A július már régóta a deviáns vonulásokkal szembeni utcai ellenállásról szól Magyarországon. De vajon elég az utcai ellenállás?  Fontos és szükséges, de nem elég!

A homoszexuális felvonulások idejéhez, a budapesti pride-hoz közeledve minden konzervatív, nacionalista ember gondolataiban millió kérdés és gondolat fut át. Miért engedi a kormányhatalom? Miért hagytuk, hogy így legyen? Utcára menjünk, vagy nem? Vajon elég-e, ha utcai keretek között lépünk fel? Vagy ettől sokkal több kell?

A válasz az, hogy ettől több kell. Nem elég csak az utcai fronton megjelenni. Ma, amikor Európa talán már kereszténynek sem, de konzervatívnak végképp nem mondható társadalma odáig süllyed, hogy elismeri a harmadik nemet, akkor be kell látnunk, hogy nem elég az utcai akció. Annál sokkal több kell. 2017-ben Németországban az Alkotmánybíróság arra megállapításra jutott, hogy ellentétes az alaptörvénnyel, hogy a személyi állapotról szóló jogszabály alapján csak nőként vagy férfiként lehet meghatározni egy ember nemét, s ezért bevezettek egy harmadik „semleges” nemet. Mit látunk tehát? Hosszú folyamat által, de a homoszexuális propaganda elérte az államszervek gépezetét is.

Brit rendőrök. Nem úgy néznek ki, mint akik kényszerként élik meg a pride-on való részvételt.

Egy ember politikai véleményének kialakulásához rengeteg tényező (ágens) hozzájárul. Elsőként a család, az iskola, a média, majd idővel adott csoportokhoz tartozás. A kortárscsoportokhoz, mozgalmakhoz, politikai csoportokhoz tartozás képes akár teljesen átbillenteni egy személy világnézetét. Megállapíthatjuk, hogy ezek az ágensek ugyanakkora erővel bírnak, mint mondjuk egy családi nevelés. Ha ezekből az alaptételekből indulunk ki, akkor látnunk kell, hogy hatalmas felelősség van a nacionalista mozgalmakon, hiszen világnézet alakító szerepünk lehet az ifjúság köreiben.

Éppen ezért juthatunk el olyan megállapításokhoz, hogy az utcai akció fontos, hasznos és szükséges, de nem elég. Elengedhetetlen emellett az ifjúság felé egy normális, valódi értékeken alapuló alternatíva felmutatása.

A Budapest Pride szervezői, és az ehhez hasonló szervezetek pontosan ezeken az ágenseken keresztül terjesztik a homoszexuális propagandát, amely aztán hatással lett az embereken keresztül az államokra és a jogrendszerek is, melynek a végterméke lett pl. a fentebb említett harmadik nem. További eredményét láthatjuk, amikor Szerbiában leszbikus nő lett a miniszterelnök, aki a szerb társadalmon – ami egyébként még mindig jelentősen ellenzi a homoszexuális felvonulást, propagandát stb. – úgy akarja kvázi áttolni ezt a veszélyes és káros gondolkodásmódot, hogy nyíltan kiáll és részt vesz a helyi buzifelvonuláson.

Ezeket az eszközöket viszont nem szabad összekevernünk a politikai pártok szerepével, hiszen ez az egész folyamat kvázi „felettük” működik. Ez a metapolitika, és ez az, ami hatalmas erővel képes befolyásolni a közvéleményt, a kultúrát, az oktatást. Nekünk itt kell jelentős változást előidézni.

A mi feladatunk és felelősségünk is, hogy ellenálljunk a végsőkig, és nem utolsó sorban akár a saját eszközeikkel forduljunk ellenük. Meg kell próbálnunk a közvéleményt, ezáltal a vezető pozícióban lévő személyeken át az államot és a jogrendszert is befolyásolni, egy olyan európai jövőképért, ahol nem kell attól rettegnünk, hogy az egyik reggel, amikor felébredünk „legyen egy harmadik nemünk”…

– S.A. / Aktivizmus / N.Z. –

Szeretnél Te is blogger lenni oldalunkon? Úgy érzed, hogy lenne mit megosztanod a világgal? Készséged van az íráshoz? Küldj egy cikket, szabadon választott témában a nacionalistazona@gmail.com címre, és lehet, hogy holnaptól Te is propaganda divíziónk tagja leszel!