Miről árulkodik Kis Grófo és Győzike megjelenése a politikai térben?

Lassan egy hónappal az országgyűlési választások végeztével, úgy tűnik, hogy maradt egy kibeszéletlen témánk. Pontosabban magáról a jelenségről sok szó esett, megihlette a „mémgyárakat” és a bulvársajtót egyaránt, de egy nagyon fontos oldalról nem közelítettük meg eddig.

 

Biztosra vehető, hogy e sorok olvasói közül mindenki pontosan tudja, hogy a választások véghajrájában a Fidesz, mint egyfajta végső ütőkártyát, előhúzta Gáspár Győzőt, alias Győzikét, valamint Kozák Lászlót, vagy, ahogy mindenki ismeri: Kis Grófot.

 

Önmagában az, hogy a kormányzópárt ezt a két figurát húzta elő mint Jolly Jokert a kampány hajrájában, lesújtó képet mutat a hazai közállapotokról. Hiszen az, hogy a politikusok művészekkel mutatkoznak, adott esetben művészeket használnak fel a kampányban, nem újdonság, és nem is egyedülálló. Sőt, adott esetben egy valóban komoly művészeti teljesítménnyel rendelkező, értéket teremtő közéleti szereplő példaként való bemutatása még pozitív is lehet társadalmi hatásait tekintve. Persze itt távolról sincs erről szó. Ízlés dolgában nehéz vitatkozni, de azt hiszem, hogy abban megegyezhetünk, hogy a két úriember által teremtett érték nagyjából a nullához konvergál, a szórakoztatásnak egyfajta nagyon olcsó formáját képviselik, amely –sajnos!- kétségkívül népszerű.

 

Nehéz eldönteni, hogy csupán a lájkok besöprésének a céljából fotózkodott a fél fideszes vezérkar például Kis Grófoval, vagy valóban szeretik a zenéjét. Aggasztóan sok jel mutat arra, hogy mindkettő igaz lehet. Persze sokat lehetne és kellene is azon lamentálni, hogy az egyébként is maximum félgőzzel végrehajtott fideszes kulturkampf-ra meglehetősen komoly tehertételként fognak nehezedni ezek a pillanatok. Nem egyszer és nem kétszer hangzott el, hogy a kultúra a nemzet felemelésének az egyik legfontosabb eszköze. Igazságtalan lenne azt mondani, hogy ebben a tekintetben semmit nem tett a kormány, de az egészen biztos, hogy a Kis Grófoval és Győzikével való pózolások mindenkihez eljutottak, míg előbbi eredmények szűk körben maradtak. (Még a régóta emlegetett nagy történelmi film is csak egy ügyefogyott forgatókönyvig jutott el a nándorfehérvári diadal esetében, illetve egy, az eseményeket totálisan torz módon ábrázoló Elkúrtuk filmet kaptunk helyette…)

No, de az előző bekezdésben tárgyaltakról még csak-csak szó esett már, ha más nem, akkor a széljobbos online sajtóban, még, ha ott is inkább csak lefutó híreket ért meg a dolog. De mégis milyen más okok miatt kerülhetett Kis Grófo a Karmelita kolostor erkélyére, míg Győzike a Békement élére?

 

Nagy titok ebben sincs. Természetesen nem a művészetük miatt, még csak azt sem mondhatnánk, hogy az ismertségük okán, hiszen ennyi erővel Orbán Viktor egész nap csak a Karmelita erkélyén ácsoroghatna különböző influenszerek társaságában. Kizárólag az volt az oka, hogy ez a két figura ilyen nagy szerepet kaphatott, hogy mindketten cigányok.

 

A közélettel foglalkozók számára bizonyára nem nagy újdonság, hogy a Fidesz minden fontosabb kérdést közvélemény kutatók segítségével „mér be”. Vélhetően egy ilyen kutatás kiadta, hogy ez a két karakter a legismertebb, és legelismertebb a hazai cigányság körében.

 

Azoknak, akik eddig magukban mosolyogtak Győzike szerencsétlenkedésein, vagy Kis Gófo kínrímekbe szedett dalain, innentől kezdve komorodhat el az arca. Ugyanis az a jelenség, hogy kampány hajrájában a legnagyobb párt, amely a legpontosabb információkkal rendelkezik a hazai állapotokról, éppen két cigány „celeb” szerepeltetését tartja fontosnak, egyáltalán nem vicces, de annál inkább vészjósló.

 

Sokan mondják közegünkben, hogy demográfiai tekintetben a huszonnegyedik órában vagyunk. Én nem értek egyet velük, már túl vagyunk a huszonnegyedik órán. Abban, hogy a cigányságra, mint szavazógépekre tekintenek a nagy politikai tömbök nincs változás (éljen a demokrácia!), korábban a borsodi, szabolcsi falvak kilós liszttel és cukorral megvásárolt szavazatai jelenthették a mérleg nyelvét, de ma már sokkal többről van szó. A cigányság számaránya ciklusról-ciklusra egyre jelentősebb. Megnyerésük elemi érdeke a pártoknak, hiszen teljesen biztos, hogy ez döntő jelentőségű a végelszámolásnál. Ez utóbbiban egyszerűen matematikai alapon biztosak lehetünk. Kimutathatatlan, és már csak a politikai korrektség miatt sem készülhet efféle felmérés, de ki tudja, hogy mekkora szerepe lehetett a Fidesz elsöprő győzelmében annak, hogy javarészt a két fentebb említett alaknak köszönhetően, a cigányok szavazatait többségében végül bezsebelték.

 

Belegondolni is rémisztő, hogy ma már Magyarországon a cigányok dönthetnek el választásokat, pedig ez minden bizonnyal így van.

 

Megjósolhatatlan, hogy hová fog kifutni ez a folyamat 20-30 év múlva. Pártpolitikai tekintetben például teljes átrendeződést is hozhat akár, ha tudatosul ez a dolog a pártok vezetésében, illetve a szavazókban.

 

Ennél is fontosabb, hogy milyen társadalmi változások tünete ez, illetve milyeneknek lehet a katalizátora! Azt tudjuk, hogy –bár kezdetleges, és sokszor nevetséges formában- a cigány szeparatizmus gondolata már megjelent idehaza, ahogy azt is tudjuk, hogy az idő, illetve a demográfiai folyamatok nem nekünk dolgoznak. Ha ezt a képletet összeadjuk, akkor tényleg vészjósló képek jelenhetnek meg előttünk a jövő tekintetében.

 

A Fidesz, amely folyamatosan rájátszik, részben erősíti a magyar társadalomban munkáló Trianon-szindrómát, amely gátlástalanul játszik rá legnagyobb történelmi tragédiánkra, ha kell, vajon tudja, hogy életveszélyes játékot játszik? A Trianonban kicsúcsosodott folyamatokat építhetik fel immár a csonkahonban is.

 

Az ellenzékiről csupán egy rövid bekezdésig kell megemlékeznünk a téma kapcsán. Ügyefogyottságuk, és a rendszerváltás utáni legtehetségtelenebb miniszterelnök jelöltjük révén ugyan sorba álltak ők is a cigányok szavazataiért, de nem jöttek rá, hogy a cigányságot nem a komoly politikai képviselet ígéretével, hanem Kis Grófoval és Győzikével lehet meggyőzni.

 

– KS / Aktivizmus / N.Z. –

 

Kapcsolódó:

http://nacionalistazona.org/2019/04/02/ciganykerdes-kampanyfogas-vagy-polgarhaboru/