Retkes Tamás író, történész jellegzetes stílusával és humorával hamar megragadja az olvasó figyelmét és képzeletét. Ezért is nagy öröm számunkra, hogy a Nacionalista Zóna publikálhatja az élet apró jelenetei által ihletet novelláit. Ezúttal a munka világába kaphatunk betekintést egy rövid történeten keresztül.
Bevásárlóközpont, kora délutáni csúcs. A polcok között néhány szemlátomást lestrapált, 100% műszálas céglogós ruhába bújtatott árufeltöltő próbál megfelelni a multi cég túlfizetett naplopói által támasztott lehetetlen követelményeknek. Ebben elvileg segítségükre van az a néhány tizenhét-tizennyolc esztendős tanuló ifjonc is, akik itt hivatottak ellesni a kereskedelem gyakorlati fogásait. (Korszakbontó jelleggel itt Kádár Jánost érdemes idézni: „Én ehhez kívánok a kedves elvtársaknak nagyon jó erőt, egészséget, és sok sikert!”)
Az Utca Embere számára azonban pillanatok alatt lejön, hogy ezen helótai rétegbe sorolt kamaszok sokkal inkább hátramozdítók, mint segítők, ami csakis egyéni hozzáállásukból fakad. Ezen megállapítást érzékletesen alátámasztja az alábbi dialógus, amely a negyvenes árufeltöltő hölgy és az egyik műszempillás-műkörmös, tetovált alkarú, erősen sminkelt, festett hajú, kérdőjel hátú nyafogó leányka között zajlott le.
– Hol vannak a többiek? Már megint egymást kísérik a mosdóba? – Miközben ezt mondja, a kezei egyetlen pillanatra sem állnak meg a polc rendezésében. Neki ugyebár szüksége van erre a munkabérre, ráadásul a feladatukat lelkiismeretesen végző utolsó mohikánok egyike. A lányka ábrándos tekintettel riad fel telefonja bámulásából, de szerencsére úgy dönt, hogy nem haragszik, amiért megzavarták.
– Miért? Valami baj van?
– Baj az nincs – feleli az édesanyja korabeli munkásnő, szemmel láthatóan a gutaütés mezsgyéjén egyensúlyozva -, viszont munka az van bőven. Kerítsd őket elő, de azonnal!
– De már 13 óra van.
– Igen. A műszak pedig 14 óráig tart.
– Ccccc…. Ezért a pénzért ennyit dolgozni.
Az Utca Emberének ezt hallván felrémlenek a saját ipari tanuló évei. Akkor még 3 év elegendő volt egy szakma alapjainak elsajátításához, és kevesebb ballasztinformáció begyűjtése mellett az egy hét iskola-egy hét gyakorlat rendszerben is jól működött minden. Ezt egészítette ki a 4 hetes nyári gyakorlat, ahol egészen nevetséges zsebpénzt kaptak munkájukért. (Szemben a mai ifjúság egészen figyelemre méltó ösztöndíj rendszerével, ami egy minimálbér harmadát is eléri.) Ők még tették a dolgukat, mert a kirívónak számító sumákolást a mester akár makarenkói fülesek kiutalásával is honorálhatta. Nem azért, mert a szakoktató egy szadista volt, hanem mert egyrészt megvolt hozzá a joga, másrészt ő felelt az inas szakmai előmeneteléért.
Vélemény, hozzászólás?