A következő gondolatsorral Szentes város helyzetét fogjuk megvizsgálni az 1956-os forradalom idején. Szentes városa sajátos módon támogatta a forradalmat, amelyről alább szó lesz. Szervezett fegyveres harcok azonban nem bontakoztak ki.

A város eseményei október 22-től november 4-ig pontokba szedve:

Október 22: a városi diákparlamentben felolvassák az egyetemisták 16 pontját. Ezen az eseményen tűnt ki sokak közül Hering Béla (24 éves) gimnáziumi tanár, aki a későbbi események kapcsán fontos szerepet fog betölteni.

Október 23: Szentes utcáin katonai járőrök jelennek meg. Másnap, október 24-én mindenki feszülten hallgatja a rádiót szinte mindenhol, a munkahelyeket is beleértve. A helyi laktanyákban riadókészültséget rendeltek el, a városban nagyon feszült hangulat uralkodott.

Október 25: ezen a napon veszi kezdetét a város forradalmi élete. Több csoport kezd el gyülekezni az üzemekben és az utcákon. A vörös diktatúra ellen érzett harag a kommunista jelképek megsemmisítésében nyilvánult meg ezen a napon. A vöröscsillagokat több helyen leverték, majd összetörték, a vörös zászlókat eltávolították a helyükről, valamint a katonák a kommunista címeres sapkarózsáikat is eldobták.

Október 26: a tömeg a Kossuth téren gyülekezik és megkezdődik a szovjet ,,hősi emlékmű” elbontása. Az összegyűlt tömegre tűzparancsot adtak ki, amelyet a katonák nem hajtottak végre.

Október 27: Gujdár Sándor őrnagy a helyi műszaki zászlóalj parancsnoka a forradalom oldalára áll, segítségével ledöntik a szovjet emlékművet, majd ezt követően ráveszi a helyi párttitkárt a pártházban található fegyverek átadására.

Október 28: létrejön egy ideiglenes forradalmi bizottság, amely véglegesen október 30-ra áll fel és amelynek elnöke Gujdár Sándor. Az újonnan létrehozott Forradalmi Bizottság megszervezi a főváros élelmiszer ellátását, ezzel nagyban hozzájárulva a harcokhoz. Szállítottak élelmiszert többek között a Corvin közieknek is. Az élelmiszer szállítást egészen december közepéig folytatták.

A polgári lakosság, a tanyavilág és a gyári munkások, valamint néha a katonák összefogásaként tudott mindez megvalósulni. Az ilyesfajta élelmiszer szállítmányokról Pongrátz Gergely a következőket írja Corvin köz 1956. című könyvében: ,,Kötényben, kalapokban, levetett kabátokban vitték haza az emberek az élelmet, amit a vidék küldött a felkelőknek.  A magyar parasztság ily módon vette ki részét a forradalomból, és nagylelkű támogatásukért nemcsak a harcosok, hanem az egész főváros hálás volt.”

A Forradalmi Bizottság létrehozott különböző vagyon és személyvédelmi intézkedéseket is a forradalom napjaiban. Nemzetőrséget és járőrszolgálatot is szerveztek. Szentes fegyvertelen harcosai végül 1956. november 4-én a szovjet csapatok benyomulásának hatására úgy döntöttek, hogy nem veszik fel a harcot a szovjet túlerővel szemben. Szentes városában így az ország több városához képest békésen zajlottak le a forradalom napjai. Akárhogyan is,  bár nem folytattak fegyveres felkelést, de az élelmiszer szállítmányok nélkül talán a főváros harcosai nem tudtak volna olyan sokáig kitartani  (november 4-én csak Nagy Imre menekült el az országból, a harcok tovább folytak), mint ahogyan a ,,vidékiek” szállítmányai nélkül. Egy bizonyos: az a szolgálat, amelyet így nyújtottak, jelentősen megsegítette a forradalmat a fővárosban.