Ha dél van, akkor megszólalnak a harangok. Ezt nem kell nagyon magyarázni, hogy miért is szól az a bizonyos fém búra. Ha valaki még sem jártas a történelem tudományában, akkor nézzünk egy gyorstalpalót.

 

A magyar-török háborúknak se szeri se száma, volt belőlük sok. 1365-ben Nagy Lajos Bulgária északi részét vette célba, amíg a törökök a déli részét, s a szerb lakta területeket. Lassan elkerülhetetlen volt a konfrontálódás, 1366-ban VI. Orbán pápa keresztes hadjáratot hirdetett. Magyarország és Savoya összefogása irányította a támadást, mely győzelemmel zárult.

Ugorva egyet az időben, közel száz évet, lássuk mi történt. Ahogyan a török előretörése történt, még Luxemburgi Zsigmond had szervezeti reformjának köszönhetően kialakult a végvárrendszer. Ez az oszmánok elleni védelmi rendszer alappillérei voltak. Funkciója kettős: a környező területet védték, illetve a helyőrségek képesek lettek volna az ellenség utánpótlási útvonalának elvágására, ha kikerülnék őket.

Két alakot érdemes megemlíteni, akik a végek életét megörökítették költeményeikben, Balassi Bálintot és Tinódi Lantos Sebestyént. 1426 májusában került magyar kézre Nándorfehérvár és ettől fogva lesz kulcsszerepe, amit a földrajzi helyzetének köszönhet. A víz, ami a legnagyobb értéke volt, mely ivóvizet jelentett és utánpótlási vonalat is.

1453.-ban Konstantinápoly elesett, és így szabad volt az út Európa szívébe. II. Mehmed egész Európából magához dédelgette az ágyúöntéshez értő szakembereket, és jól felszerelve megindította 1456-os hadjáratát. A sereg létszámát illetően a korabeli feljegyzések túloznak, de valóságban közel 70 ezret számlált, melyből 40 ezer reguláris és 30 ezer irreguláris főt jelentett. Ezzel szemben a védő sereg 5-7 ezer fő, de a viadalban részt vettek számát még erősíti Hunyadi János 12 ezer fős serege és a becslések szerint 30-35 ezer fős Kapisztrán János keresztes hadereje.

Az ostrom július 4-én kezdődött. II Mehmed egy rohammal szerette volna bevenni a várost, melyet előbb kiéheztetett volna. Így került sor a vízi blokádra is, amely 200 hajót jelentett összekovácsolva Zimony fölött a Duna szélességében. A harcok elkezdődtek és a „dunai ütközetre” is sor került.

Hunyadi és Kapisztrán serege nem volt képes megtámadni az ostromló törököket, mivel a Száva szétválasztotta őket egymástól. Így adott a feladat, a hajó zárat kellett áttörniük. A magyar vezetés kihasználva az oszmánok helyzetét előnyt próbált kovácsolni maguknak, mivel a későbbi belgrádi kikötőből a hazai hajókkal 1 nagyobb és 40 kisebbel hátba tudta támadni a blokádot. Ezt segítette több mint száz kisebb szerb drégely és néhány szintén szerb sajka. Sajnos úgy alakult a csata, hogy az ádáz küzdelem ellenére sem sikerült áttörni a zárat. Öt órás küzdelem után azonban Szilágyi Mihály 40 szerb naszád támogatásával már sikeresen át tudta törni a török hajófalat és ezzel szabad utat nyert a várba.

Az ostrom második szakaszában az éjszaka leple alatt feltöltötték a vár állományát és éléskamráját. A szultán még mindig bízott a győzelmében, és romhalmazzá lövette a várat, majd július 21-én támadásba lendült.

Hiába, tette azt nem járt sikerrel, több keresztény harcos helytállásának köszönhetően, Dugovics Titusz példájából erőt merítve a védők 22-e hajnalra az utolsó muzulmánt is kiszorították a városból. Ezzel azonban nem ért véget a csata. A végső ütközet csak ezután következett.

A két vezéregyéniség Kapisztrán és Hunyadi között nem volt teljes az egyetértés. Ennek köszönhetően Kapisztrán emberei önálló akcióba kezdtek és a török táborra törtek.

II. Mehmed döntése volt az a pont, ami eldöntötte a csata kimenetelét. A tüzérséget védelem nélkül hagyta és Hunyadi ezt kihasználva kitört a várból és elfoglalta állásaikat. Ezzel hátba támadva, lövette az oszmán csapatokat. Az ellenség soraiban pánik kezdett eluralkodni és káosz. A szultán maga is csatasorba állt, meg is sérült. Emberei őt mentve feladták a küzdelmet és visszavonulásra kényszerültek.

A védők egy újabb támadástól tartva visszavonultak a várba és az éjszakát ott töltötték. Másnap szembesültek azzal, hogy az éj leple alatt a török hadoszlopoknak csak hűlt helyét találták. A török uralkodó visszavonult Konstantinápolyba.

Több fontos dolgot szeretnék itt megjegyezni:

  • A Nándorfehérvári diadal hatására közel hetven évig megtorpant az oszmán előretörés.
  • A védők győzelme nem csak magyarokon múlott, hanem a szerbek segítsége is kellett.
  • Dugovics Titusz alakja maga a hősi önfeláldozás, hazaszeretet és keresztény Európa védésének szimbólumává vált.

Ahogy akkor, most is ugyanaz a veszély fenyegeti szeretett őskontinensünket, a civilizáció bölcsőjét. Szükség van ilyen összefogásokra, Dugovics Tituszokra. Ráadásul, az ellen nem csak kívülről támad, hanem már belülről is bomlaszt. Társadalmi szinten kezd tudatosodni, hogy hova is vezet a „wilkommen” politika.

Európa egy részében szinte megállíthatatlan ez a színes szekularizált folyamat. Ember embernek lesz farkasa, a jó megszűnik és az egészségtelen individualizmus veszi át helyét. Azt gondolom ez a folyamat még megállítható több helyen, s igen is vannak próbálkozások erre.

Nem kell messzire menni a „Defend Europe” ismerősen csenghet köreinkben. Fontosnak tartom első lépésként, lokális szinten kell közösségeket kiépíteni, amiket az előző rendszerek leépítettek. Összefogásra van szükség, mert egyenként gyengék vagyunk és eltűnünk a semmiben. A magányos hősök korán halnak, tartja a mondás.

Összességében a címadó kérdésre a válasz: Értünk, Európa védőiért!

 – Piedone / Örökség / Nacionalista Zóna –