Az emberi ösztönök szerves részét képezi a félelem. Ez egy olyan egyedi/társas és/vagy tudatos/módosult tudatállapot, ami ékes bizonyítéka annak, hogy az individuumot körülvevő világ és tér tudati szinten keresztül alakítható és mérhető fel.
A félelem az a határ, ami gátat szab az akaratnak és az önuralomnak. Egy tudatlanul tudatos korlát, ami által önmagamat, azaz az „Én-t” fosztom meg az uralom és a teremtés képességétől.
A modern világban a fóbiáknak már több százas nagyságrendű listáját ismerjük, amelyek egy része visszavezethető átélt traumás élményekre, azonban van olyan, ami „velünk született” módon „megmagyarázhatatlanul” keletkezik bennünk. Ez is azt mutatja, hogy létezik az alacsony tudatossággal bíró és gyenge „Én”, ami csakis addig tart, ameddig a fizikai és anyagias érzékszervei által még lát, még hall, még szagol. Tulajdonképpen az erő és a tudatosság hiányának stádiumában teng-leng az individuum.
Mi az „Én” fogalma?
„Én”-nek nevezzük azt a cselekvőt, érzékelőt, amin/akin keresztül az adott ember tapasztalatai által megfogalmazódik a világ. A Jung-féle lélekelemzésben a személyiségnek ez a síkja a „Selbst‟, vagyis a belső önmagunk. Az „Én” közepe, ami kibontakozik a „felettes-én‟, és az „ösztön-én‟ mezsgyéi között, és jut el a személy önmaga megvalósításához, azaz az individuációhoz.
Metus és Pavor közé szorítva
Az antik kor emberei szembesültek azzal, hogy egy külső, és egy belső harcot is meg kell vívnia az egyénnek.
A görög mitológiában megjelenő szörnyek mind az emberi elme szüleményei, amik szimbólumokká transzformálódtak. A Minotaurusz története tökéletesen mintázza az emberi tudatalatti működését: a szörnyeteg egy sötét labirintus valamelyik pontján vár engem. Egy ismeretlen, megfejthetetlen eredetű, de rajtam kívülálló erő, ami brutális és elhatalmasodik rajtam. A római vallásban egy testvérpár, Metus és Pavor Ares fiai testesítették meg ezt a rémisztő erőt: a fivérek a terror, a félelem és pánik istenei. A legenda szerint apjukat többször elkísérték csatáiba, ahol nem hagytak maguk után mást, mint rémületet. A fiatal férfiak gyakran áldozatokat mutattak be tiszteletükre, remélve, hogy így kegyelmet nyernek a sötét erők alól.
Úttorlaszból lépcsőfok: az „Én” diadala
Számos kérdés merül fel azzal kapcsolatban, miképpen küzdhetjük le félelmeink. Bár összetettnek tűnik a megoldás, mégsem kell messzire menni, hiszen minden viszonyítási pont megtalálható az „Én”-ben. Egy thalassophobiás – félelem a mély vagy nyílt vizektől, óceántól – szemei előtt lévő látomásszerű képpel jól szemléltethető az „Én”-hatalma: a tenger annyira mély, amekkora mértékben az „Én”, az individuum a mélység fogalmát önmagában képes felismerni. Vagyis annyira érez félelmet, amekkora mértékben hiányzik belőle az uralkodás képessége.
A cselekedni akarás az „Én” tudatossági szintjéből fakad
A bátorság elérése önmagában hordozza a rettegés – a kontroll teljes hiánya – és az éber tudatállapot általi cselekedet potenciálját is. A sötétség nem lesz világosabb a kedvünkért, a magasság alacsonyabb, a mélység pedig sekélyebb. Csakis én vagyok az ura annak, aki ezeket a tényezőket önmagamban kiegyensúlyozva tudom elhelyezni.
Mert bennem van és belőle tart önmagam felé.
Julius Evola az „Én” kiteljesedésének három fázisát említi értekezésében (Az individuum és a világ létesülése). E szerint már az individuum felismerve a saját tetteinek jelentőségét képes önerőből előhívni egy eredendő erőt, amit Evola az „uralmi hatalomként” ír le. Így az „Én” képes az ön és tulajdonképpen a mindenség feletti éber és tudatos kontrollra. Ennek lehet egy jó gyakorlata, ha az egyén szembenéz a félelem fogalmával.
„A bátor ember földje többet terem”
Az uralkodás kérdése tehát önmagamon áll, vagy bukik. A XXI. század vezetőinek azonban egyáltalán nem érdeke az, hogy az egyén teljes mértékben ura legyen a saját létezésének. Ezért gyakran építenek a megfélemlítésre, bizonytalanság-keltésre, és az általános kiszámíthatatlanságra. Azonban ne hagyjuk magunkat! Törekedjünk gyógyítani, megérteni és tanulmányozni azt a mélyen összetett labirintust, ami a félelmeink által elvezet az „Én” esszenciájához, és legyünk felszabadítói a saját képességeinknek.
– Vigil ilis Sub Umbra / Világnézet / Nacionalista Zóna –
Vélemény, hozzászólás?