1944. december 6-án 95 tonna bombát szórtak az angolszász légi terroristák Sopronra, a leghűségesebb városra.

A nyugat-magyarországi iskolaváros és kedvelt üdülőhely ekkorra már felduzzadt a szovjetek elől nyugati irányba menekülő civilekkel. A soproni terrorbombázás során a Szt. György utcai és Várkerület nyugati oldalán álló lakóházak szinte teljesen elpusztultak és romba döntötték a pályaudvart is.

Emlékezzünk a kétezer halálos áldozatra és a Magyar Királyi Honvéd Légierő, valamint a német Luftwaffe hős pilótáira, akik védték a magyar légteret, ám emlékeztessünk arra is, hogy még mindig vannak olyanok, akik minket, magyarokat háborús bűnös népnek tartanak, miközben a velünk szemben elkövetett bűnöket elbagatellizálják.

A saját áldozatainkra emlékezzünk, ne pedig azokra, akik a mi országunkban élve gyűlölnek bennünket és megvetéssel viseltetnek irántunk, és akik szerint a Benes-dekrétumokat, a délvidéki magyarirtást, Szárazajtát, Pozsonyligetfalut, valamint Győr, Debrecen és Sopron lebombázását megérdemelten kaptuk. A saját áldozatainkra emlékezzünk, ne pedig azokra, akik egy tabusított történetet kreáltak, akik a mi országunkban élve gyűlölnek bennünket.

– Falange / Örökség / Nacionalista Zóna –

Horthy Miklós megítéléséről pro és kontra – szélsőjobboldali szemmel

A kormányzati emlékezetpolitika mellőzi a magyar jobboldaliság emblematikus és történelmi alakjait

Az ég sötét, mint a halál, és az ellenség ártatlan vért kíván