“…És, hát lássuk be, hogy manapság, amikor mindenki készpénznek vesz mindent, ami a közösségi oldalak üzenőfalairól ömlik a nyakunkba, nincs is olyan nehéz dolga annak, aki fals féligazságokkal, vagy vegytiszta hazugságokkal bizonyos rétegek, vagy csoportok indulataira, vagy épp egy adott kérdéstől való távolmaradásukra apellál…”

Jelen korunk társadalmára gyakran használják az “információs társadalom” kifejezést, de már a második világháború idejéből is számtalan idézet maradt ránk, mely azt fejtegeti, hogy nem az számított, hogy kinek volt több katonája, tankja, vagy precízebb fegyverei, hanem az, hogy kinek voltak a birtokában pontosabb és használhatóbb információk. Az információ tehát stratégiai, gazdasági és politikai érték egyaránt. Csupán arról nem szól a fáma, hogy amennyiben ilyen magas értéket tulajdonítunk az információnak, úgy bizonyos érdekek ahhoz fűződnek, hogy dezinformáljanak, akár globális szintű félrevezetésekkel. És, hát lássuk be, hogy manapság, amikor mindenki készpénznek vesz mindent, ami a közösségi oldalak üzenőfalairól ömlik a nyakunkba, nincs is olyan nehéz dolga annak, aki fals féligazságokkal, vagy vegytiszta hazugságokkal bizonyos rétegek, vagy csoportok indulataira, vagy épp egy adott kérdéstől való távolmaradásukra apellál.

A lobbik korát éljük, ahol bizonyos érdekcsoportok manipulatív információk segítségével konkrét alternatív valóságokat teremtenek az adott lobbi hívői számára, akik szent meggyőződéssel törnek lándzsát az adott “ügy” mellett anélkül, hogy a legminimálisabb rálátásuk is lenne a háttérben kitakart valóságra. És persze mindebből politikai és gazdasági töke kovácsolható, pláne, hogy az egyes kérdésekben felhergelt közvélemény egész tömegeket ragad el. Gondoljunk csak a nem is olyan rég hazánkban lezajló olimpiaellenes őrjöngésre, melyben Irénke néni a hatodikról is heves tiltakozással volt, holott a legcsekélyebb szinten sincs képben egy Olimpia mibenlétével, még csak azt sem tudja, hogy hol, kik és mikor rendezik a következőt, de hat rá a lobbi által kiváltott tömeghisztéria és nincs szüksége érvekre, melyek egyébként sem érdekelnék, pusztán él, a demokrácia által felhatalmazva a joggal, hogy véleménye legyen. Véleménye, sőt indulatai valamivel kapcsolatban, amiről valójában semmit sem tud, csupán hisz a lobbinak, ami legprimitívebb ösztöneire hat.

Ugye napjainkban a totálisan átliberalizált környezetvédelmi mozgalmak fejtenek ki zöld törekvésnek álcázott politikai érdektevékenységet, amikor nagyon haragosan támadják például az atomenergiát. Csernobillal, meg Fukusimával példálódzva hülyítenek egy rakat embert, akik abban élik ki környezettudatosságukat, hogy a radioaktív sugárzástól rettegve, a legelemibb háttér-információt is nélkülözve tiltakoznak valami ellen, amiről tulajdonképpen semmit sem tudnak, csupán az adott lobbi pszichotikus hatására kialakult indulataik vezérlik őket. A kutyát nem érdekli, hogy Csernobil óta eltelt 30 évben már más a technológia, és az ottani katasztrófát kiváltó okok már rég nem adottak, vagy, hogy Fukusimában egy természeti katasztrófa volt a probléma gyökere nem pedig az atomenergia instabil mivolta.

Túl sok utánajárást nem igényelne amúgy, hogy az ember képben legyen azzal, hogy a megújuló energia kiaknázása ugyan roppant fontos, de a jelenlegi technológiai keretek mellett ez nem képes az egyre növekvő és egyre mohóbbá váló emberiség energiaéhségét csillapítani, és bizony ott, ahol a zöldliberális lobbinak engedtek, mint például Németországban, ahol a bezárt atomlétesítmények, helyét hőerőművek vették át, melyekben a legmocskosabb módon barnakőszén égetésével nyernek energiát, vagy épp a franciáktól vesznek áramot, mely egyébként atomenergiából származik. Talán az atomenergia jelenleg a legoptimálisabb energiaforrás, melynek a környezetre gyakorolt hatása eltörpül a hőerőművek mögött, de a Csernobillal kimosott agyak újra és újra csatát nyernek a kis transzparenseikkel, melynek köszönhetően komplett hegységeket gyalulnak el a kőszén után kutató buldózerek, no, de éljen a zöldlobbi és annak roppant tudatos támogatói.

De most, hogy itt a nyár és a melegség több fronton is ránk tör beszélhetnénk a szirupos “büszke másság lobbiról”, melytől nem tud az ember nem ragacsos lenni, hiszen olyan erőltetetten a pofánkba tolják, hogy belefulladunk tőle a saját hányásunkba. Önmagában egy paradoxon a dolog, hiszen miféle elfogadás az, amit erőszakkal erőltetni kell? Gyakorlatilag már a fél világ szivárványba borult, komoly multinacionális cégek vaskos összegekkel támogatják a homoszexualitás erőteljes propagálását, melyet közismert emberek, hírességek, meghatározó politikusok is zászlajukra tűznek. Már rég nem az úgynevezett másság tolerálásáról van szó, hanem egy totálisan létellenes létszemlélet pozitív diszkriminációjáról, miközben a szivárványos lobbi azt a képet mutatja, hogy a többségi társadalom totális elnyomása alatt mély kirekesztettségeben, afféle illegalitásban kell léteznie a megvetett és gyűlölt “mássággal” élőknek. Ezzel is további nyomást gyakorolva az emberekre, hogy megfelelési kényszerük alatt egymást túllicitáló toleranciával forduljanak a lobbi felé, melynek így ők maguk is terjesztői lesznek.

Alternatív valóságok útvesztője ez, melyben a legtöbb dolog totálisan kontraproduktív, hiszen, hogy a példáknál maradjak az atomenergia elleni harc pont, hogy nem csökkenti az emberiség ökológiai lábnyomát, épp ellenkezőleg, vagy a túltolt homokos lobbi a valóságban azokban is ellenérzést kelt, akiket egyébként nem érdekelne, hogy ki mit csinál otthon a hálószobájában. De ezek a zárt univerzumok nem törődnek a valósággal, csupán az önmaguk kreálta démonokkal szembeni harcra kényszerítenek széles rétegeket, akik fel sem fogják, hogy nem is szabad akaratból teszik, amit tesznek. Sok esetben nem is mernek az emberek a lobbival ellenkezni, hiszen az megbélyegzéssel jár, mely alól nincs feloldozás, így a többség tovább él egy hazugságban, melynek fenntartásához önmaguk is szervesen hozzájárulnak, gyűlölve és megvetve mindazokat, akik nem kiszolgálói az általuk már-már vallásos buzgalommal képviselt lobbinak. És ez nem csupán az általam is vázolt szimbolikusnak mondható ügyekben érhető tetten, hanem a leghétköznapibb dolgoktól a történelmi emlékezetünk történésin, és azok megítélésén át, kulturális, vallási és identitásmeghatározó kérdésekig mindenben ott sorakoznak a párhuzamos síkok, a maguk sajátosan ferdített “valóságával”.

– Octopus / Világnézet / N.Z. –

 

Szeretnél Te is blogger lenni oldalunkon? Úgy érzed, hogy lenne mit megosztanod a világgal? Készséged van az íráshoz? Küldj egy cikket, szabadon választott témában a nacionalistazona@gmail.com címre, és lehet, hogy holnaptól Te is propaganda divíziónk tagja leszel!