Az, hogy a lelátón jelen van a nacionalizmus, a hazafiság, szinte magától értetődő. Így az sem lephet meg senkit, hogy ezen a blogon külön menüpontban olvashattok a szurkolói szubkultúra eseményeiről.
Magyarországon, ahogy szerte a világban az egyik legerősebb közösségépítő tényező a sport, ezen belül is kiemelkedő szerepet hasítva magának a labdarúgás. A lelátókon összeverődő emberek pedig ha már ott voltak oly sokan, akkor hangot adtak és adnak szimpátiájuknak vagy nemtetszésüknek nem csak sport témában, nagyjából amióta tömegek járnak sporteseményekre. Ez pedig így kiváló lehetőség a politikai véleménynyilvánításra is. Az első világháború után a trianoni döntés okozta következmények jelentettek témát idehaza, míg az 1954-es világbajnoki döntőben elszenvedett vereségünk sokak szerint az első szelep megnyílása volt, mely a két évvel későbbi forradalomhoz vezetett. A gulyás kommunizmus évei alatt is elő-elő fordultak rendszerellenes hangok a lelátókon, a módszerváltás hajnalán és az azt követő években pedig erőteljesen jelentek meg a jobboldali eszmék a hazai stadionokban.
Nem csoda, hogy így alakult. Egyrészről az embereknek elegük volt az emberarcú szocializmusból, másrészről maga a szervezett szurkolói szubkultúra is számos olyan elemet tartalmaz, melyet joggal hasonlíthatunk azokhoz a társadalomszervező elvekhez, amelyek évezredekig jellemezték az emberi közösségeket. Tekintély, érdemelvűség, hierarchia. Alap normaként vannak jelen akkor is, ha ez nincs kimondva. Így van ez még olyan brigádok esetében is amolyan íratlan szabályként, amelyek magukat baloldali, sőt, anarchista jelzővel illetik. Ez is jelzi, mennyire természetes módon alakul ki egy nagyobb közösség felépítése. Társadalom a társadalomban. Márpedig ami a társadalmon belül téma, az a lelátón is megjelenik! Ami pedig ott megjelenik, azt nem hagyhatjuk szó nélkül mi sem.
– Palotay / Lelátó / N.Z. –
Vélemény, hozzászólás?