A németországi Gelsenkirchen városában augusztus 27-én avatták fel Lenin mellett Karl Marx szobrát a Németországi Marxista-Leninista Párt székháza előtt.
A szélsőbaloldaliságnak sajnálatos módon nagy hagyománya van Németországban. 1968 és 1998 között a Vörös Hadsereg Frakció nevű kommunista terrorcsoport (Baader–Meinhof-csoport) számos gyilkosságot követett el. A németországi szélsőbaloldali erőszak gyökerei egészen az 1919 januárjában lezajlott berlini kommunista puccskísérletig, a Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg vezette, úgynevezett Spartakus-felkelésig nyúlnak vissza. A puccs ugyan elbukott, de a kommunisták már az 1920-as évek elején létrehozták az Antifasiszta Akciót. A mozgalom jelképe kisebb változtatásokkal ugyan, de szinte teljesen megegyezik napjaink antifa mozgalmának jelképével. Az anarchisták fekete zászlójának beemelésével ma is ugyanaz a logó, amit a szociáldemokraták és a kommunisták az 1930-as évek elején megrajzoltak. A német állam ugyan nem hajt végre nyílt erőszakot a nacionalisták ellen, ám az állam jóvoltából szabadon tevékenykedhet a különböző autonóm anarchista-szélsőbaloldali csoportok hálózataként működő Antifasiszta Akció. Lételemük a különböző jobboldali csoportokkal és aktivistákkal szemben alkalmazott fizikai erőszak. Edző- és koncerttermeket gyújtanak fel, jobboldali ruházati márkát árusító boltokat támadnak meg, vagy éppen rendőr egyenruhába bújva ismert jobboldali politikai aktivistákat bántalmaznak az otthonaikban.
Hogy Németországban a 30-as években miért történt minden úgy, ahogy történt (és itt most nem azokra gondolunk, melyeket a háború után kreáltak a győztesek, s amelyből egy gátlástalanul jövedelmező iparág fejlődött ki), arra álljon itt egy visszaemlékezés, amely nagyon sok mindenre választ ad:
„Ha Hitler nem záratta volna táborokba a kommunistákat 1933-ban, polgárháború és vérontás lett volna belőle. A kommunisták fellázadtak volna a törvényesen megválasztott kormány ellen. A polgárháború legnagyobb veszélye Németországban 1932-ben volt, amikor egyértelműen a kommunizmus és a nemzetiszocializmus között kellett választani. Tehát Paul von Hindenburg és a többi polgári konzervatív Hitlert választotta.” (Karl Dönitz, 1946.)
– Falange / Aktivizmus / Nacionalista Zóna –
Nyílt levél a német nacionalistától, akit majdnem megöltek az antifák
Vélemény, hozzászólás?