Május 10-én Sopronban ad koncertet a Vérszerződés, az Álarcband, a Valhalla akusztik és az Over Forty zenekarok. A felhozatal magért beszél, izgalmas estének nézünk elébe, és maguknak a fellépőknek is már most vannak olyan emlékeik, történeteik és információik, amiket nagyon szívesen megosztanának a közönségükkel. Éppen ezért is készítettünk mind a 4 bandával egy-egy rövid interjút, amit egyesével fogunk megosztani olvasóinkkal az elkövetkező hetek folyamán. Az Álarcband talán nem szorul különösebb bemutatásra. Vagy mégis? Megtesszük!

– Álarcband… Nem is tudok első kérdésként mást feltenni, no, de kik vannak az álarc mögött?

– Annak idején az egyik külföldi fellépésünket úgy konferálta fel a Bulldog Breed énekese, hogy „Itt van egy magyar zenekar, sajnos olyan csúnyák a tagok, hogy kénytelenek maszkkal eltakarni az arcukat, de azért fogadjátok őket szeretettel…” 😊 Az álarcok már jó ideje a banda imidzséhez tartoznak, mint mondjuk a Kiss-nek, vagy a Slipknotnak, valahogy így alakult a dolog.

– Ugyan csak néhány éve tűnt fel ez a zenekar név a koncerteken, de azt azért sejthetjük, hogy népiesen szólva „nem ma jöttetek le a falvédőről”…

– Igen, a falvédőről már lejöttünk egy pár éve, reméljük még sokáig itt leszünk, hogy szórakoztassuk a közönségünket és hogy egy kicsit bosszantsuk az ellenlábasainkat, ami nekünk jelent szórakozást. Régen a punkok dolga volt a polgárpukkasztás, ma pedig nekünk jutott az a szerep, hogy a komoly problémákra rávilágítás mellett a puszta létezésünkkel borzoljuk a szemellenzős, besavanyodott, előítéletes figurákat a szélsőbaloldalon. És lássuk be, ez nagyon vicces tud lenni!

– Falvédő, vagy fajvédő?

– Ó, egy remek szóviccért a Dunát átúsznám. A mókát félretéve, a fajvédelem a jelenlegi helyzetben fontosabb, mint valaha. Ha ezt nem ismeri fel Európa népe záros határidőn belül, akkor 50 év múlva lehúzhatjuk a rolót és irány a rezervátum unokáink számára, ha még egyáltalán életben lesz valaki. Lehet csukott szemmel élni, mindenért a gonosz nácikat hibáztatni, utópiákat kergetni, hogy minden ember alapvetően jó, aztán mikor szembejön a valóság egy késsel támadó alak, vagy egy tömegbe hajtó jármű képében, akkor szerte foszlanak a liberális álmok egy pillanat alatt.

– Valamikor a 2000-es évek elején láttam egy interjút egy álarcos zenekar akkor még megmaradt tagjaival, akik arra hívták fel a figyelmet, hogy a zenekarok jól gondolják meg, mit és hogyan fogalmaznak meg. Szerinted ez még mindig megállja a helyét? Vajon azóta sem változott semmi ebben az úgynevezett „fasiszta diktatúrában”?

– Vannak lazább és szigorúbb időszakok, talán az utóbbi időben a zenekarok tagjait nem éri annyi közvetlen zaklatás a dalszövegeik miatt, mint korábban, most inkább a koncertek szervezését akadályozzák újra azok a kezek, akik annak idején is komolyan dolgoztak azon, hogy meghiúsítsák a fellépéseket. Fasiszta diktatúra? Olaszországhoz csatoltak minket, míg aludtam? 

– Jelen interjúnk egy soproni koncert kapcsán készül. Majdnem napra pontosan, de 29 évvel ezelőtt lett volna egy koncert, ugyan nem Sopronban, de a régióban, amit akkor ellehetetlenítettek, gyakorlatilag betiltottak. Azon a koncerten az Archívum, a Valhalla és a Vérszerződés léptek volna fel. Van esetleg ezzel kapcsolatban valami emléked, gondolatod, amit megosztanál velünk?

– Igen, úgy emlékszem, hogy ez volt a legelső NS koncert Magyarországon, amit láthatatlan kezek sikeresen megakadályoztak. Korábban gond nélkül szervezhettünk koncerteket az egykori Viking Clubban, vagy vidéki városokban egyaránt. Tehát 1996 májusa körül értünk el egy olyan népszerűségi csúcspontot, ami a hatalomnak már sok volt. Valószínűleg úgy érezték, hogy kezdünk veszélyt jelenteni a társadalomra. Később ez a koncertmegakadályozó technológia egyre komolyabb méreteket öltött és megkezdődött a harc a rendezvényszervezők és a szolgálatok emberei között, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal a mai napig tart.

– Hogyan értékelnéd az akkori és a mostani zenei színteret?

– Össze se lehet hasonlítani a kettőt. Az akkori generáció annyira lelkes és aktív volt, hogy a semmiből építettük fel egy egész színtér igen komoly alapjait, amire a mai napig lehet támaszkodni. Az akkori társaság minden tagja talált a képességeinek megfelelő feladatot, amivel szó nélkül, kérés nélkül hozzátette a magáét. Olyan magától értetődő volt minden. Valaki zenekart csinált, a másik fanzine-t szerkesztett, a harmadik postai levelekben tájékoztatta a vidéki bajtársakat a következő akcióról, és lassan kialakultak a koncerteket lebonyolító társaságok is.

És egészként működtünk, kisebb klikkek akkor is voltak, de közös volt a célunk!

A mostani zenei színtérből nagyon hiányolom azokat az új formációkat, akik hasonló lelkesedéssel és hittel csinálnák a dolgokat, mint a 30 évvel ezelőtti társaság. Nagyon várjuk az új tehetségeket, akik nem csak néhány évig és néhány lemezig tartanak ki, hanem folyamatosan működve és fejlődve jutnak előre az úton.

– Volna-e még valami, amit a koncert, vagy a felmerült kérdések kapcsán szeretnél megosztani az olvasókkal?

– Valami azt súgja, hogy ha ez a koncert megvalósul, akkor egy legendás rendezvény lesz az utókor számára. Egyszerre lesz nosztalgikus és friss élmény, ebben teljesen biztos vagyok! Gyertek el mindenféleképpen, ezt a bulit vétek lenne kihagyni!

Felvirradt a nagy nap! – koncerthangolás az Over Forty zenekarral