Melyik lenne kedvezőbb? A Fidesz vagy a Tisza választási győzelmének lehetséges következményei a szélsőjobb számára és a felnövekvő generáció szocializációját tekintve.

Nem tisztünk komolyabban foglalkozni a pártpolitikával annak szintalatti volta miatt, de hatással van tevékenységünkre és az elkövetkező – úgy néz ki, hogy szorosabbnak ígérkező – választásra tekintettel most kivételt teszünk. Úgy érezhetjük, hogy a mi szemszögünkből, vagyis a szélsőjobboldal nézőpontjából vizsgálódva alakulhatnak ki nem várt helyzetek és lehetőségek.

Először is vizsgáljuk meg, hogy milyenek a körülmények: mi a rendszer működésének és a két győzelemre esélyes párt világnézetének alapja? Lehet-e akármelyikük kormányzása előnyös egy valódi jobboldali közösség számára és a fiatalság jobbra tolódása terén?

A demokrácia elvetése

Már az írás elején érdemes leszögeznünk, hogy jobboldali alapvetésként természetesen elutasítjuk a demokráciát és nem gondoljuk, hogy legitim hatalom származhat a többség, egy egész néptömeg döntésének következtében. Ez szemben áll egy következetes jobboldali ember világnézetének azon fontos szegmensével, hogy az emberi létet, így magát a hatalmi rendszert is hierarchikus tagozódásban képzeli el. Semmiképp sem fogadja el a demokratikus működésből fakadó egyenlőség ideáját, ami a mai választások “egy ember, egy szavazat” elvében ölt testet.

A két párt működési elve és világnézete

Maga a rendszer természetéből következik, hogy aki hatalomra akar jutni, annak széles néptömeget kell maga köré vonzani. Ez már önmagában kizárja a minőség elvét, mivel a minőség nem a mennyiségben keresendő. Ebből fakadóan a rendszer legfontosabb taktikai eleme a populista politizálás. Mind Orbán Viktor, mind pedig Magyar Péter és pártjaik ennek megfelelően fogalmazzák meg üzeneteiket és tesznek intézkedéseket. Kommunikációjuk egészen egyszerűen a félelemben tartásra, a tömegek hergelésére és a demagóg ígéretekre épül.

Az évtizedek óta lebutított, materializált egyénekből álló tömegeket a leegyszerűsített üzeneteikkel és hazugságra épülő propagandájukkal hálózzak be.

Hiába gondolja akárki is, nem az adott polgárok döntik el, miként alakuljon az ország sorsa, mert a legtöbbjük a pártok agitációs munkájával válik agymosott, megvezetett (vagy megvett) szavazógépekké. A pártok működésének pedig éppen ez a lényege, másképpen nem kormányozhatnának.

Mindehhez szorosan kapcsolódik, hogy mindkét politikai alakulat megfeszített küzdelmet folytat a többségében emberalatti szinten egzisztáló cigányság köreiben. Nélkülük ugyanis számos körzetben már lehetetlen választást nyerni.

Világnézeti irányultság

A világnézeti vizsgálódásra áttérve feltehetjük a kérdést: miféle meggyőződés munkál a két félben, mikor csupán pártérdekeket képviselnek a többségi elv égisze alatt és szinte semmilyen értelemben nem látjuk értékek képviseletét?

Egy rövidebb válasz erejéig: jobboldalinak egyik sem nevezhető. Hatalmas tévedés annak nevezni őket. Már abban a vonatkozásban sem, hogy mindegyikük a demokráciát élteti, ami az egyenlőség hamis baloldali eszméjét implikálja.

Milyen világnézeti alapokon áll a Tisza párt?

Nem kell sokat vizsgálódnunk, ha meg szeretnénk állapítani, merrefelé orientálódik ez az újdonsült politikai formáció:

– Bódis Kriszta a szexuális deviancia népszerűsítésével és a cigányság sorsának szívén viselésével vált a párt egyik meghatározó alakjává.

– Nagy Ervin színész, ultraliberális eszmeiségével és hedonista életstílusával kardoskodik a párt elitjében.

– Kapitány István globalista üzletemberként csatlakozott a Tiszához és válna elsőszámú gazdasági szakemberré a leendő kormányban.

– Végül, de nem utolsó sorban Magyar Péter, a NER volt kegyeltje, a párt elnöke testesíti meg a képmutatás legmagasabb szintjeit, aki most (hamis) messiásként jelenik meg a tömegek előtt, hogy „elhozza Magyarország aranykorát”. Léteznek még köztük olyan rejtett tartalékok, akik hasonlóan “magasztos eszmeiségek” birtokában tevékenykednek a párt soraiban (Dávid Dóra, Tarr Zoltán, stb).

Mi a helyzet a Fidesszel?

A nagyobbik kormánypárt története az ide-oda helyezkedések sorát mutatja: liberálisból lett úgynevezett polgári jobboldali, majd jött a neokonzervatív fordulat, mindig hűségesen a pártokrácia elveihez igazodva. A mostani kampányban is többször használják magukra a jobboldali meghatározást, ami azonban egyenesen megtévesztő. Olyan politikai közösség használja magára ezt a kifejezést, amely a nepotizmus jegyében működik, tele van képmutató alakokkal és hazug pártkatonákkal.

Néhány példával szemléltetve:

– A kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országunkat szinte teljesen ipari országként “működtetik” és kiszolgáltatják a multiknak, valamint a saját nagytőkéseiknek.

– Nemi identitásunk védelme helyett egy gumiparagrafus szintjén “állnak ki” a devianciát népszerűsítő LMBTQ-lobbi ellen és a gyermekvédelem ügye mellett a normális családok védelmében. Vagyis sehogy. A társadalomromboló eszmék ellen való küzdelmükből semmi sem igaz. Épp ellenkezőleg. (lásd a 2025-ös buzivonulás résztvevőinek hatalmas száma).

– Etnikai identitásunk őrzése helyett pedig az általuk legálisnak nevezett bevándorlást, a vendégmunkások beáramlását pártolják és az egyre növekvő számú, társadalmi szinten óriási károkat okozó cigányságot szavazógépként fenntartva támogatják politikai érdekeik szolgálatában.

– A nemzet szuverenitására való hivatkozással ellenkezőleg egy tőlünk különálló állami entitás, azaz Izrael állam érdekeit tartják több esetben is szem előtt.

Azok a politikusok vagy kormányközeli megmondóemberek, akik pedig mindezeket megnyilvánítják, a jobboldali eszmeiség minimális szintjét sem hordozzák magukban. A hangoztatott szólamok nincsenek összhangban a tetteikkel.

De akkor kinek a győzelme lenne számunkra és a jövő generációjának helyes(ebb) irányba orientálódása tekintetében kedvezőbb?

A kormánypártok jelenlegi viszonyulása a szélsőjobbhoz

A kérdésre a válasz az, hogy valójában egyiké sem, de a helyzet azért közel sem ennyire egyszerű.

A Fidesz 2026-ra már tizenhat éve folyamatosan kormányoz, és ezen idő alatt megmutatkozott, hogy míg a (szélső)baloldali, kultúrmarxista, liberális hátterű szerveződéseket nem tiltják, azok különböző demonstrációkat, megemlékezéseket, vonulásokat és szobor avatást is (lásd a fővárosi IX. kerületben felállított – majd ledöntött – BLM-szobor esetét) végezhetnek, addig egy jobboldali alapon szerveződő közösség mindössze kordonok köre zárva tiltakozhat a rendőrök által biztosított “Budapest shame” felvonulás ellen.

Emlékezetes az az eset is, amikor egyik tagunknál a főpolgármesteri hivatal elé a „STOP LMBTQSTB PROPAGANDA” üzenet aszfaltra fújása után szinte azonnal házkutatást tartottak.

A Becsület napjára való utcai, köztéri megemlékezést törvényi szinten ellehetetlenítették. Nem utolsó sorban pedig a Budapesten található szélsőbaloldali Auróra klubnál vélt cselekmény miatt számos bajtársunkat egy hajnalban végrehajtott hatósági akció keretein belül vegzálták. De a felsoroltakon kívül is számtalan esetet lehetne említeni.

Ez a neokonzervatív Fidesz politikája velünk szemben, ami nem fog változni, és amely hatalmas károkat okoz a valódi jobboldali eszmeiség számára.

A Tisza lehetséges viszonyulása

A Tisza sem kecsegtet azzal a reménnyel, hogy általuk majd a szélsőjobb szabad kezet kap és nyíltan megemlékezhet Európa és nemzetünk hősi halottairól, vagy akár határok nélkül léphet fel a szélsőbaloldallal szemben. Bár pártelnökük értekezett arról, hogy a gyülekezési törvény megváltoztatásával még nekünk is lehetőséget biztosítanának megemlékezni.

Természetesen mindez csak hízelgő szavak összessége egy demokrata politikustól. Sőt, köztük lesz megtalálható éppen az a szélsőbaloldali és liberális erő, amely ellen militáns attitűddel kötelességünk küzdeni, úgy, mint a melegkonzervatív Fidesz politikájának következményeivel szemben.

A fiatal generáció szerepe és a szélsőjobb mozgástere

A fiatalság mindenkor fontos szereppel bír, így érdemes velük foglalkozni, mert az ő gondolkodásuk jövőnk formálásának egyik alapja. Az a fiatal generáció, amely most többségében Magyar Péterék támogatásában nyilvánul meg és a Fidesz nemzetinek és jobboldalinak hazudott politikája ellen lázad, az a Tisza győzelme esetén – a valószínűsíthetően kudarcos kormányzás következtében – jobboldalra húzhat és lázadhat. Legalábbis egy része. Az elmúlt 16 év alatt felnőtt egy nemzedék, aki a Fidesz kormányzásán kívül nem látott mást és változtatni akar. Sajnos köztük sokan abban a tudatban élnek, hogy ez a jobboldaliság elleni harcot kell jelentse a Fidesz áljobboldali politikájának köszönhetően.

Ezen a ponton érdemes párhuzamot vonni a 2006-os eseményekkel, amikor az őszödi beszéd következtében fiatalok tömege lázadt fel jogosan a korrupt és hazug baloldali rendszer ellen. Ezek a fiatalok mind jobbra húztak és komoly társadalmi erőt képviseltek.

Manapság a Tisza fiatal szavazói között megtalálható az az LMBTQ-pártoló és aktivista réteg is, akik közül nagyon kevés eséllyel fog jobbra lázadni akárki is a párt esetleges sikertelen kormányzása következtében. Ők majd találnak maguknak másik baloldali pártot vagy szervezetet. A fiatal korosztály körében ugyanis – éppen a Fidesz megengedő és álságos politikája következtében – komoly áldozatokat szedett a buzilobbi, és ez sajnos egyáltalán nem lezárt folyamat. A saját fiataljaik körében az opportunizmust, a nagyravágyást és a gőgöt ültették el, a velük ellenséges fiatalok között pedig az LMBTQ ideológia terjedését és a baloldalhoz való tartozás útját kövezték ki következetlen politikájukkal.

Azonban egy bizonyos réteg, amelyet most csak a Fidesz utálatán keresztül (gazdasági helyzet, közintézmények állapota és működése, korrupció) visz a kormányváltás reménye Magyar Péter táborába, azok között nagyobb esély van egy előre megjósolható csalódottság következtében arra, hogy a baloldali, liberális elemekkel tarkított kormányzó párt ellenében – annak kártékony elemeit észrevételezve – jobbra tolódna. Ez természetesen a jövő kérdése, és ehhez elsősorban a választásokat a Tisza pártnak kellene megnyernie.

Számunkra a tér leszűkült a jelenleg regnáló kormánypártok politikájának következtében és egy leendő baloldali kormány lehetőséget nyithatna, hogy bizonyos tekintetben szabadabban és nagyobb teret nyitva küzdhetnénk a dekadens eszmékkel szemben.

Míg a Fidesz ellenzékben sem tudná bizonyossá tenni, hogy valódi jobboldali értékek mellett áll ki (a hitelesség nem lesz az erősségük továbbra sem), addig mi aktivitásunkkal, erőt mutató utcai jelenlétünkkel és üzeneteinkkel még komolyabb harcot tudnánk vívni az új rendszer ideológiájával szemben, ezzel nagyobb esély nyílhat a fiatal generáció becsatornázására a szélsőjobb táborába. Természetesen nem minden ilyen fekete-fehér és könnyen tervezhető, ezért – mint ahogy korábban is – szükség lesz nem várt esetekre felkészülni vagy adott esetben gyorsan reagálni adott politikai helyzetekre.

Végezetül tehát jót egyik párt győzelmétől sem várhatunk. A harc így is, úgy is folytatódni fog számunkra, mivel mindkét fél az ellenségeink közé tartozik. A kérdés csak az, hogy milyen keretek között valósul meg ez a harc.

Rendszerváltás a rendszer részeként?