A sport, a testmozgás modern megközelítése, felfogása korlátozza és beszűkíti a lehetőségeket az ember számára. Pedig a gömbszerűség, mint hozzáállás és megközelítés, a sportban is nagyon fontos. Ezt a témát boncolgatja a következő írás.
A mai kor emberén gyakran láthatjuk, hogy ha rendelkezik egyáltalán valamiféle mozgáskultúrával, az is nagyon korlátozott, merev és gyakran egy adott sportág mozgáskészletéhez van kötve. Ebből kifolyólag, ha az ilyen ember egy számára ismeretlen mozgásformának és terhelési szintnek van kitéve, akkor a teste nem, vagy csak nagyon nehézkesen tud alkalmazkodni hozzá. Ennek okai között szerepel a koncentráltság hiánya, a rugalmas alkalmazkodásra való képtelenség, de legfőképpen a mozgásformákon belüli gömbszerűség kiaknázatlansága.
Mi a gömbszerűség általánosságban?
Az önfejlesztés azon célja, hogy képességeinket minden területen felhozzuk egy alap szint feletti magasságba és hogy az életnek a lehető legtöbb területén fejlődjünk. Lehetünk olyan műveltek, hogy a fejünkben több lexikon anyaga is elfér, ám mégsem vagyunk gömbszerűek, ha azt a sok könyvet nem vagyunk képesek egyszerre „megemelni”. A művelődés, a sport, a hitélet, a társasági élet, a kontempláció egymással nem helyettesíthető és egymás kárára nem elhanyagolható tényezők.
Hogyan kell elképzelni ezt a sportban?
A felkészültség lemérhető a test által ismeretlen mozgásformák alatt adott reakciói alapján. Lehet valaki nagyon jó futó, ha közben nem tud megfelelően esni vagy talajt fogni egy ugrás után. Lehet valaki jó ökölvívó, ha pár méter úszás után nem bírja levegővel a másfajta terhelést. Gondoljunk csak az antik görög olimpiára, ahol még a pentatlonban nem képeztek külön versenyszámokat a diszkoszvetés, a gerelyhajítás, a távolugrás a futástól és a birkózástól, így az adott versenyző nem az egy-egy sportágban nyújtott teljesítményével, hanem az összteljesítményével érdemelte ki a babérkoszorút. Az emberiség története során elsőként kialakult mozgásformák, mint az ugrások, dobások, a futás és a mászás, (amelyre az idő előrehaladtával a legtöbb sport épült) a modern kor embere számára jóformán már kihívást jelentenek. Ez is remekül példázza azt, hogy a komfortzónánk nagyon beszűkült és a komplexitást már nem a szükség hozza ki a testünkből, hanem csakis az akarat. A futni akarás, a mászni akarás, az izzadni akarás, a fáradni akarás és a mindent újra próbálni akarás.
A fizikai teljesítmény szélesebb spektrumának megtapasztalása
A sporton belüli gömbszerűségnek a célja tehát kifejezetten az, hogy minél sokrétűbb és komplexebb mozgásformák elsajátítása révén egyre komfortosabban és magabiztosabban reagáljon a testünk különböző terhelés alatt. Aki ennek gyakorlásában el tud mélyedni, annak megterem minden új próbatételből származó előny és ajándék. A fizikai előnyei egyértelműen a felkészültség és az állóképesség megnövekedése és a különböző mozgásformák révén a legkülönfélébb izomcsoportok erősödése. Személy szerint a fizikai terhelés szélesebb spektrumát tudtam megtapasztalni, hiszen egy nehéz teljesítménytúrától elkezdve a legenyhébb lazító jóga gyakorlatokig, az izomfájdalom legkülönfélébb változataival találkozott a testem.
Ezzel párhuzamosan pedig mentálisan a teljes emberi jellem és karakter pozitív fejlődése is megtörténik. E sorok írójaként szerencsésnek tudhatom magam, hiszen évekig versenyszerűen röplabdáztam, melyből a csapatban gondolkodást azóta is fontos képességként őrzöm. Fontos megtapasztalni, hogy van egy adott pozícióm, ahol én egy segítő vagyok a többi társ feladatában és a többiek is nekem segítenek és ez adja a sikerességet. A keleti küzdősportos éveim alatt megtapasztalhattam a tiszteletet, az érdemelvű és rangidősségen alapuló hierarchiát, valamint a küzdősport mivoltából adódóan egy másik ember ritmusához való alkalmazkodást. Terepfutóként a teljes magamrautaltság és az önálló tervezés során kell jól teljesítenem.
Elősegíti az összetett szellemi, testi átélést
Szellemi – lelki szempontból megközelítve pedig, a sportolás komplex módja hozzájárul ahhoz, hogy a testem felett Én-Önmagam legyek az egyetlen és kizárólagos úr. Hogy ne a körülmények, a víz, a terep, az ellenfél, a labda vagy egy eszköz hatalmasodjon el felettem, hanem a mozdulatom kivitelezésének teljes tudatában és akaratában legyek. Ezzel pedig az adott pillanatban Én-Önmagam legyek az egyetlen irányító mozdulataim, a testem felett.
Az ellenerők, amelyek kívülről érik a testem, azok tulajdonképpen bennem és belőlem is érkeznek. Hiszen a félelem, a fáradtság, a lustaság mind belülről adott reakciók. Egy hegy annyira meredek, amennyire bennem meredeknek érződik, a víz annyira sűrű, amennyire bennem sűrűnek érződik.
A sokrétű sportolás elősegíti a még összetettebb lelki-szellemi-testi átélést és minőségivé teszi azt. Fontos hogy ne csak érezzünk, hanem észleljünk, érzékeljünk, megtapasztaljunk, akkor és ott átéljünk.
Minél több irányból ismerem meg a testem által adott reakciókat, annál közelebb jutok az esszenciális Én-hez és annál kevesebb disszonancia lesz a test és a szellem kapcsolatában. Ha pedig, mint egyének teljesen tisztában vagyunk a képességeinkkel és tudatosak vagyunk a cselekedeteinkre, akkor mi, mint közösség miket érhetünk el? A sport mindig honvédelem, más nem is lehet a válasz erre a kérdésre. Így hát, sportoljunk, próbálkozzunk, küzdjünk, épüljünk a lehető legtöbb sport és mozgás által közösen!
– Vigil ilis Sub Umbra / Világnézet / Nacionalista Zóna –
A fájdalom átmeneti, a dicsőség örök! – interjú a Pennsylvania Active Club aktivistájával
Vélemény, hozzászólás?