Egy győri újságíró, neves fővárosi kollégáit megszégyenítő tényfeltáró riportot tett közzé a nyugat-magyarországi szélsőjobb tevékenységéről. Cikkünket csak erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk!
Történt, hogy múlt szombaton megrendezésre került egy Ian Stuart emlékkoncert Győrben, a C18 Hungary szervezésében. A rendezvény jól sikerült, körülbelül 200 résztvevő volt jelen, számos hazai szervezet képviseltette magát, a hangulat kifejezetten bajtársi volt. Ezúton is szeretnék gratulálni a szervezőknek! A három zenekar kitett magáért, bár be kell vallanom, csak az Archívum fellépésére néztem be. A fennmaradó időben társasági életet éltem a klub előtti placcon, de a kiszűrődő hangok biztosítottak afelől, hogy odalent minden a legnagyobb rendben zajlik.
Gyakorlatilag ez minden, amit el lehetne mondani a nyilvánosságnak az eseményről, hacsak nem teszünk említést arról, hogy a COVID-19 okozta szociális érintkezés csonkítások közepette, milyen remek élmény volt az ország számos pontjáról érkező ismerőssel beszélgetni.
De, ennél tovább aztán tényleg értelmetlen lenne húzni egy klasszikus beszámolót, hacsak nem az elhangzott tracklist-ekkel, esetleg a standok CD és póló felhozatalával akarnék karaktert gyártani, ám egy nyugat-magyarországi regionális hírportál, az ugytudjuk.hu irányt mutatott nekünk, miként kell olvasottságot generálni. Tudósítójuk Papp László Tamás (személyére a későbbiekben még kitérünk) olyan tényfeltáró anyagot tett le az asztalra, amivel kétségkívül megpörgette a szürke hétköznapokon vélelmezhetőleg átlagon aluli kattintásszámmal gazdálkodó portált.
Keresett a Google legsötétebb bugyraiban, szörfölt a Wikipédia lapjai közt, hivatkozik a hazai és nemzetközi szélsőjobb legnagyobb “kutatójára” Czene Gáborra, csattogott-kattogott a Ctrl+C – Ctrl+V, és megszületett a csoda: neonácik; skinheadek; terror.
Minden hangzatos hívószó odakerült, ami ilyenkor kell, így sajnálatos, hogy a történet vége kifejezetten fakó lett, ugyanis a helyszíni beszámolóból annyit tudhatunk meg, hogy a 19 órás kapunyitásra fekete ruhás fiatalok érkeztek, illetve hogy nem volt tapasztalható rendőri jelenlét a helyszínen. Talán, ha Papp László Tamás Czenének nem csak a sorait, de a tudósítói stílusát is másolta volna, és hozzá hasonló módon David Attenborough-t megszégyenítő bátorsággal sétál be a “farkasok vermébe”, akkor készülhetett volna pár fotó, olyan fekete ruhás fiatalokról is, akik beszélgetnek, így viszont mindössze azt láthatja a lead képen a rettegésre szomjazó olvasó, hogy ezek a bizonyos fiatalok sétálnak a bejárat felé. Meg kell jegyezni, ez a kép olyannyira tetszik a szerkesztőknek, hogy egymásután kétszer is elhelyezték a cikkben. Egyszer kitakarták egy parkoló autó rendszámát, egyszer nem.
De, amikor mindaz realizálódik szerencsétlen, rettegés nélkül maradt olvasóban, hogy gyakorlatilag az égvilágon semmi értelme nem volt a fél perces olvasási idő elpazarlásának, már késő! Papp László Tamás már ellopta azt a fél percet, már megvan a kattintás, megvan a statisztika! Sőt, az újságírásnak ez a szintalatti formája olyannyira vonzó, hogy a szombat.org és a kibic.hu zsidó közéleti és kulturális magazinok is átvették a hírt, az egyediség jegyében annyi formai különbséggel, hogy nem sikerült rendesen átmásolniuk, így a Wikipédiáról származó információk össze-vissza kavarodnak.
Ezen a ponton illene nekem is befejeznem, de az elém állított példán felbuzdulva én is “oknyomozásba” kezdtem. Ctr+C “Papp László Tamás”, majd a Facebook keresőjébe Ctr+V “Papp László Tamás”. Mivel nem találtam arra utaló jelet, hogy az úriember közszereplő lenne, ezért nem leszek inkorrekt, és nem teszek be képernyőképet a cikk írásakor még nyilvánosra állított profilról, de azért pár következtetést sikerült levonni.
Papp saját bevallása alapján, fiatalkorában része volt a szélsőbalos szubkulturális életnek, így álnaiv módon feltehetném a kérdést, hogy mégis hogy volt képes egy másik szubkultúra közösségi eseményéről egy ilyen szintalatti büfögést összehozni?
A válasz nagyon egyszerű. Papp számára a szélsőjobb maga az ellenség. Maga a patás ördög. Ha egy szélsőjobboldali közösség koncertet szervez, akkor ő megtalálja a módját, hogy belecsempéssze a “neonáci terrorizmus” kulcsszavakat.
Kicsit lejjebb tekerve a profilján kiderül, hogy többek közt olyan témákról szeret értekezni, mint a kommunista RAF tényleges terrorszervezet munkássága, de a szintén szélsőbaloldali háttérrel rendelkező Átlátszónak is készített interjút Ungváry Krisztiánnal. Ungváry neve ismerősen csenghet, ugyanis baloldali beállítottsága ellenére megkérdőjelezhetetlen szakmaisággal kutatta az 1945-ös budavári kitörés részleteit. Szakmai hitelességét azonban feláldozta a baloldali ajvékolás oltárán, a Becsület Napja elleni közéleti támadásokban komoly szerepet vállalva. Utoljára akkor hallhattunk róla, amikor egy történészcsapat vezetőjeként azt a javaslatot tette a XII. kerület önkormányzatának, hogy a történelmi megbékélés jegyében bontsák el a sok vitát kiváltó turul szobrot. Szerencsére ezt még az erős balos befolyás alatt álló Pokorni sem tartotta jó ötletnek.
A Nacionalista Zónán működtetett zenei rovatunk címe mindezen információk összességeként nyeri el igazi értelmét. Ebben a formában mindez valóban “több, mint zene“.
– Vannay László / More than Music / Nacionalista Zóna –

Vélemény, hozzászólás?