A marosvásárhelyi pogromot a Szekuritátét felváltó, frissen alakult titkosrendőrség létjogosultságának igazolására használta fel. Az erőszakos akció hatására a magyarság körében újabb kivándorlási hullám kezdődött. Magyarország – ahol március 25-én rendezték a szabad parlamenti választások első fordulóját – a hírek hallatán hivatalos tiltakozásba kezdett Bukarestnél és nemzetközi fórumokon is. Számos nagyvárosban demonstrációk voltak, Budapesten, a Hősök terén több ezer ember tüntetett.

​A román kormány ugyanakkor Magyarországot tette felelőssé, mondván, hogy a március 15-i ünnepségek alkalmából Romániába érkező magyar állampolgárok „a román nép nemzeti érzelmeit sértő nyílt támadásokra ragadtatták magukat”. Az események fő okát „a Románia ellen irányuló nacionalista, soviniszta és revizionista uszításban” jelölték meg.

A marosvásárhelyi pogrom valódi felelőseit nem nevezték meg

​A történtek utáni „igazságszolgáltatás” módja a helyi ügyészség és bíróság részrehajlását bizonyítja. A marosvásárhelyi eseményekért elítélt személyek kizárólag romák és magyarok voltak, magasabb beosztású közösségi vezetőt viszont egyik táborból sem ítéltek el. A helyi ügyészség és bíróság több tagja közvetetten vagy közvetlenül érintett volt a konfliktust megelőző etnikai vitákban. („Meglátásom szerint az ítéletek március 20-án este, a hadsereg jelenléte ellenére bekövetkezett magyar sikert kívánták megtorolni, ellensúlyozni. Az ügyészség akkor is megtehette volna, – ma is megtehetné – hogy felgöngyölíti a szálakat, és eljut azokhoz a személyekhez, csoportokhoz, akik közvetlenül szerepet vállaltak a konfliktus ilyen mértékű kiteljesedéséhez. Ha megneveznénk például konkrétan, hogy kik voltak a görgény-völgyiek felbujtói, szervezői” – a szerző.)

​Az etnikai arányok átbillenésében is meghatározó szerepet játszottak az akkori események.

A város főterén végigsétálva ma már csak elvétve lehet hallani magyar szavakat. Ennek a jelenségnek oka egyrészt a megfélemlített magyarok áttelepedése az anyaországba, másrészt a helyükbe szivárgott, számos előjogot élvező románok megjelenése Marosvásárhelyen.

A románok felől nincs akarat a múltban történtek tisztázására

Az elmúlt évek, évtizedek tükrében felmerül a kérdés: hogyan is gyógyulhatnának be a sebek mindaddig, amíg a mindenkori hatalomnak esze ágában sincs felfedni az igazságot? Azt jól tudjuk: az igazságszolgáltatás a pogrom egyetlen román felbujtóját, szervezőjét vagy résztvevőjét sem ítélte el, kizárólag magyarokat és cigányokat vetettek börtönbe. A magyarok keresték a két Bolyait, hogy számoljanak le velük? A magyarok tépték, törték, zúzták a kétnyelvű feliratokat? A magyarok füstölték ki az RMDSZ-székház padlásáról az oda menekült magyarokat? A kérdések költőinek tünnek, hiszen a román értelmiség egyik helyi képviselője, Mihai Gingulescu néhai színész–politikus is azt állította, hogy

ʼ90 márciusáért kizárólag a magyarok felelnek, hisz „mindent elkövettek Erdély leszakításáért és Magyarországhoz való csatolásáért”.

​A kialakult kölcsönös bizalmatlanság a mai napig nem szűnt meg. A román fél következetesen arra törekszik, hogy pozícióit tovább erősítse, és a nagyobb volumenű magyar kezdeményezéseket blokkolja, lásd a katolikus iskola vagy a MOGYE ügyét.

Novellapályázat a kápolnapusztai tragédia 80-ik évfordulójának emlékére 1945. március 16.