Néhány napja a Telex közölt egy írást a legnagyobb hazai nemzeti fesztiválról, amire kilátogattak. Viszonzásként én is elmentem egy liberális zenei eseményre és megosztom az ott tapasztaltakat. Persze, csak viccelek. Egy ilyen felületes, prekoncepcióval terhelt cikkhez szerencsére ott sem kell lenni. Az alábbi riport egy képzeletbeli beszámoló, melyet azonban valós események és jelenségek ihlettek.
Kedd délután érkeztem meg a Liget fesztiválra, ami szerencsére könnyen megközelíthető a Nagykörúton belülről is a 76-os trolibusszal. A bejáratnál három, összesen 60 kilós srác kérte a jegyeket. Megkérdezték, van-e nálam kábítószer, de még mielőtt válaszoltam volna, elnevették magukat és jó szórakozást kívántak. Az egyikük azért utánam szólt, hogy ha bármi kell, őt keressem, és kacsintott.
Amióta – ahogy fogalmaznak- jobboldali diktatúrában élnek, a helyszín kicsit megváltozott, több lett az épület az eddigi beton terek és a romos, lezárt ingatlanok helyén. Ötven-hatvan éves ősfák tűntek el, mert állítólag betegek voltak. A fasiszták ilyenek, aki beteg, azt azonnal kiirtanák, magyarázta egy kék felsős biciklifutár, majd rágyújtott egy méretes, házi készítésű cigire. Szerelmi bánata lehetett, mert miközben szívta, állandóan valami Katát emlegetett, akit elvettek tőle. Népszerű lány ez a Kata, mert fiúk és lányok folyamatosan őt emlegetik, azt mondják, nélküle nem lesz olyan az életük. Talán én is találkozom majd vele.
Nem mondható, hogy a kutyát sem érdekelte ez a ricsaj
A zene a szokásos. Befüvezett hippik énekelnek mélynek tűnő, de teljesen értelmetlen szövegeket olyan dolgokról, amiket ők sem csinálnak. Ezeket legalább lehet érteni, ellentétben a Barackfa, vagy milyen nevű stábbal, amin csak javított a borzalmas hangosítás. Viszont féltucatnyi közönségük vörös – fekete zászlókat lengetett körülöttük, Kispest szurkolóként ezt el tudtam viselni. Érdekes volt, ahogy Che Guevara pólóban magyaráztak elítélendő tömeggyilkosokról. Amikor az egyik sarló-kalapácsos tetoválást viselő srácnak említettem, hogy a kommunizmus több tízmillió ember haláláért felelős, azt mondta „jó, de az nem olyan”, majd lenácizott és húzott egy nagy kortyot a flakonos borból, amit magával hozott. Sört egyébként nem lehet kapni, mert itt mindenki vagy Kőbányait, vagy vizet iszik literszámra. Mellékhatás, mint azt megtudom egy raszta hajú, nagyon vékony lánytól. Orvos lehet, mert a táskájában nagyon sok a fecskendő. „Ez nem covid vakcina, hahaha”- neveti el magát, amikor rákérdezek a miértre.
A Világbéke színpadnál is jól érezték magukat a látogatók.
A programok nem csak koncertekből állnak. Az egyik pódiumbeszélgetésen tucatnyi balliberális portál újságírója értekezik arról, hogy nincs média pluralizmus, el van nyomva a szabad sajtó. Azt mondják, borzasztóan felhígult a szakma, amióta jobboldaliak is írhatnak, beszélhetnek a médiában. Eközben néhányan egy labdával passzolgatnak és azon viccelődnek, hogy ehhez nem kell milliárdokért stadion. Valóban, ehhez tényleg nem, a bajnoksághoz és a nézőknek azonban igen, gondoltam magamban.
Később egy lmbtq zászlós párral beszélgetek. Mint megtudom, kiállnak a melegek mellett, de persze egyikük sem az, viszont nem lennének szomorúak, ha az egy hónapos fiukból lányuk lehetne.
„Csak az a fasiszta kormány nem engedi, hogy ezzel is benyaljanak a köcsög náciknak”
– magyarázza, miközben a napfényt falatozza jóízűen. Egyébként is azt vártak, lány ruhácskákból vásároltak be, most nem tudják, mit is tegyenek. Tartottak volna továbbra is inkább macskát, azt legalább nem kellett tisztába tenni, jegyezte meg a kicsit sem büszke apuka.
Népszerűtlen, de legalább koszos hely volt a Csöves – sátor
A napot és a részvételt a hajléktalan sátornál zárom. Szerintük senki ne csodálkozzon, hogy a Blaha aluljáróban szarnak és hugyoznak, amíg vannak olyan emberek, akik a munkaidő alatt üresen hagyják a lakásaikat. Ezekben ők, a hajléktalanok simán aludhatnának, fürödhetnének, amíg nincsenek otthon. Meg különben is, nekik miért van saját, amíg a hajléktalanoknak semmijük nincs? „Akkor annyit is érsz „ – veti oda humorosan a csövesből lett parlamenti képviselő.
Mehetnénk meseországba, az úgyis mindenkié, folytatja a Jámbi becenevű ápolatlan, lyukas nadrágot viselő férfi, majd belekortyolt az elé tett latte machiatóba, amihez egy ezresért már hozzá lehetett jutni. Mellé vegaburgert szolgáltak fel, de azt „mi ez a szar, rendes hús nincs?” felkiáltással köpte ki maga elé. „Itt egy parizeres szendvics, maga ficsúr!” szóltak neki oda, én pedig elindultam, de nem Meseországba. Egyszerűen elegem lett az egészből, ami ott körülvett. Meguntam, és inkább hazamentem.
Lipták Tamás / Aktivizmus / Nacionalista Zóna
Nyílt levél a német nacionalistától, akit majdnem megöltek az antifák
Vélemény, hozzászólás?