Talán bizonyos értelemben rendhagyó lesz az alábbi bejegyzés, hiszen egy félig-meddig filmkritikát lehet elolvasni, azonban a végső konklúzió a legfontosabb.

Még múlt héten hívta fel rá a figyelmet a Vitéz Vastagh György ezredes és Szentes Hősei elnevezésű facebook oldal, hogy vasárnap este az egyik televíziós csatornán levetítésre kerül az Elíziumi kém című, játékfilmes elemekkel gazdagított dokumentumfilm. Szégyen-nem szégyen egészen idáig kimaradt számomra ez az alkotás, így elhatároztam, hogy megtekintem.

Mivel nem vagyok filmkritikus, ezért nem is szeretném annak a látszatát kelteni, hogy filmművészeti szempontból mondok ítéletet a mű felett. Annyit azonban le kell szögezni, hogy a 60 perc játékidejű mozi -véleményem szerint- egy igazán élvezhetően összeállított darab lett, és a technikai megvalósítás sem hagyott különösebb kívánnivalót maga után. Öröm látni, hogy végre vannak ilyen filmek, és nem csak a rendszerváltás utáni nyomasztó hangulatú liberális művészfilmek, vagy a Koltai Róbert – Csányi Sándor tengelyen mozgó játékfilmek jelennek meg. A vizsga, A berni követ, a Trezor, vagy éppen a dokumentumfilm kategóriában a Hősök aranygárdája, vagy a Kereszthegy filmek által fémjelzett, kifejezetten pozitív vonalba tudom beilleszteni az elíziumi kémet is.

Ujszászy István (Nagykőrös, 1894. augusztus 30. – 1948?) vezérőrnagy.
1939–42 között a VKF 2. (hírszerző és kémelhárító) osztály, 1942–44 között az Államvédelmi Központ (ÁVK) vezetője.

A sztori Ujszászy István, a két világháború közötti magyar titkosszolgálatok egyik emblematikus arcának a pályafutását mutatja be. Bár az Ujszászy életét feldolgozó történelmi munkákból nem feltétlenül az a kép rajzolódik ki, mint, amit a film szeretne sugározni, de mindenképpen egy legendás figurának tekinthetjük. Különösen érdekes, és a filmben véleményem szerint rendkívül jól van érzékeltetve, az a titkosszolgálati kötélhúzás, és láthatatlan harc, amit a kisantant államokkal szemben vívott a Magyar Királyság. Aprólékosan feltérképezve, és kidolgozva a trianoni utódállamok sebezhető pontjait, és az azok elleni megfelelő támadási módozatokat. Látható, hogy ekkoriban tényleg egy, a magyar érdekekért dolgozó titkosszolgálatról volt szó, sajnos ilyesmiről nem nagyon beszélhetünk 1945. után.
Természetesen a politikai korrektség jegyében a megfelelő “náci-ellenes” klisék már ezekben a részekben is el vannak helyezve, amik nyilván egyre fokozódnak, amint kronológiai sorrendben haladnak előre az időben. Nyilván voltak ennek történelmi alapjai, de egyszer végre a sokat emlegetett objektivitás jegyében meg lehetne vizsgálni azoknak a motivációját is, akik mindvégig hűek maradtak esküjükhöz és elveikhez.

A film gerincét egyébként Ujszászy életének az utolsó fejezete adja, amikor a háború után a kommunistáknak gyakorlatilag lediktálta, hogy miként kell megszervezni a megfelelő hírszerzést és elhárítást. Maga Péter Gábor (született Eisenberger Benjámin) hallgatta ki, és jegyeztette le vele aprólékosan szakmai tudását és emlékeit.

Ami miatt azonban “billentyűzetet ragadtam” és úgy éreztem, hogy érdemes ezen a felületen is értekezni a filmről, az éppen a legutolsó rész. Ujszászy hiába adta ki minden titkát, hiába működött együtt készségesen a kommunistákkal, sorsát nem kerülhette el.

Péter Gábor (szül. Eisenberger Benjámin, Újfehértó, 1906. május 14. – Budapest, 1993. január 23.) zsidó származású magyar kommunista, az ÁVO, majd az ÁVH vezetője volt 1945 és 1952 között.

Íme egy levél, melyet magának Péter Gábornak írt abban az időszakban, amikor már gyakorlatilag a végére ért a teljes tudásának az átadásának:

Mélyen tisztelt Altábornagy Úr!

Csatolom a 17. füzetet, mely tárgykör hiányában már nem telt meg. Nagyon köszönöm a szép nyakkendőt.
Nem tudom, hogy lesz-e alkalmam személyesen búcsút venni. Engedje meg, hogy ezúton hálás köszönetet mondjak azon korrekt, szívélyes, előzékeny magatartásáért, amiben részesített.
Nem szívesen válok meg altábornagy Úrtól, akivel nagyon szerettem volna együtt dolgozni. Így jövőm és szabadságom irányában bizonytalanságban, nyugtalanságban vagyok.
Még egyszer sokszor köszönök mindent, őszinte tisztelője.
1948. december 10-én.
Fekete Iván (Ez Ujszászy fedőneve volt a Péter Gáborral való kapcsolattartás során.)

Azonban a kommunistákat nem hatotta meg ez az áruló magatartás. Ők mindig következetesek voltak abban, hogy árulókat árulóként is kezeltek. Ujszászy megpróbálkozott az oldalváltással, de sikertelenül.

Természetesen nekünk, akiknek az elveink melletti kitartás az egyik legfontosabb, már maga ez az árulási kísérlet is gyomorforgató, de az, hogy végül Ujszászyt is eltették láb alól, fényesen igazolja, hogy csupán annyit ért el, hogy becstelenül fejezte be földi pályafutását, amikor a meszesgödörbe lökték. Nincs lehetőség kompromisszumra…

Halála (minden bizonnyal: kivégzése) pontos körülményei egyébként máig ismeretlenek.

 

– Ivan / Világnézet / N.Z. –

Szeretnél Te is blogger lenni oldalunkon? Úgy érzed, hogy lenne mit megosztanod a világgal? Készséged van az íráshoz? Küldj egy cikket, szabadon választott témában az info@nacionalistazona.org címre, és lehet, hogy holnaptól Te is propaganda divíziónk tagja leszel!