Ikonikussá vált jelenetek, a fülünkben máig visszhangzó mondatok – egy évtizeddel ezelőtt bizony még minden más volt, és nem abban az értelemben, ahogy a hétvégén ismét megrendezendő vonaglás résztvevői szeretnék.

Ne dobáld a buzit!– szólt a kiáltás öblös hangon a rend akkoriban kicsit sem tiszteletnek örvendő őrétől. Sokan mosolyogtunk rajta akik hallottuk vagy láttuk a videó felvételt. Közben a “vonagló kamionon”, ahogy évekkel később hívni kezdtük ezeket a járműveket, egy papnak öltözött, rózsaszín Bibliát szorongató b*zi próbált jobbra-balra hajoló mozdulatokkal kitérni a feléje repkedő, nagyon jól azonosítható repülő objektumok (úgy mint tojás, sörös üveg stb) elől. Inkább kevesebb mint több sikerrel. Nemsokkal később Fekete Teréz, későbbi kormánypárti, nagy homokos partikra visszaemlékező transzfesztita zárta magára kisbusza ajtaját a feléje szárnyat kapó negatív érzelmek fizikai manifesztációjától (igen, tojás és paradicsom). Akkora kereslet volt azon a napon a tojásra, hogy talán a világpiaci ára is változott ettől.

Meleg volt. Mármint az időjárás természetesen. Forró júliusi napon jöttek össze sétára a legnagyobb fociklubok szurkolói az ország minden tájáról több százan a Klinikáknál, hogy aztán kihasználva a szép nyári napot, közös sétát tegyenek a Ferenc körút felé.
Akkoriban még minden más volt. A legtöbben talán még magukon viselték a 2006 őszi események nyomait ha máshol nem, akkor a szívükben. A rendőrség a gyűlölt Gyurcsány kormányt testesítette meg, miközben az egyenruhások nem győztek győzködni mindenkit, mennyivel szívesebben állnának inkább közöttünk. Közben tojások, néha sörösüveg csattanása hallatszik. Egyébként is sokakat felháborított a felvonulás, de a papnak öltözött egyed mindenkinél kiverte a biztosítékot, az őt szállító járműnél alakultak ki a legnagyobb tömegjelenetek. Hét évvel később, 2014-ben is egy papnak öltözött “büszke felvonuló” váltotta ki a legnagyobb ellenérzéseket. Úgy hírlik, miután néhány hazafi látogatást tett otthonánál és a munkahelyén, még az országot is el kellett hagynia. Ekkor volt az utolsó erőt sugárzó fellépés szurkolókkal, nacionalistákkal. A két esemény között persze sok víz folyt a Dunán.

A 2008-as felvonulásuk is hatalmas, talán az előző évinél is nagyobb ellenállásba ütközött. A Hősök tere csatatérré változott. Fiatal szurkolók, nacionalisták szálltak szembe a sötét áradattal és az őket védeni igyekvő karhatalommal.
“Magyar rendőr buzit véd” – hányszor szólt ez a rigmus egy-egy hanggránát robbanása között. A győzelem a miénk lett! A következő években úgy tűnt, sikerül megállítani a beteges másság terjeszkedését. A föld alá lettek száműzve, szó szerint, hiszen volt olyan év amikor csak a kisföldalattin utazva lehetett “büszke” az a néhány száz főleg külföldi ratyi, aki részt vett a “meneten”. Aztán a kormányváltással ez is megváltozott. Jöhettek a felvonulások az Andrássyn, miközben az ellentüntetőket zárták kordon mögé.
Utánam! – kiabálta fekete maszkjában a radikálisok egyik ma is jól ismert vezetője, majd az Oktogonon felhúzott kerítést áttörve indult meg a mintegy kétszáz fő a Körúton, hogy aztán a Király utcát elfoglalva menjünk a Deák Ferenc térre. Sokan eltűntek ekkorra, és az erőnk is fogyóban volt.

 

Irány az utca! Egy kép 2007-ből

Mi változott 2007-2008 óta? Egyszerűbb, rövidebb lenne talán arra felsorolni, hogy mi nem. Ma már nincs általános elégedetlenség. Nincs az ebből is fakadó tettrekészség. Valljuk be legalább magunknak, elkényelmesedtünk. Ma már egy megosztás a közösségi médiában (az ezért kapott tiltás kifejezetten menő lett) és máris úgy érezzük, megtettük a tőlünk telhetőt, kifejeztük akaratunkat, véleményünket az adott kérdésről. Miért kellene többet tenni? Miért kellene kockáztatni? Közben az LMBTQPCKHLTIU ki tudja milyen lobbi kimászott a csatornaszintről, visszaszivárgott a közéletbe, és minden láthatatlansága ellenére erősebb lett mint valaha. A Pride először egy hét lett, mostanság pedig egy egész hónapot ölel fel. A tiltakozók között pedig már csak ugyanazokat az embereket látjuk. Hol vannak a fiatalok, a következő generáció, a húszévesek? Nem akarom elhinni hogy csak telefont nyomkodnak. Tényleg ekkora lett a közöny, ennyire nem érdekel ez már senkit? Megférünk egymás mellett és kész? Azt gondoljuk majd megunják és hazamennek? Menni mennek ezek a pokolfajzatok ez igaz, de nem haza. Az iskoláinkba, szórakozóhelyeinkre. Érzékenyíteni. Mennek, vonulnak utcáinkon és közterületeinken. Már kordonokra sincs igazán szükség körülöttük.

Támadják nemzetünket, támadják gyermekeinket, vallásunkat, támadják családunkat de Te mit teszel ellene?
Tizenkét éve azért buzizott a rendőr, azért tapsolt nekünk az átlagpolgár, mert olyan hangulatot teremtettünk, ahol mindenki tudta ki a jó és ki a rossz. Mi ott voltunk akkor és ott leszünk most is, az pedig csak rajtatok múlik hogy csatlakoztok-e!
Nem kell törvényt szegni, börtönbe kerülni, nem kell hülyeséget csinálni! De ki kell állni, és olyan hangulatot kell körülöttük teremteni, hogy ne érezhessék azt hogy nyugodtan vonulgathatnak Fővárosunk közterületein!

Te ott, aki ezt olvasod! Tényleg ennyi? Elolvasod ezt a kis írást amin talán néha jót mosolyogtál, néha elgondolkodtál, és ennyi? Kelj fel! Érezd azt, hogy ott kell lenned! Érezd azt, hogy neked is tenned kell valamit! Érezd azt, hogy rajtad és a barátaidon is múlik! Mert ha belőled és a barátaidból sokan kijönnek hogy tiltakozzanak olyanok mint Te, akkor ezeknek a lényeknek nem lesz maradása a felszínen, nem lesz maradása Budapest közterületein!

MINDENKI AZ UTCÁRA!

– Palotay / Aktivizmus / N.Z. –