Bizottság határozatait, amelyek között szerepelt, hogy november 1-jét, mindenszentek napját hivatalos ünneppé nyilvánítják. Éjjel letartóztatták Szabó őrnagyot, az ÁVH több tagjának őrizetbe vételét is megkezdték.

November 1-jén a városháza dolgozói megemlékezést tartottak a „Kossuth utcai névtelen hősök” emlékművénél, ahol fakeresztet állítottak. Több üzem és intézmény is koszorúzott a hősi halottak sírjánál.

November 2-án szovjet csapatmozgások okoztak nyugtalanságot, miközben megkezdték a tisztek családtagjainak elszállítását. Budapestről fegyveresek érkeztek, akik a helyi diákokkal együttműködve szervezték a védekezést. A Helyőrségi Forradalmi Tanács diákszázadot hozott létre Iván Ferenc hadnagy vezetésével. Fegyvereiket a november 4-i szovjet támadás után rejteniük kellett, ezek egy részét később Babolcsai István csoportja használta fel. A nap folyamán további fegyverek és lőszerek érkeztek a Vadásztölténygyárba, a Forradalmi Katonai Tanács riadókészültséget rendelt el. Este több ÁVH-s vezetőt letartóztattak, köztük Szikra Mihály őrnagyot is.

November 3-án a bécsi rádió hírt adott arról, hogy a rendőrség elfogta a külföldre szökni próbáló ÁVH-sokat, köztük Sásdi Lászlót, a fehérvári szervezet egykori vezetőjét. A színházban a nemzeti bizottság intézőbizottsága tárgyalta a munka újraindítását, közben fokozatosan helyreállt a vasúti és autóbusz-közlekedés.

November 4-én hajnalban szovjet tankok vonultak be a városba, több középületet is belőttek, köztük a városházát, a postát, a vasútállomást és a tiszti klubot. A támadás áldozatokat követelt: hivatalosan tizenkét halottról számoltak be. A nemzetőrök próbáltak ellenállni, de a túlerővel szemben kénytelenek voltak visszavonulni. A Vadásztölténygyárat is megszállták, és lefegyverezték a gyári őrséget.

November 5-én a Szerszámgépgyárban begyűjtötték és beszolgáltatták a fegyvereket. Hajnalban Babolcsai István és Marton István vezetésével egy kisebb fegyveres csoport elfoglalta az Öreghegyi Rádióállomást, ám rövidesen letartóztatták őket.

November 15-ére a vasúti közlekedés ismét leállt, miután fegyveresek Tárnoknál visszafordították a szerelvényt. A rendőrség addigra nagy mennyiségű fegyvert és lőszert gyűjtött be, és a leszerelések is megindultak. Bár akadtak még kisebb tüntetések és a forradalmat támogató akciók, a szervezett ellenállás megszűnt, és kezdetét vette a megtorlás időszaka, amely a város lakóit sem kímélte.

Forrás: „Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)