Kik ezek az alakok és mit tudhatunk róluk? Felhasznált bábok vagy a fehér faj megmentői? Tényleg soviniszták-e? Magyargyűlöletről beszélhetünk-e az esetükben?

Február 24. óta, mióta Oroszország megtámadta Ukrajnát, gyakorlatilag ömlenek az információk a média legkülönbözőbb szegmenseiből. A hatalmi központok médiagépezetei olyan (dez)információs zűrzavart idéztek elő, és példátlan manővereket írtak le azóta. A médiatér darálójába került az Azov nevű ukrán katonai egység is, amelyet a háború előtt a szélsőjobbhoz sorolt mindenki. A zűrzavarban előfordulhatott, hogy magukat szélsőjobbhoz sorolók támadták az alakulatot (sokszor mélyen szintalatti stílusban), míg liberálisok keltek annak a védelmére, minimum relativizálva világnézeti beállítottságukat. Aztán pedig mindenki értesülhetett róla, hogy 82 napon keresztül, szinte felfoghatatlan körülmények között álltak ellen az orosz ostromnak Mariupolban, az Aovstal acélgyár területén.

A felmerülő kérdésekkel kapcsolatban kerestük meg G-t, a neve elhallgatását kérő “Azov-szakértőnket”, aki másokkal szemben, már jóval a háború előtt foglalkozni kezdett a -többféle értelemben is- különleges alakulattal.

 

N.Z. -Kérlek röviden mutasd be az Azov történetét!
G: Ehhez vissza kell mennünk egészen 2014-ig. A már jól ismert majdani események kovácsolták össze az akkori ukrán szélsőjobboldali színteret. Kezdetben a Jobb Szektor látta el ezt a feladatot, de hamarosan az elitebb ukrán hazafiak önálló csapatot hoztak létre, néhány 100 fővel Andrey Biletsky vezetésével, aki egyben egy sokat látott politikai aktivista és a színtér által tisztelt vezető volt. Elhivatottságuk és szervezettségük hamar kiemelte őket a többi önkéntes csoport közül. Ehhez párosult még, hogy a nemzetközi “kalandorok” is náluk kötöttek ki többségében, mintegy 25 országból. 2015-re pedig hivatalosan elitcsapattá váltak, immár az ukrán hadsereg kötelékén belül. Az utánpótlás kinevelése és a folyamatos gyakorlatok szintén 2015 óta jellemezték az alakulatot, így nem érte őket váratlanul az orosz agresszió. Jelenleg a legkritikusabb időszakát éli a csoport.

 

N.Z. – Igaz-e, hogy zsidó oligarchak és/vagy a CIA hoztàk létre ezt az alakulatot?
G: Nem, ez teljesmértékben csupán egy “jól hangzó” tévhit, ami gyorsan tud terjedni, vagy jól néz ki egy kattintásvadász bejegyzésben. Az alakulatot többségében szélsőjobboldali huligánok és fiatal aktivisták hozták létre. Az alapítók pedig “kipróbált”, a jobboldalon régóta ismert személyek voltak.

 

N.Z. – Igaz-e, hogy zsidó oligarchák pénzelték, pénzelik az Azovot?
G: Ez abban a formában igaz, hogy valóban vannak zsidó oligarchák az Azov finanszírozói között, például az Azovstahl (egykori) tulajdonosa. A CIA kiképzőket és fegyvert biztosan szállít és szállított Ukrajnába, konkrét finanszírozásai arányokról nem nagyon vannak információk (erről egyébként kb. senkinek nincs információja az érintetteken kívül, azoknak sem, akik könnyen dobálóznak efféle vádakkal – a szerk). Azt szeretném azért elmondani, hogy a háború előtt az Azov ezred tagjai egy nagyságrenddel magasabb zsoldot kaptak mint a más alakulatnál harcoló bajtársaik.

N.Z. – Vilagnézetileg bekategorizálható-e az Azov?
G: Roppant jó és érdekes kérdés. Az alapítók között is elég vegyesen vannak reprezentálva például a vallás tekintetében az emberek. Kiemelném Alex Levkint a M8L8TH együttes frontemberét, aki több telegram csatornát is üzemeltet, amelyeken ideológiai propagandát találhatunk és szorosan köthető az Azovhoz. Ha mondhatok ilyet, akkor ez a klasszikus, hitlerista NS vonalat követi. Hivatalos ideológiának azért ezt nem lehet mondani, de az biztos, hogy a katonák jelentős része büszke a fehér származására és egyfajta modernkori fehér keresztes harcosnak tartja magát. Azt még szeretném megemlíteni, hogy a nemzetközi pezsgések és mozgások miatt, a szervezeten belül a nyugaton jobboldali körökben már régóta uralkodó tradicionalista világnézet is meglehetősen elterjedt. Általánosan kijelenthető viszont az antiliberalizmus és az antikommunizmus. A jelenlegi háborút is a II. világháború folytatásaként értelmezik, az orosz/szovjet imperializmus ellen.

 

N.Z. – Milyen emberek alkották, illetve alkotják az Azov állományát?
G: Az alakulásnál az ukrán szélsőjobb színterének keménymagja volt az Azov gerince, illetve a külföldi önkéntesek. Nem lennék korrekt, ha nem említeném meg külön azokat az orosz nemzetiszocialistákat, akik az Azov kötelekében küzdenek az orosz állam ellen. Természetesen idővel sok olyan ember is csatlakozott, aki politikailag “függetlenebb”, de mindenképpen jobbra húz a szívük.

 

K.G. – Milyen a viszony az Azov és az ukrán kormány között?
G: Jelen esetben komoly egymásra utaltság van, hiszen háború van. Ugyanakkor az Azon vezetői általában nem adják meg a katonai tisztelgést Ukrajna csúcsvezetőinek sem, akik a nyugati hatalmak kihelyezett bábjai. Azt meg kell érteni, hogy az Azov az ukrán hadsereg része, nem szakadár ág, annak ellenére, hogy annak indult 8 évvel ezelőtt. De hallani sok olyan információt, hogy számos kérdésben “kezelhetetlenek” és nem nagyon hallgatnak mindenben a vezérkarra, vagy valamilyen általános politikai nyomásra. Ellenben az Azovstahlban engem is meglepett, hogy végül feladták magukat “fentről érkező” parancsra, többek között az ezred parancsnoka Denis “Redis” Prokopenko is.

 

N.Z. – Tudunk-e magyarellenes megnyilvánulásról az Azov részéről?
G: Régóta figyelem az ezred körüli dolgokat, és ez a pont magyarként különösen érzékeny számomra. Míg a Szvobodánál, vagy a Jobb Szektornál hangsúlyos az ostoba és mérgező sovinizmus, addig az Azovban ennek semmi jele nincsen. Biztosan tudnánk találni olyan embereket az ezred kötelékében akik soviniszták, de egyáltalán nem ez a jellemző és ideológiai vagy vezetői szinten ennek semmi jele. Hozzáteszem, hogy egy nemzetközi alakulatról beszélünk ahol 20-30 nemzet harcol vállt vállnak vetve, még akkor is, ha erről ma már kevés szó esik.

 

N.Z. – Van bármilyen kapcsolat a magyar szélsőjobb és az Azov között?
G: A szigorú titkosszolgálati és katonai megfigyelés miatt, még a háború előtt is nehézkes lett volna. Az alakulás környékén volt egy Intermariummal kapcsolatos nemzetközi esemény, ahová magyarok is kaptak meghívást, de ez a találkozó végül nem valósult meg.

 

N.Z. – Jobboldali szempontból, hogyan értelmezhetjük az Azov helytállását Mariupolban?
G: Gyakorlatilag egy reménytelen helyzetbe kerültek bele, hiszen mind a létszám, mind a tűzerő jóval nagyobb volt az orosz oldalon már a kezdetektől. A harcoknak itt egyfajta szimbolikus és presztízs jelentősége is volt. Ugyanis Mariupol volt az első város, ahol az Azov jelentős harctéri sikereket ért el, itt vált igazán acélossá az ezred, hogy stílusos kifejezéssel éljek, illetve magának az Azov központjának is itt volt a helyszíne a kezdetektől. Ezeknek a fényében az Azovstahl védői hősiesen küzdöttek, körbezárva, kilátások nélkül az állam és a szövetségeseik teljes támogatottsága nélkül. Azt hiszem mindenképpen tisztelendő, és az ostoba kritizálásnak az ő esetükben egyáltalán nincs itt helye. További sorsuk bizonytalan és tartok tőle, hogy a múltbeli események miatt a legrosszabb megtorlás vár rájuk most, legfőképp az ideológiai nézeteik miatt.

 

N.Z. – A Mariupolon kívüli Azov egységek jelenlegi helyzetéről, harcairól mit lehet tudni?
G: Ukrajna több területén harcolnak, többek között Kijev, és a kijevi elővárosoknál teljesítenek szolgálatot, illetve a Zaporozsje környéki szakaszon sikereket is értek el, nagyobb területeket visszaszereztek az oroszoktól más egységekkel közös akció során. De mint tudjuk az a lényeg, hogy a háborút ki nyeri meg…

 

N.Z. – Végülis az Azovot és a tevékenységét tekintve milyen konklúziót vonhatunk le?Terroristák? Vadbarom sovinisztàk? Szabadságharcosok? Fehér fajvédők?
G: Számomra a bátorságuk és elhivatottságuk példaértékű. Egy jövőbeli valódi magyar jobboldal kiépülésekor is érdemes lesz felhasználni számos elemet abból, amit az Azov is használt az eddigi működése során. Terroristáknak semmiképpen nem nevezném őket, a csecsen söpredéket már annál inkább. Sajnos azt tapasztalom, hogy a magyarok körében itt nagyon nagy félreértések vannak és egyfajta sajátos, valójában a valóságban nem létező, hamis világképet alakítottak ki az eseményekről és annak szereplőiről. Az ukrán nép számára mindenképp szabadságharcosokról beszélhetünk.

 

N.Z. -A liberális média minimum elnézően, néha szinte támogatólag ír az Azovról. Erről mi a véleményed?
G: Ez szokatlannak tűnhet, de valójában nem az. A “homoglobo” nemzetközi hálózat és annak minden csápja, gondolok itt például a rendkívül káros 444.hu-ra, egy parancs vezérelt gépezet. Itthon a HVG és a 444 volt akik főleg elismerősen írtak az Azovról, ezeket a cikkeket természetesen elolvastam. “Érdekes”, hogy a 444 cikkében semmi önálló gondolat nem volt, nagyjából átvették a Guardian ide vonatkozó cikkét, felületesen lefordították magyarra és fizetőssé tették hazai olvasóközönség számára… Egyébként ez a hazai szélsőbal színterén kissé kiverte a biztosítékot. Egyben tekintve a nagy képet, azért nem meglepő -visszakanyarodva az első gondolatomra- mert az sajnos tisztán látszik, hogy az Azov harcosainak, akik rögtön az első sorban mentek a frontra, jó része nem fog onnan visszatérni élve. Vagy ami még rosszabb fogságba esik… így igazából elvégzi azt, amit a szivárvány szekció sosem tudna, igaz harcosként viselkedni.

 

K.G. -Az oroszellenes sovinizmus jellemző volt-e a háború előtt, illetve azóta mi a helyzet ezzel?
G: Mostanra rendkívül nagy méretet öltött az oroszellenes sovinizmus, ami a háború egyenes következménye. Előtte is jelen volt, de inkább a putyinista neosztálinistákról esett szó. Mostanra már egy általános oroszellenes sovinizmus, orkozással karöltve lett a trend. Szintén “érdekes”, hogy ez nagyjából teljesen fekszik annak az elvárásnak, amit a nyugat diktál.

 

– Ivan /Világnézet/ Nacionalista Zóna –